Felújították a rabbik kriptáját Máramarosszigeten

A felújított kriptában három rabbigeneráció hat síremléke található. A kripta egy részét még a 19. században építették. Húsz évvel ezelőtt leégett. A haszid zsidóság zarándokhelynek tekintette. A kommunizmus idején titokban látogatták, ma már évente többször zarándokolnak ide a világ minden tájáról. A brooklyni haszid hitközség Máramarosszigeten újjáépíti az egykori rituális zsidó fürdőt, a mikvét, melynek alapkövét most tették le. Mellette hotel és kóser vendéglő is lesz. Ezeket csak hitközségiek használhatják és látogathatják majd. Az építkezés várhatóan év végére készül el.

Két rabbidinasztia is volt

A Teitelbaum-dinasztiáról Ioan J. Popescu judaisztikai kutatót és publicistát kérdeztük. Elmondta, hogy a Teitelbaum rabbik az 1800-as években jöttek Máramarosszigetre. Ekkor mintegy 2500 zsidó élt a városban. Eleazar Nissan Teitelbaum volt az első főrabbi a Teitelbaum-dinasztiából. Kinevezése éles vitát váltott ki a helyi közösségben, így pár év múlva távozásra kényszerült. Évekre rá ennek fia, Jekutiel Jehuda Teitelbaum lett a főrabbi. Ez az előző főrabbi halálhírének hallatára lejött „gyógykezelésre” a közeli Brébre. Ott kivárta a megfelelő alkalmat, hogy visszaszerezhesse az elüldözött apja után járó főrabbi címet. Mivelhogy a városnak nem volt főrabbija, így őt kérték fel a temetési szertartás elvégzésére. Olyan sikere lett, hogy a közösség felkérte, vállalja el a főrabbiságot. Vezetése alatt a haszid közösség nagyon fellendült, az egész Osztrák–Magyar Monarchiából jöttek tanulni hozzá, cadiknak, vagyis szent embernek tartották. Ennek halála után Hananjah Jom Teitelbaum vezette a haszid közösséget.
Időközben a Káhán rabbi dinasztia is megvetette lábát Máramarosszigeten. Ők liberálisabb felfogásúak voltak. A két nagy rabbidinasztia, Teitelbaum és Káhán között ellenségeskedések és viták voltak. A perpatvar vége az lett, hogy a közösség kettéoszlott. A zsidó törvények azonban nem engedik meg, hogy egy városban két haszid közösség legyen, így a Káhánok egy kiáltványt nyújtottak be, és szefárd rítusúaknak nevezték ki magukat. A Káhán család egyébként nagyon gazdag volt, a város ipara és kereskedelme szinte az ő kezükben volt. 1902-ben a már megnövekedett szefárd közösség egy új zsinagógát épített magának, az egyetlen, amely máig fennmaradt.

Szatmárról Amerikába

Hananjah Jom 1904-ben bekövetkezett halála után mindenki természetesnek vette, hogy ennek elsőszülött fia, Haim Zvi Teitelbaum örökli a főrabbi címet. Az anya ellenben a második fiút, Joel Teitelbaumot akarta főrabbinak. Ezt a hitközség nem engedte meg, így az elsőszülött fiút szavazták meg szigeti főrabbinak. Az anya pedig elment a fiával Nagykárolyba, onnan Szatmárnémetibe került, ahol megalapította a Szatmár-dinasztiát. Haim Zvi Teitelbaum 1926-ig volt Máramarossziget főrabbija. Temetésére 40 ezer zsidó zarándokolt el. A 14 éves fiát, Jekutiel Jehuda Teitelbaumot a sírja fölött házasították össze, és ekkor fel is kenték főrabbinak. Ő volt a főrabbi 1944-ig, amikor számos hívével együtt őt is elhurcolták Auschwitzba. A már szatmári rebbe, Joel Teitelbaum egy alku következtében megmenekült a deportálás elől. Először Svájcba, majd onnan Amerikába kerül, ahol megalapítja a szatmári Teitelbaum-dinasztiát, amely ma a világon a legerősebb haszid közösség.

Máramarosszigeten egyébként a második világháborút megelőzően erős zsidó közösség élt, a bejegyzett lakosságnak mintegy 44 százaléka volt zsidó. Nem hivatalosan azonban a 30-as években 73 százalékban éltek a városban izraeliták. Nyolc zsinagóga és imaház  működött, mára csak egy szefárd zsinagóga maradt fenn. A nagy ortodox zsinagóga helyén monumentális holokauszt-emlékmű található, melyet az elpusztítottak emlékére emeltek.