Feszültség csak a temetőben nincs magyarok és románok között, úgyhogy inkább nevessünk

Neki a falusi nem azért mondja, hogy virágból született gyerek (a „copil din flori” román kifejezés szerelemgyereket jelent), mert poénkodik vagy mert nem ismeri a megfelelő magyar kifejezést, hanem mert magyarként románok között élve a különböző logikájú gondolatmenetek és a nyelvi formulák néha észrevétlenül összekuszálódnak.

Bár Tárkányi István újságíró, influenszer munkaeszköze a humor (portáljukat politikusok perelték a gúnyolódások, poénkodások miatt – sikertelenül), nem hiszi, hogy az egy minden problémát megszüntető csodafegyver. Úgy véli,

Hozzátette, idealizmus azt remélni, hogy ezek egyszer megszűnnek, a jobb hozzáállás az, ha elfogadjuk őket és humorral fűszerezzük, csillapítjuk, „simítgatjuk”. A nevetés ugyanis oldja a feszültséget.

A beszélgetés másik meghívottja Alexandra Damian kommunikációs szakember volt, aki több mint tíz éves tapasztalattal rendelkezik a digitális kommunikáció területén, a HungaRomânisme interetnikus humorprojekt társalapítója és az MCC akadémiai tevékenységek osztályának projektmenedzsere. A meghívott hamar meg is nevettette a közönséget, amikor bemutatta a több éven keresztül építgetett humorprojektjüket, melynek keretében különböző kifejezések

A bundát viselő kenyér (bundáskenyér), meg az izmokból álló pacsirta (izompacsirta) minden jelenlevőt mosolyra fakasztott. Alexandra Damian szerint a projekt rámutatott, hogy a humoros kifejezések és a vizuális ábrázolások segíthetnek a kultúrák közötti megértésben, ugyanis

A harmadik meghívott Ándi Gherghe rendező, színész, drámaíró, kulturális menedzser volt, aki többek között Székely Csaba MaRó című darabjának színpadra állításáról, a darab nyelvi poénokra épülő humoráról beszélt.

A rendező tapasztalata az, hogy a humor és a szórakozás sokkal jobban közelítheti egymáshoz a különböző etnikai csoportokat, mint a komoly diskurzus.

A beszélgetés során a résztvevők a románok és magyarok közötti kulturális feszültségekről is beszéltek, amelyek szerintük soha nem fognak teljesen eltűnni, amíg ezek a közösségek együtt élnek.

Szó esett a sztereotípiákról is, melyek átszövik az erdélyi – magyar és román – létet. Ezek nem csak a nacionalizmus, rasszizmus és társai táptalaját jelenthetik, hanem a humor forrását. A közös együttélés tapasztalatain, azon, hogy mennyire mások tudunk lenni, másképp gondolkodni, jobb inkább nevetni, még úgy is, hogy közbe-közben odaszúrni is „muszáj”.

Arról is só esett, hogy Székelyföldön, valamint más olyan területeken, ahol románok és magyarok szervesen, egymás mindennapjait befolyásolva együtt élnek, gyakoriak a komikus helyzetek. A humor ezekben a közösségekben hozzájárulhat egymás megértéséhez, az együttélés megkönnyítéséhez, és az idő múlásával a kölcsönös elzárkózás igénye csökkenhet (ez egyébként egyre inkább tapasztalható jelenség).

A kolozsvári beszélgetés résztvevői hangsúlyozták, hogy a két közösség közötti kommunikáció alapvető fontosságú a megértés előmozdításához. Talán egy kis segítséget jelenthetne a nyelvi akadályok és konfliktusok leküzdése terén a magyar nyelv iskolában történő oktatása a román diákok számára. Másfelől a közbeszéd és a közvélemény alakításában elengedhetetlen, hogy a magyar közösség ne csak magyar, hanem román nyelven is kifejezze problémáit, szóval mindkét részről fontos lenne a nyitottság.

Bár valószínűleg a jövőben is megmaradnak a feszültségek románok és magyarok között, mivel egy országban, egymás mellett, egymással élünk, a kölcsönös megértés érdekében fontos, hogy a két etnikum tagjai találkozzanak és beszélgessenek egymással, és legyen humoruk – vonták le a következtetést az MCC kincses városi eszmecseréjének részvevői.