Kincskeresők akadályozzák a parajdi Rapsonné vára ásatásait

A Parajdtól mintegy tíz kilométerre, északkeletre fekvő várromhoz számos legenda fűződik, amelyek Jókai Mórt és Mikszáth Kálmánt is megihlették, részleges tudományos feltárására azonban csak a múlt század hetvenes éveiben került sor, ekkor a közeli Tartód és Firtos várával együtt a Szent László korabeli határvédelmi gyepűrendszer egyik erődítményének vélték. A Sófalvi András vezette régészcsoport most két kutatószelvényt nyitott, egyet az északi fal mentén, a másodikat a vár központi magaslati részén, és más székelyföldi ásatásokhoz viszonyítva jelentős leletanyagot tártak fel: kerámia, és csontmaradványokat, paticsdarabokat és fémtárgyakat, köztük egy líra alakú övcsatot is.

A tatárjárás hatására épült

„Rapsonné várát a tatárjárás után, valószínűleg annak hatására, a 13. század második felében kezdték építeni, közösségi menedékvárként. Az építése néhány évtizedig is elhúzódott, és a legkésőbbi leletek a 14. század elejéről származnak, tehát a tatárveszély elmúltával el is hagyták a várat” – mondta Sófalvi András. A gyűrű alakú, andezittömbökből épült várfal egy száz méter hosszú és negyven méter széles, nehezen megmászható hegytetőt kerít körbe, és bár a falakon belül nincs nyoma kőépületeknek, a bőséges paticsmaradvány alapján feltételezhető, hogy fából épült, tapasztott falú lakó- és gazdasági épületek voltak a várban. „Emberi jelenlétre utaló leletrétegek sora követi egymást, tehát ha nem is lakták állandó jelleggel, de folyamatosan jelen voltak, javították, ma talán azt mondanók: magas fokozatú készenléti állapotban tartották a várat egy esetleges tatárbetörés esetére” – mondta Sófalvi. A vár közepén lévő, mesterséges – ásott – vízgyűjtő medence, amelyben az esővizet fogták fel, nem lévén a hegytetőn kút vagy forrás, szintén a hosszabb időtartamú ottlét biztosítéka volt.  A vár 13. század végi építői már feltételezhetően székelyek voltak, tehát megdőlni látszik az a korábbi feltételezés is, hogy a királyi közigazgatás kiépülésével továbbnyomták az építőket keletre, és ők a régibb, Szeret menti csángók ősei lennének.

Kincskeresők veszélyeztetik a lelőhelyet

A tatárveszély elmúltával feladott vár falait benőtte az erdő, és akár a fák gyökerei a fal köveit, mesék, legendák fonták körül.  Ezek hatása, sajnos, ma is rombol: kincskeresők ásnak találomra a régészeti lelőhelyen. A székelyudvarhelyi múzeum munkatársai Rapsonné váránál két hete találták szemközt magukat a „konkurenciával”: tízfős, magukat sepsiszentgyörgyinek mondó csákánnyal, ásókkal felszerelt csapat érkezett a helyszínre. „Többszöri felszólításra, morogva hagyták csak abba az ásást, hiába érveltem, hogy közösségi érték a vár, amelyet szétrombolnak. Az interneten olvastak a helyről, és jöttek kincset keresni” – mesélte Sófalvi András.

A régészek Tartód és Fitód váránál is találtak kutatóárkokat, a Székelyudvarhely melletti Budvár tetőt pedig vakondtúrásként dúlták szét a kincskeresők. Ismeretlen tettes ellen feljelentést tesznek ilyen esetben, de szinte lehetetlen, hogy a rendőrség tetten érje az elkövetőket. Anyagi források híján a hasonló helyszínek tudományos feltárására is alig van esély, rendszeres őrzésükről nem is beszélve. A Rapsonné váránál végzett feltárást a parajdi polgármesteri hivatal és a Hargita megyei önkormányzat támogatja.

Rapsonné: egyszerre volt tündér és boszorkány

A legenda szerint az egyszerre tündér és boszorkány Rapsonné a vár köveit egy ördöngös macskával meg egy kakassal hordatta fel a hegytetőre, a bűbájjal épített vár romjai kincset rejtenek. A Firtos és Tartód várát építő tündérasszonyok a testvérei voltak és a három várban esténként egyszerre gyújtották meg a gyertyát. Egy másik történet szerint a mélyen vallásos Rapsonné Kolozsvárra járt misére, és a göröngyös, rossz utak miatt bosszankodva az ördöggel építtetett utat Parajd és a kincses város között. Táltos lovai repítették a tükörsima úton, oly gyorsan, hogy otthonról akkor indult, mikor megcsendült a misére hívó harang, és a szertartás kezdetére már Kolozsvárra ért. Az alku szerint két hegy aranyat és egy völgy ezüstöt kellett fizetnie ezért az ördögnek. Évekig húzta-halasztotta a fizetést, végül székely furfanggal próbált kibújni alóla: két mellére egy-egy aranyat, egy ezüstpénzt pedig a mellei közé tett, így téve eleget a megállapodásnak. Az ördög feldühödve a csalárdságon, szétrombolta az utat.