Képi látás, történetmesélő erő – Fotóművész a vásárhelyi egyetem pályázatáról, a tekintélyromboló digitalizációról

A próbálkozásként indult kezdeményezésről igen hamar kiderült, hogy egyszerű és hatékony módja a tehetséges fiatalok kiszűrésének. A tapasztalat azt mutatja, hogy az évek során nemcsak mennyiségben, de minőségben is egyre jobb pályamunkák érkeztek, a résztvevők nagy része pedig az egyetem hallgatója lett. Bár a pályázati felhívásban a XI-es és XII-es diákokat szólítják meg, a pályázat szervezője hangsúlyozta:

– tette hozzá a szakember. Javasolja a pályamunkák időben történő beküldését, így ugyanis a résztvevők módosíthatnak a beküldött anyagon, esetleg pótolhatják a hiányosságokat. Egy résztvevő akár több pályamunkát is beküldhet.

Egy technikailag jól felszerelt gép azt az érzetet keltheti az emberben, hogy bárki lehet fotós. Az analóg gépekkel szemben – ahol a fotós számára csupán 36 képkocka áll rendelkezésre, és ezeket sem lehet rögtön megtekinteni – a digitális eszközökkel rengeteg képet lehet készíteni, melyek visszanézhetőek. Ez azonban nem ösztönzi tanulásra és az elméleti alapok elsajátítására a fotóst. Ha nincs meg a hozzá való receptje, még ha jó képet is készít, nem tudja megismételni.

A szakember egy másik szempontként említi a fényképek dokumentációs jellegének megváltozott jelentését. „A digitalizáció folytán a fotó, mint hiteles dokumentációs eszköz, elveszítette a hitelét és a súlyát” – vélekedik Jakab Tibor.

– egészítette ki az egyetemi oktató.

Tanárként úgy véli, felelősséggel tartozik a diákok útmutatásában, hogy mindenki megtalálhassa a számára megfelelő területet, amiben majd kiteljesedhet. A média szakon igen tág a paletta: a hallgatók fotózással, filmkészítéssel, forgatókönyvírással, rádiós műsorszerkesztéssel és műsorvezetéssel is foglalkozhatnak. A pályázat pedig egy első lépést jelenthet a mesterség iránt érdeklődők számára, ami által megmérettethetnek és visszajelzést kaphatnak adottságukra vonatkozóan.