Csíkszenttamás: rétegesen épülő múlt

A közelmúltban végzett régészeti ásatások és felszíni kutatások során előkerült leletekből a régész szakemberek arra következtetnek, hogy a felcsíki település lehet Hargita megye eddig ismert legnagyobb, összefüggő régészeti lelőhelye. Az őskortól a késő középkorig valamennyi fontosabb történeti korszak nyoma megtalálható a csaknem 2700 lelket számláló székely falu határában.

Ókori leletek

Mivel jelenleg készítik Csíkszenttamás területrendezési tervét, régészeti szempontból is megvizsgálták a falu közvetlen környezetét. A 2000-es évek elején két alkalommal már végeztek szondázásos kutatásokat a turistalátványosságként is számon tartott Csonkatoronynál, ezért a szakemberek szükségesnek tartották a már ismert lelőhelyek kiterjedésének pontos behatárolását, valamint újak felkutatását. A terepjárás során több cserepet is találtak a Hővíz-pataktól a falu irányába kiterjedő Taplocamezőn. A földfelszínen előkerült leletek egyik része dák, másik kora vaskori eredetű. Kosza Antal Hargita megyei régészfelügyelő a Krónikának úgy nyilatkozott, akár három ókori település is húzódhatott a térségben, ám a terület műemlékvédelmi szempontból egy összefüggő régészeti lelőhelyként kezelendő.

„Ezt a térséget eddig nem vették pontosan nyilvántartásba, mert régebb nem rendelkeztek a felméréséhez szükséges technikával. Csupán térképek alapján nem lehet megfelelő képet adni ezekről a lelőhelyekről. A közeljövőben nem tervezünk itt ásatásokat, de fontos volt, hogy elkészüljön a megfelelő dokumentáció, amely bármikor használható” – részletezte Kosza. Csíkszenttamás régészeti gazdagságáról tanúskodik, hogy a Feneketlen-tó környékéről Árpád-kori leletanyag került elő, és az ugyancsak a falu határrészeként nyilvántartott Hátsó-Szádakúton nemrég sikerült pontosan behatárolni azt a területet, ahol vasolvasztás nyomait találták. Annak ellenére, hogy a lelőhelyek védettséget élveznek, a földművelési munkálatok továbbra is zavartalanul folyhatnak a térségben. Ezentúl azonban bármilyen szántási szint alá hatoló építkezést engedélyeztetni kell a megyei régészeti felügyeletnél, amelynek előzetes mentőásatásokat kell végeznie a kijelölt területen.

Középkori elődök

Botár István, a Csíkszeredában működő Csíki Székely Múzeum régésze a Krónika kérdésére elmondta, Csíkszenttamás környéke még évtizedekre elegendő munkát ad a szakembereknek. „Az ott található leletanyag csupán töredékét sikerült feltárnunk. A Csonkatorony közvetlen környezetében 2002-ben és 2004-ben végzett ásatások arra engednek következtetni, hogy a település határában található templomrom a Csíki-medence első Árpád-kori temploma” – közölte a szakember. A település a 18. században elköltözött a területről, és nem messze, egy kiszárított mocsár helyén alapított új szálláshelyet.

Az 1778-ban épített, jelenleg használt templom egy részéhez felhasználták a korábbi imaház köveit, gótikus oszlopfőjét, és szentségtartó fülkéjét, valamint vasárnaponként itt szólal meg a Csonkatorony harangja is. Az ásatások során a torony alatt előtűnt a valószínűleg román kori templomhajó és szentély déli oldalának maradványai, amelyeket egy későbbi, gótikus szentély keresztezett. Botár beszámolója szerint a feltárásokkor több mint százharminc 15. századi sír is előbukkant, amelyek közül két csontvázon pártás fejdísz volt. „Fontos felfedezés, hogy már ebben az időben koporsóba temetkeztek” – tájékoztatott a régész, aki szerint arra nincsen egyértelmű bizonyíték, hogy a korai templomot több település is használta volna.

Úgy véli, előfordulhat, hogy a szomszédos Csíkszentdomokos lakossága a korai időkben Szenttamáson dicsérte az Urat, ám erre sehol sem találtak egyértelmű utalást. A szenttamási feltárás megdöntötte a korábbi helytörténészek elméletét, amely szerint a korai templomok a hegyek között keresendők, és az ott élők csak később költöztek le a völgyekbe. Az eddig megismert, mintegy 100 négyzetméteres lelőhelyet egyelőre nem szándékoznak tovább kutatni, bár a terület több mint egyéves, folyamatos régészeti munkát is tudna biztosítani. A Csonkatornyot tavaly részleteiben restaurálták, az építmény falait cementtel és a belőle kihullott kövekkel megerősítették. A kultikusnak számító hely fontos része a közösség életének, ugyanis több szabadtéri misét is tartanak itt, újabban fesztivált szerveznek, és évente több száz turista is meglátogatja a turistajelzésekkel behatárolt emlékhelyet.