Gyógyírt vár a régi sebekre

 Az idei támogatásosztásból azonban kimaradt, sõt választ sem kapott kérelmére a Szatmár megyei RMDSZ-tõl, ahová gondjaival fordult. Pedig – mint állítja – a szövetség illetékese több mint egy hónapja ígérte meg neki, hogy közvetíti folyamodványát Markó Béla elnöknek. Mint kiderült, az aktacsomó azóta sem érkezett meg a szövetség elnöki irodájába, sõt sem az elnök, sem kabinetfõnöke nem értesült Szûcs Ferenc esetérõl. A Krónika megkeresésére tegnap Markó Béla azt ígérte, felveszi a kapcsolatot az RMDSZ Szatmár megyei szervezetével, hogy tájékozódjon a történtekrõl, és meg fogja találni annak a módját, hogy rövid idõn belül, egy egyszeri pénzjuttatással segítsen a beteg férfinak.

Ismét megvédené a magyarokat

Szûcs Ferencet este nyolc után még munkában találtuk: Szatmárnémetiben a Zsidókorzón segédkezett a virágárusoknak. Ez azonban csak egyike az alkalmi munkáknak, amelyeket a nyugdíj kiegészítéséért elvégez, így futja a legszükségesebbekre – kenyérre, tejre és más alapélelmiszerekre. Azonban december óta kénytelen rendszeresen Kolozsvárra utazni orvosi kezelésre, az ezzel járó havi több száz lejes költségeket viszont már nehéz elõteremtenie. Mint mondja, egyik ismerõsének mesélt problémáiról, õ világosította fel, hogy a Marosvásárhelyen bántalmazottak között akad, aki az RMDSZ-tõl kap támogatást, és javasolta neki: kérjen õ is, hátha legalább a gyógyszerekre futná belõle.
Feri bácsival késõbb lakásán folytattuk a beszélgetést, ahol lányával és két unokájával él. Amikor a 18 évvel ezelõtti történtekrõl kezd mesélni, hangjából és tekintetébõl érezhetõ, máig büszke arra, hogy ki mert állni az igazságért, sõt ki is jelenti: ha megint bántanák a magyart, ismét közbelépne, ha megverik, akkor is. Mint felidézte, 1990 márciusában kirakatrendezõként dolgozott, és a nemzeti ünnepet megelõzõ napokban az volt a fõ foglalkozásuk, hogy sorra kaparták le a kirakatokról a magyar és a német nyelvû feliratot, mert ahol a felbõszült román fiatalokból álló randalírozó bandák magyar szöveget láttak, azt betörték. „1990. március 15-én innen indult el a balhé, Szatmárnémetibõl – mesélte Szûcs Ferenc. – Ez egy pogromszerûség volt, a csõcselék õrjöngött, mert elhitették velük, hogy jön a Fidesz és a magyar fiatalok, hogy átvegyék az uralmat.” A felbõszült fiatalok csapatokba szervezõdtek, amelyeket egy-egy nacionalista aktivista vezetett. Március 15-én olyan volt a hangulat az utcákon, hogy a magyarok nem mertek kimenni ünnepelni, pedig Feri bácsi szerint „nagyon viszketett a talpuk”. Amikor kollégájával hazafelé igyekezett, egy csapat román nacionalista épp a székesegyházat rohamozta. Ide menekültek ugyanis be a madiszosok Vãsãlie Moiº szenátor bandája elõl. A Madisz-tagokra ráfogták, hogy meg akarták gyalázni Nicolae Bãlcesu szobrát. A magyar fiatalok ugyanis az emlékmûnél akarták kezdeni a tisztelgést a szabadságharc nagyjai elõtt. Döntésüket azzal indokolták, hogy Bãlcescu Petõfi barátja volt, emellett pedig a román politikusról való megemlékezéstõl azt remélték, hogy ettõl talán enyhül a hatóság szigora és a sovén bandák dühe. A csõcselék azonban bekergette az ünneplõket a templomba, amelynek ajtaját aztán késekkel kezdték el vagdosni. „Mikor megláttam, hogy belerúgtak Rozs István püspöki titkárba, aki kiment, hogy lecsillapítsa õket, átugrottam a kerítést, és már köztük is voltam. A vezetõjüket, egy Halmi nevû embert kidobtam az udvarról, de amikor be akartam utána reteszelni a kaput, orrba rúgott, és elájultam. Utoljára annyit hallottam még, hogy valaki azt kiáltja: „takard el az arcod”. Ezt követõen Feri bácsit az 50–60 fiatal a templombejárattól a sekrestye kapujáig rugdosta a földön. A felbõszült tömeg a mentõautót is megrohamozta, amelyet a sekrestyébõl hívtak, úgyhogy alig tudták elszállítani az eszméletlen sérültet.

Halálhírét keltették

A kórházban sem volt egyszerû a helyzet, ha a nõvérek nem állnak a sarkukra, a román orvosok nem engedték volna be. Feri bácsi nem is maradhatott azonban sokáig, bár súlyos agyrázkódása, orrsövénytörése és rengeteg zúzódása volt, a román sebész, Bîrlea doktor tizenhetedikén hajnalban kirakta a kórházból. Kollégái ezután a mátészalkai kórházba szállították, ahol végül ellátták sérüléseit. „Azt mondta nekem az orvos: jaj, de jó, hogy élve látom, Szûcs úr, mert magát épp most temeti a magyar televízió. Kiderült, hogy elterjedt a halálhírem, az emlékemre Sinkovics Imre elszavalta a tévében a Nemzeti dalt, eljátszották a magyar és a székely himnuszt.” Feri bácsi egyik kísérõjét gyorsan hazaküldte, hogy nyugtassa meg a családját, akik otthon siratták, és kezdték megszervezni a holttest hazaszállítását.

A problémák egyre súlyosbodtak

Miután felépült, többnyire alkalmi munkákból élt, mert megszûnt az állása. A márciusi verés azonban nem tûnt el nyomtalanul – egy építkezésen dolgozott segédkõmûvesként 1993-ban, amikor egy vérrög miatt agyvérzést kapott. „Kérdezte az orvos, hogy korábban bevertem a fejem, vagy megvertek-e, mert úgy tûnik, hogy egy korábbi fejsérülés okozta a bajt, de nem mertem elmondani, hogy mi történt, mivel a verés után sokáig zaklatták a családunkat, és fenyegetõ leveleket is kaptam – idézte fel Szûcs Ferenc. – Ekkor betegnyugdíjaztak, mivel nem voltam képes fizikai munkát végezni.”
Mindeddig megélt a nyugdíjából és az alkalmi munkákból, tavaly decemberben azonban amikor alaposan kivizsgálták, több egészségügyi problémát is felfedeztek nála, melyek jó része – például az elsorvadt vese – minden valószínûség szerint a régi sérülések következménye. Ezek miatt pedig havonta kellene Kolozsvárra járnia további orvosi vizsgálatokra, azonban még azokat a gyógyszereket sem tudja megvásárolni szûkös nyugdíjából, amelyeket felírtak neki. Ismerõsei javaslatára február elején segítségért fordult a Szatmár megyei RMDSZ-hez. „Az fáj a legjobban, hogy az RMDSZ szatmári sajtósa, Nagy Szabolcs, kétségbe vonta, hogy valóban a régi verés miatt vannak gondjaim, majd közölte, nagyon bonyolult ez a történet, mivel a régi megveretésembõl akarok most tõkét kovácsolni magamnak” – kesergett az idõs férfi, majd hozzátette: nem koldulni akar, de ha másnak jár a támogatás, akkor õ is igényelné. Nagy Szabolcs – aki egyébként megígérte Szûcs Ferencnek, hogy továbbítja kérését Markó Bélának  – kijelentette, ha az RMDSZ megpróbálna segíteni az idõs emberen, az kimerítené a hatalommal való visszaélés fogalmát, és büntetendõ lenne. A Krónika kérdésére, hogy kinek továbbította a kérelmet, mindöszsze annyit válaszolt, hogy „annak, akinek kell”, viszont az illetõ nevét nem kívánta elárulni. Mint kiderült, az elnöki hivatalba azóta sem érkezett meg Szûcs Ferenc kérvénye, Markó Béla megkeresésünkre viszont ígéretet tett, hogy megtalálja annak a módját, hogy hamarosan pénzbeli segítségben részesítsék Feri bácsit.