Fiatal nyugdíjasok megélhetést keresneka

Balánbánya személygépkocsival egyelőre csak Csíkszentdomokos irányából közelíthető meg: néhány döcögős kilométer után a tavaly átadott országúton gurulhatunk be a bányászvárosba. Ígéret van arra, hogy a Gyergyószentmiklós felőli utat is megjavítják, de arra még várni kell. A műút egyenesen a bányához vezet, ahol az évszázados hajnali nyüzsgés helyett alig néhányan lézengenek a kapu körül. Szász László igazgató azonban nyakig ül a papírmunkában: az elbocsátások, nyugdíjazások és a végkielégítések ügyeivel foglalatoskodik. A bánya alkalmazottainak létszáma a 80-as évek végén tetőzött: akkor kis híján hétezren dolgoztak itt, idénre már csak 640-en maradtak. Szász László elmondja: a törvény szerint a kitermelés megszüntetése után még három hónapig működőképes állapotban kell tartani a munkagépeket. Ha valaki megvásárolná a telepet ez idő alatt, újraindíthatónak kell lennie a bányának, ha nem sikerül a privatizáció, következik a kiárusítás.
A bánya bezárásának oka – az iparág országos szintű válságán kívül – a kitermelés alacsony hatásfokában is rejlik. A nyers kőzet réztartalma csak 0,5 és 1 százalék között mozog. „Összehasonlítva a balánbányai kitermelést a nagybányaival: nekünk háromszor anynyi kőzetet kell kifejtenünk azonos mennyiségű réz eléréséhez. Nálunk egy tonna ércből egy kiló kiváló minőségű tiszta réz nyerhető” – magyarázza az igazgató. Az elbocsátott munkások jövőjéről az igazgató úgy nyilatkozik: a bányászoknak két év múlva lesznek anyagi gondjaik. „Akkor kapják majd az utolsó segélyeket, s valószínűleg a búcsúpénzt is felélik addig. Ebben a szakmában sehol nem fognak tudni elhelyezkedni. Addig viszont aranyéletük lesz” – véli Szász László.

Derű és ború
Az állam viszonylag bőkezűnek bizonyult végkielégítések szempontjából, így akik nyugdíjba mehetnek, többnyire örülnek a bánya bezárásának, de a többiek kilátástalanul tekintenek a jövőbe. A törvény szerint: húsz év tárnában töltött év után jár a nyugdíj, de egy sürgősségi kormányrendelet alapján, aki csak tizenhét évig dolgozott, otthon kivárhatja a hátramaradt három esztendőt, és ez idő alatt állami támogatásban részesül. A végkielégítés 210 millió régi lej azok számára, akik legalább tíz évig a föld alatt dolgoztak, ők ezenfölül 22 hónapig havi 8 millió régi lejes fizetést kapnak még.
Mindez Béla munkavezető, háromgyermekes családapa még messze áll a nyugdíjkorhatártól, és nem tudja, mihez kezd a továbbiakban. „A sors fintora, hogy a bezárás pillanatában négyszeresére emelkedett a réz világpiaci ára. Negyvenéves vagyok, és kénytelen leszek szakmát váltani, mert e vidéken nincs működő bánya” – mondja.
A bánya fénykorában nagyobb számban érkeztek Moldvából románok is a városkába. Grigore Popa vájár, parasztcsaládból származik, és fiatal nyugdíjasként ősei mesterségét szeretné folytatni. „A végkielégítésből földet szeretnék vásárolni. Balánbánya hegyszorosban fekszik, termőföld nemigen akad a környéken, de remélem, Csíkszentdomokos határában vehetek vagy legalább bérelhetek majd egy darab földet. Krumplit akarok termeszteni. Ha nem sikerül, a nyugdíjamból a feleségemmel akkor is megélünk. A fiunkkal nincs gondunk, ő Olaszországban dolgozik” – mondja bizakodva.
A felszínen dolgozók viszont nem részesülnek a bányászok kedvezményeiben. „Valamennyi végkielégítést én is kapok, de a nyugdíjig még három évem van. Azt mondják, villanyszerelőre mindig szükség van, de ha bezár a bánya, több lesz itt a szerelő, mint a huzal. Elköltözni pedig akkor sem tudnánk, ha akarnánk: ide köt a család” – panaszolja Péter András villanyszerelő, aki egyáltalán nem derűlátó.

Texas és California
Előbbi divatos kerület-, utóbbi divatos kocsmanév volt a régi szép időkben, amikor fizetésnapokon még sokan taxival jártak Csíkszeredába mulatni. Annak idején 67 kocsma működött a városkában, ma már 20 sem. Habár egy balánbányai kávézóban még ma is a „Figyelem, délután öttől az alkohol veszi át az irányítást” feliratú tábla fogadja a betérőt, a város hangulata sokat változott az utóbbi időben. Az elbocsátások, zsugorodó fizetések következtében eltűnőben van a néhai randalírozások korszaka. „Az emberek nehéz, életveszélyes munkát végeztek, s a feszültséget többnyire mértéktelen ivással vezették le; verekedtek, bicskáztak. Sokan közülük szilikózisban szenvedtek, de lelkileg is betegek voltak. Néhány éve viszont elcsendesedett a város, kevesebb a pénz, de a mentalitás is változott” – mondja Kremmer Margit gyógyszerésznő, aki 22 éve „szolgál” itt.
Brezovszky György alpolgármester a turizmusban látja a tizenöt év alatt 17 ezerről 8 ezerre apadt balánbányai lakosság jövőjét. Mint mondja, a bányavállalathoz hasonlítható nagyobb ipari vállalkozásokban már a helyszűke miatt sem gondolkodhatnak. „A faluturizmus jövedelmezővé válhatna, ennek azonban alapfeltétele a megközelíthetőség. Hiába szép a vidék, senki nem fog ide jönni ezeken a tengelytörő utakon. Külföldi befektetőkre és kormánytámogatásra várunk, hiszen munkaerőben nincs hiány: tele vagyunk életerős, 45 éves nyugdíjasokkal” – teszi hozzá.

Tüntetésre készülnek a bányászok
K. B. Tüntetéssorozatot tervez a nyár folyamán a bányászok országos szakszervezete. Az első tiltakozó megmozdulást Petrozsényba hívták össze július 7-ére, ahová mintegy ötezer vájárt várnak a szervezők. Marin Condescu szakszervezeti vezető szerint nyolc pontban foglalták össze elégedetlenségük okait, ezek közül az egyik legfontosabb: a kormány nem törődik a bányaipar pénzügyi gondjainak megoldásával, annak ellenére, hogy az erre kijelölt határidő augusztus közepén lejár. Marin Condescu bejelentette: ha követeléseiket nem teljesítik, július 14-én Bukarestben szerveznek felvonulást. A Zsil-völgyi bányászok szakszervezete viszont elhatárolódott az országos akciótól, és közölte: a petrozsényi tüntetésen nem jelennek meg a Zsil-völgyi bányászok.