Felejthetetlen kampány

A tisztségre szintén függetlenként pályázó, de a Magyar Polgári Párt (MPP) támogatását élvező elöljáró próbálkozása csak részben járt sikerrel, mivel egy teljesen politikamentes zivatar valósággal szétverte a hivatalos nyitányt.

Így a város díszpolgára kitüntetést és a hivatalos nyitónap több rendezvényét a szabadtéri helyszínekről a városi művelődési házba kellett költöztetni. „Hiába mondtuk, hogy ne a kampány kellős közepén, hanem a választások után tartsuk meg a városnapokat. Lám, Isten is haragszik” – mondogatták egyesek. Mások azzal vágtak vissza, hogy semmi pánik, hisz az erdővidéki város napjait több évre visszamenőleg nem a politika, hanem zápor, zivatar és jégeső próbálja szétverni. Ilyen körülmények között a művelődési ház nagytermében adták át a díszpolgári elismerést Györgypál Lajos nyugalmazott tanárnak – aki 1952 óta megszakítás nélkül tanítja románra, latinra és móresre a nebulókat –, Kászoni Zoltán halbiológusnak – aki szerte a nagyvilágban öregbítette szülőhelye nevét – és Surján József zirci gyógyszerésznek, aki a rendszerváltozás után elsőként kezdeményezte, hogy a két kisváros lépjen testvérszövetségre.

A testvérvárosok, Zirc, Budafok, Tétény, Szarvas, Párkány, Érmihályfalva küldöttségei a legemberibb üdvözletüket és kézfogásukat hozták el, de eljött a szerbiai Törökbecse küldöttsége is, amellyel a helybéliek megállapodtak, hivatalosan is megkötik a testvérvárosi szerződést, egyre szélesítve a Kárpát-medencei magyar–magyar kézfogást. És eljött a baróti Fauna fajátékgyártó vállalkozás is, amely olyan remekekből állított ki kisebb tárlatravalót, hogy attól a fél világot elárasztó bóvlik gyártóinak normális körülmények között pironkodva kellett volna visszaadniuk gyártói engedélyüket.

Azonban a politikum is színre lépett. Előbb – a városnapoktól teljesen függetlenül, de nem titkoltan erre időzítve – az RMDSZ avatta fel azt a kegyhelyet, amellyel a köpeci szénbányákban 1950-től napjainkig életét vesztő 66 bányásznak állít emléket. Az eseményre a munkabalesetekben elhunytak hozzátartozói egész Erdővidékről öszszesereglettek, és virágok egész halma került a talapzatra. Mintegy válaszként az MPP a református templom falán az első világháború végén Baróton létrehozott és Erdély megmentésének utolsó lehetőségeként fellépő Székely Hadosztály emlékére helyezett el bronztáblát. Az eseményen jelen lévő Kovács István, az MPP Kovászna megyei tanácselnökjelöltje Erdély, ezen belül Erdővidék feltámadásának reményét fejezte ki. Szász Jenő MPP-elnök kihasználta, hogy a szemközti vendéglő falán az MPP választási óriásplakátja alá az RMDSZ is kifüggesztett egyet megyei tanácselnökjelöltje, Tamás Sándor, valamint baróti polgármesterjelöltje, Nagy József arcképével és az „Együtt Barótért” felirattal. Szász a két óriásplakát szövegét összeolvasva azt mondta: „Örülök, hogy pártunk újabb két kiváló jelölttel lett gazdagabb”.

Nem feltétlenül a kampányra való tekintettel, de nyolc csapat pártokra oszolva mérkőzött meg a főzőversenyen. A közönség által Ki mit főzött, egye meg névre keresztelt versenyen az RMDSZ, illetve az MPP dicséretet kapott, de a nevető harmadik nyert: a Dózsa téri romák Pro Európa Roma Pártja olyan erdei cigánytokányt készített puliszkával, hogy a zsűri minden tagja mind a tíz ujját megnyalta utána. Az idei városnapok a nemEz együttes lemezbemutató koncertjével, valamint igazi Kovács Kati-bulival ért véget.