Földtulajdonosok föld nélkül

A huszonhét egykori, többnyire marosvásárhelyi és koronkai földbirtokos leszármazottja mintegy ötven hektár területre tart igényt a város koronkai határában, a Csereerdõ alatti gyümölcsösben. Több éves várakozás és az illetékes hivatalok hosszas ostromlása után az örökösök elérték, hogy az illetékesek elismerték kérésük jogosságát. „Tizennyolc év után oda jutottunk, hogy most már senki nem állítja, hogy nem a miénk a föld. Sõt papíron, a 2005/247-es törvény alapján vissza is szolgáltatták, de kimérni már nem akarják. Azt mondják, elõbb ki kell fizetnünk a gyümölcsfákat. De kérdem én, miért, hisz tíz éve egy szerencsétlen gyümölcsöt sem teremnek!” – mutat a gazból kilátszó beteg szilvafákra Mátyus Elek. Az alma valamivel jobban bírja a mostoha körülményeket, némelyik szépen virágzik. A kerítés viszont foghíjas: helyenként teljesen eltûnt, máshol vagy a drótháló, vagy a betonoszlop hiányzik. Gyarapodás csak a törmelékkupacok számának növekedésében tapasztalható.

A Koronkán élõ örökös jó másfél évtizede kilincsel az igazáért. Mint mondja, ha a mezõgazdasági termelõszövetkezet által elvett földek utólag nem kerülnek a kísérleti állomás tulajdonába, az 1948-ban kisemmizett magyar gazdák leszármazottjai talán már rég birtokba vehették volna tulajdonukat. „Maga az állomás igazgatónõje is elismerte, hogy már rég nincs pénz semmiféle kísérletezésre. Most már csak a mi türelmünkkel kísérleteznek. De megmondtam neki is, a polgármesternek is: a türelmem véges, utána pedig nem felelek magamért!” – emeli a hangját Mátyus, miközben az õ helyzetében lévõ többi panaszos is jóváhagyólag bólogat.

Az örökösöknek azért is fogyott el a türelmük, mert különbözõ telekspekulánsok szinte naponta arra próbálják rávenni õket, hogy adják el a földjüket. Az érintettek viszont tisztában vannak azzal, hogy a négyzetméterenként ma mindössze harminc–negyven eurót érõ területek értéke a birtoklevél kézbevétele után jócskán megugrik. „A kupecek, akik pénzzel teli bõrönddel állítanak az ember lakására, meg is mondták: ha nem adjuk el a földeket, tesznek róla, hogy ne kapjuk meg a tulajdonbizonylatot” – állítja Soós János, aki szerint a teleküzérek összejátszanak a valós restitúciót halogató hatóságokkal. „Addig húzzák az idõt, amíg beleununk, és olcsón elherdáljuk a földet. Erre megy ki a játék!” – mondja, majd egy bizonyos Muicã nevét említi, aki még városházi alkalmazottként megpróbálta a tulajdonosokat rávenni földjük eladására. A fentieket Pápai Tünde is megerõsíti, akihez többször is bekopogtak a potenciális „vevõk”. „Ezek a románul beszélõ férfiak soha nem mutatkoztak be, csak beállítottak a pénzzel, mondván, hogy egy elõszerzõdés ellenében hajlandók elõleget hagyni. Térképpel rendelkeztek, és pontosan tudták, hol mennyi földet kell visszakapnunk. Még fenyegetõztek is, mondván, ha nem adjuk el nekik, majd õk elintézik, hogy vissza se kapjuk” – fakad ki az asszony. Mátyus Elek viszont pontosan tudja sorolni, kik keresték fel: a már említett városházi alkalmazott, Muicã, egy bizonyos Ioniþã és egy ªtefan nevezetû. Mint mondja, rajtuk kívül Florin Vlas, a Szociáldemokrata Párt (PSD) önkormányzati képviselõje legalább tízszer tett ajánlatot. A városi tanácsos az érintettek szomszédságában, a fõút mentén szállodát és vendéglõt mûködtet. Vlas szívesen vásárolna még földet, mert vállalkozásával terjeszkedni szándékozik. Az üzletember már amúgy is elfoglalt egy részt az egyik örökös telkébõl. Balizs Gyõzõ azt állítja, hogy Florin Vlas fából készült, útszéli bódéi éppen az õ földjén vannak. Hasonló a helyzet a Petrom-benzinkúttal is, mely nemrég továbbterjeszkedett.

A tulajdonbizonylatra váró illetékesek közül akadt olyan is, aki birtoklevél nélkül is eladta a földjét. Mátyus több olyan zsebszerzõdésrõl értesült, mely szerint az örökös megkapta a potom elõleget, de ha meggondolja magát,  a zsebre vágott összeg tízszeresét köteles visszafizetni.

Kétes üzletek zsebszerzõdéssel

Kiss István marosvásárhelyi vállalkozó egyike azoknak, akik túladtak birtokukon. Mint mondja, elõszerzõdést kötött, aminek fejében elõleget kapott. „Az elmúlt másfél év alatt gyakran jártak a fejemre. Hol egyik, hol a másik. Úgy érzem, elég jó, mondhatni piaci árat sikerült kipréselnem a vevõbõl” – állítja Kiss. Kérdésünkre, hogy ez az ár hányszorosa az eredetileg felkínált összegnek, csattan a válasz: pontosan a nyolcszorosa. „Röhej, hogy eredetileg mennyit kínáltak. Tudok sajnos olyan idõs, beteg és tájékozatlan emberekrõl, akik bedõltek a fenyegetéseknek, és négyzetméterenként alig tíz euróért adták el a részüket” – teszi hozzá Kiss István.

Kérdésünkre, miszerint az ingatlanspekulánsok között voltak-e városházi alkalmazottak, Dorin Florea elõbb visszakérdezett: „Kik azok? Nevezze meg õket!” Amikor elmondtuk, hogy arról a bizonyos Muicáról van szó, akit õ menesztett állásából, a polgármester retorikát váltott. „Valóban azzal foglalkozott, amivel nem kell, de elkaptam és kirúgtam” – jelentette ki Florea. Az elöljáró cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint a spekulánsok és megbízóik mögött hozzá igencsak közel álló személyek húzódnának meg.

A tulajdonosokkal kísérleteznek

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal jegyzõje, Maria Cioban azt állítja, hogy amennyiben a tulajdonosok kérése nem akadt volna el a prefektúra földosztó bizottságánál, a városháza három nap alatt kimérhette volna az emberek földjeit. „A prefektúra viszont figyelmeztetett: senkit ne helyezzünk birtokba! Azzal indokolták levelüket, hogy az Állami Területeket Kezelõ Ügynökség még nem írta alá az átadási dokumentumot. Nem tudom, mi lesz, de még az is megeshet, hogy két-három évig fogunk pereskedni, csak azért, hogy visszaadhassuk mindenkinek azt, ami jár” – fejtegeti a jogász, majd térképen is mutatja, hogy a Csereerdõ alatti, mintegy ötvenhektáros gyümölcsöst jelenleg a hajdani kísérleti állomás foglalja el. Szerinte mindaddig, amíg olyan állami intézmények, mint a kísérleti állomás, gátolják a tulajdonbizonylatok kibocsátását, a prefektúrának nem áll jogában kérdõre vonni az önkormányzatokat. Ennek ellenére a múlt héten lemondott prefektus, Ciprian Minodor Dobre a városházára irányította azokat, akik elégedetlenkedtek a restitúció lassú ütemével. „Zamfira Pora alprefektus nekem szögezte a kérdést: Mi van, nincs pénzük, és el akarják adni a földet, azért ilyen sürgõs?! Nem, csak azért, mert 1989 óta eltelt tizenhét év, válaszoltam” – idézi fel a prefektúrán folytatott vitáját Mátyus Elek. „Még decemberben jóváhagytuk az örökösök kérését – nyomatékosítja Maria Cioban. – A tulajdonosokat viszont a mai napig nem helyezhettük vissza jogaikba. Ez kicsit olyan, mint amikor valakinek sikerül a felvételi vizsgája, de közlik vele, nincs hely az egyetemen”.

Lapzártáig nem sikerült elérnünk a leköszönt prefektust, aki egyben a megyei földosztó bizottság elnöke volt. A kísérleti állomás igazgatója, Maria Pîrlea azzal mentegetõzött, nem rajta múlik a tulajdonjogba helyezés. Elismerte, a terelõút és a Sapientia egyetem közötti gyümölcsösben pénzhiány miatt már évek óta semmiféle kísérletezés nem folyik. „A törvények  nem támogatják a kutatást, legalábbis a gyümölcstermesztésben” – mondta az eladósodott intézmény vezetõje. Az állomás haldoklását az is bizonyítja, hogy a földtulajdonosokat csak évekkel ezelõtt, egyetlen alkalommal fizették ki. „Nyolc hektár föld után harminc kiló almát kaptam. Rá egy évre kénytelen voltam beperelni õket, hogy nagy nehezen, a végrehajtó segítségével behajtsak némi rossz minõségû, pálinkának való gyümölcsöt. Hát ebbõl többé nem kérek!” – mondja határozottan Soós János.

Sz. E.

A hatóságok megszállták a telkeket

A cserealji gyümölcsösben további öt hektár föld a Sürgõsségi Esetek Felügyelõségének (ISU) birtokát képezi. A börtönigazgatóság másfél hektár földet használ a Víztelep utcai házsor mögött. A csendõrség a Rókatelep melletti 16 hektárt foglalta el, ahol nyaralót épített, és halastavat képezett ki. Dorin Florea polgármester elmondta, hogy az említett telkekre képtelen tulajdonbizonylati okiratokat kibocsátani, mert a felsorolt intézmények nem hajlandók átadni az önkormányzatnak a jogtalanul használt telkeket. „Mintegy hetvenöt jogos kérésnek nem tudunk eleget tenni, mert az említett intézmények nem hajlandók kivonulni a város telkeirõl” – nyilatkozta a polgármester.