Borbély László: „ugyanazt szeretném képviselni, amit eddig”

– Miután az elmúlt években sikerült az RMDSZ „dobogójára” felküzdenie magát, miért csak képviselőjelöltként indul, és nem céloz meg egy szenátori mandátumot?

– Egyrészt a szenátusnak és a képviselőháznak azonos a minősítése, másrészt ez még csak fel sem merült bennem, hisz 1990 óta a képviselőházban tevékenykedem. Ugyanazt szeretném képviselni a továbbiakban is, amit eddig is képviseltem – még akkor is, ha az idén egy új, vidéki kollégiumot választottam.

– Ha Kerekes Károly, akivel körzetet cseréltek, nyilvánosan nem is hangoztatja, de az RMDSZ kulisszáiban egyre többen állítják, hogy ön hozta kényelmetlen helyzetbe kollegáját.

– Olyasmiről szó sincs, hogy én kényszerítettem volna a cserére Kerekest, ezek egyszerű spekulációk. Én már elég régóta gondolkodom azon, hogy vállaljak fel egy vidéki választókerületet, amit meg is beszéltem Kerekes Károllyal úgy, mint kolléga a kollégával. Neki semmiféle ellenvetése nem volt, de arról se feledkezzünk meg, hogy a szervezetben volt egy választás. Bárki bármelyik körzetet megpályázhatta, a kérdésben a Területi Képviselők Tanácsa döntött.

– Bejutása esetén mi az, amit az elkövetkezendő négy évben a kontinuitás jegyében szándékozik tenni, és mi az, amin változtatna?

– Azt hiszem, hogy nagyon nincs mit változtatnom vagy változnom. Az elkövetkezendő négy évben is azt szeretném tenni, amit eddig: Maros megyét akarom képviselni. Eddig is jól ismertem a térség polgármestereit, de most, amikor magamban eldöntöttem, hogy a Nyárád- és a Kükküllőmentén indulok, minden községet meglátogattam, és elmondhatom, hogy az összes polgármesterünk a támogatásáról biztosított. Ugyanakkor megállapítottam, hogy annak dacára, hogy mindenütt nagyon ügyes emberünk van, a térség falvaiban még mindig nagyon sok a tennivaló.

Már csak azért is, mert olyan uniós programok következnek, melyek során újabb pénzeket lehet és kell lehívni. Egy komoly parlamenti képviselettel mind az itteni polgármesterek, mind az általuk vezetett közösségek erősebbek lesznek. Éppen ezért tűztük ki célul a 6,5, esetleg 7 százalékos jelenlétet a parlamentben, mert csak azáltal tudunk majd beleszólni a saját kérdéseinket érintő döntésekbe. Látjuk, hogy mi történt az elmúlt négyéves ciklus első részében, amikor kormányon voltunk, és azt is látjuk, mi történik azóta, amióta az Ungureanu-kabinet többek között az anyanyelvű oktatásért való kiállása miatt bukott meg. Ez azt jelenti, hogy ezentúl is ott kell lenni a döntéshozásban, erősnek kell lenni, és meg kell állítani bizonyos ellenünk irányuló folyamatokat, mint ahogy kormánypártként sikerült megakadályoznunk a számunkra teljesen előnytelen közigazgatási átszervezést.

– Miként tud az RMDSZ erős lenni abban az esetben, ha valóban eléri a 6,5, netán 7 százalékot, de a Szociálliberális Unió (USL) túlnyeri magát, és a szövetség nélkül is képes lesz kormányalakításra?

– Ha ez így lesz, majd meglátjuk, milyen stratégiát választunk. Senki ne feledje, hogy mi ellenzéki pártként is elértük, hogy a miniszterelnök több tárcavezetőjével együtt eljöjjön Marosvásárhelyre, és éjjel 2 óráig tárgyaljon az orvosi egyetem és azon belül a magyar tagozat sorsáról. Ellenzéki alakulatként értük el, hogy a MOGYE ügyében az illetékesek találtak egy járható utat, és kötöttek egy hétpontos egyezséget.

– Az RMDSZ következő aduját az alkotmánymódosításkor rántja elő?

– Egyre inkább szó van az újabb alkotmánymódosításról, és mindenki nagyon jól tudja, hogy ennek támogatásához kétharmados többségre van szükség. Ebben sem tudnak megkerülni minket – akár kormányon, akár ellenzékben vagyunk. Az, hogy lesz, és ha lesz, milyen lesz az együttműködés a többséggel, majd a választások után dől el.