Életveszélyessé válhat a vásárhelyi Maros-híd

A keresztgerendák végei megbomlottak és a rozsdázó vas kikandikál a betonból; a befolyó sós víz kikezdte a vasat is, a betont is – mutat rá közös sétánk alkalmával Dénes Károly, aki szerint az építmény a hanyagsággal társuló szakértelemhiány miatt jutott ilyen állapotba.

„A szélgerendák bármikor leszakadhatnak, arról nem is beszélve, hogy a híd alatt elhaladó gyalogosok fejébe, az itt megforduló vagy leparkolt autókra is rászottyanhat egy-egy jókora betondarab” – magyarázza a nyugdíjas szakember.

Fércmunka az útjavításkor

A gondok akkor kezdődtek, amikor néhány évvel ezelőtt a városháza újraaszfaltozta a hidat. Az agyonfoltozott aszfalt helyett új réteget terítettek le, azonban a szigetelési munkálatokat átugrották.

„A régi aszfalttal együtt a szigetelést is felmarták, ami még nem is jelentett volna gondot, ha újat fektetnek le helyébe. Ez azonban nem történt meg, holott nem lett volna számottevő befektetés. Jeleztem is az építkezési felügyelőségénél, ezért az akkori igazgató, Paul Diana le akarta állíttatni a munkálatokat, de az önkormányzat hallani sem akart a munkaterv módosításáról” – idézi fel a kétezres évek vége felé történteket Dénes Károly.

A szigetelés hiányában a dilatációs hézagoknál befolyik a víz, ami téli időszakban sóval keveredve, igencsak kikezdi a vasat meg a betont. Utóbbiból már jókora darabok potyogtak le, de szerencsére eddig nem sérült meg senki.

A híd jobb lába alatt, egy szokványos udvaros magánháznak tűnő egyszintes épületben a vízszolgáltató vállalat egyik műhelye székel. Az Aquaserv szakemberei szinte egymás szavába vágva magyarázzák, hogy időnként betondarabok szottyannak az udvarukra, máskor sós lé csöpög a hídról.

„Már többször előfordult, hogy az udvaron frissen kiöntött betonelemeket a fentről érkező sós lé annyira tönkretette, hogy másnap kezdhettük újból az egészet” – mutattak a mesteremberek a kárba veszett munkájukra. Az itt dolgozók saját testi épségüket is féltik, mert, mint mondják, már láttak lehullt betondarabokat is a híd lábánál.

A hatóságok szerint nem tragikus a helyzet

A hatóságok szerint nincs ok aggodalomra, egyáltalán nem tragikus a helyzet. Olyannyira nem, hogy az önkormányzati tanácsosok többsége nem is tud a repedésekről és a keresztgerendák megbomlásáról.

Törzsök Sándor, az RMDSZ képviselője és az Aquaserv mérnöke például lapunktól szerzett tudomást a rendellenességekről, de nem volt témában a polgármester személyes tanácsosa, Claudiu Maior sem. „Úgy tudom, hogy van pénzünk a javításra” – mondta lapunknak, amit azonban Lucian Rácz városházi igazgató cáfolt.

Szerinte a polgármesteri hivatalnak uniós alapokra kellene pályáznia, hiszen az önkormányzatnak nincs miből fedeznie a javítást. Az idén legfeljebb egy tanulmány elkészítésére telne, pedig egy hasonló szakvéleményezést az önkormányzat már kifizetett egy pár évvel ezelőtt. „Persze, kell javítani, de nem tragikus a helyzet” – próbált megnyugtató lenni Rácz.

A 71 éves Dénes Károly azonban – aki pályafutása során számos híd, völgyhíd, vasúti átjáró építkezési munkálatait irányította – a tervezők által megfogalmazott aranyszabályt idézte. E szerint egy átadott munkálat másnapjától a hidat naponta kötelessége ellenőriznie egy munkásnak, hetente egy mester és havonta egy mérnök. „Ha ennek csak egy töredékét is betartják, nem kerül ilyen állapotba a vásárhelyi híd” – szögezte le Dénes Károly.

A vasúton és a Maroson átívelő, 92 méteres nyílású, 321 méter hosszúságú, négyíves monolit híd 1980 és 1984 között épült. Az eltelt harminc év alatt a karbantartási munkálatok mindössze a négysávos út aszfaltozásából álltak. Egyébként tervezője, a bukaresti Stelian Popescu szerint országszerte a hidak körülbelül hatvan százaléka már nem biztonságos.