Kalotaszeg népi értékeit és vadállatok mozdulatait is lencsevégre kapja a bánffyhunyadi Lónay Arthur

Képeit látva az a néző érzése, hogy a fiatalember szenvedélyesen fényképez, nem fél a vadállatok közelébe kerülni, és szívesen járja az erdőket, mezőket. Mint mondta, főként Kolozs és Bihar megyében fotózza a természetet, de Kazán-szorosnál és a Retyezát hegységben is sokat barangolt fényképezőgépével, ezen kívül szívügye, hogy Kalotaszeg épített és hagyományos örökségét is rögzítse.

„Eseményfotósként dolgozom, de közben a munkám a hobbim is. Ha lefotózok egy lagzit, utána hét közben a gép előtt ülve feldolgozom a képeket, délután meg irány a természet. Indulok a kutyámmal ki a természetbe, az erdőkbe fotózni, a német juhászom mindig velem jön” – árulta el Lónay Arthur.

Kérdésünkre, hogy mi a legnehezebb a természetfotózásban, azt válaszolta:

„Az sem könnyű egyébként, hogy nagyon korán kell kimenni, sokszor hajnali 4-kor, 3-kor. És olykor bizony rossz időben is ki kell menni, mert szép időben mindenki kimegy a természetbe, de a viharban senki. És én ezt nagyon szeretem.

Mint sorolta, farkasokat, őzeket, vaddisznókat, hiúzokat, medvét is kapott már lencsevégre. „A hiúzt a legnehezebb lencsevégre kapni, például az év elején találkoztam öttel egyetlen egy nap, szerintem ez nagyon ritka, rekordnak számít. És hogy hol fotózok? Sztánától egész a Dregan-völgyéig, Egeres környékén, a Vigyázón, sok helyen Kolozs és Bihar megyében” – részletezte a fotós.

Kérdésünkre arról is beszélt, milyen találkozásai voltak vadállatokkal. „Talán a farkasos élményem volt a legszebb: amikor öt farkassal találkoztam. Úgy nyújtózkodtak, készülődtek, mint valami harcosok, amikor háborúba indulnak kora reggel.

Hajnali 4 órakor mentem ki, és valami hét-nyolc felé fotóztam le őket. De addig mentem és kerestem őket, amíg felbukkantak: úgy harminc méterre lehettek. Aztán két hét múlva, amikor kimentem, már 15 méterre voltak csak tőlem.

Mint mesélte, őt nem látták, mert a bokor mögött volt, néztek feléje, néztek a messziségbe, aztán a falkavezér valami jelt adott – és mindezt nagyon érdekes volt megfigyelni élőben.

„A másik élményem, amikor a szarvasok közelében voltam szarvasbőgés idején. Öt példány volt körülöttem, és libabőrös lettem a bőgésüktől, ahogy zengett az erdő” – elevenítette fel Lónay Arthur.

Kérdésünkre, hogy kutyája nem zavarja-e el a vadakat, azt válaszolta, hogy nem, mert éveken keresztül tanította be arra, hogy észrevétlen maradjon a vadállatok közelében.

„Aztán ugyanoda visszamentünk három hónap múlva, és ugyanannál a bokornál láttuk, hogy nagyobbak lettek már az őzikék” – mondta el Lónay Arthur.

A fotós terveiről szólva arra is kitért, hogy három nyelvű – magyar, román és angol – kötetet tervez: a könyv Kalotaszeget mutatná be az ő fotóival. „Azokat a képeket tenném a kötetbe, amik bemutatják, hogy körülbelül 10 év alatt miként láttam én Kalotaszeget.

Hozzátette, a képeiből nyílt már kiállítás nemcsak Bánffyhunyadon, de Kolozsváron a Szabók bástyájában, ahol Dorel Găină egyetemi tanár nyitotta meg a tárlatot.