„Ez aztán a falanszter! Véresre verik az embert a rendőrségen”. A Ceaușescu-rendszerben írt időkapszulára bukkantak a templomtoronyban

amikor a kommunista diktatúra utolsó időszakában rendkívül nehéz volt a megélhetés,

• fejadagra kapta a lakosság az élelmet,
• mezei munkára kényszerítették az embereket,
• bevitték őket a rendőrségre, sokszor meg is verték őket,
• ellehetetlenítették a hitéletüket, stb.

A Szatmárnémetitől északkeletre, Batiz és Sárköz között fekvő település Sárköz (Livada) városhoz tartozik, a népszámlálás adatai szerint 5800 lakosa közül 3100-an vallották magukat magyarnak.

idézünk Áib Sándornak a nyilvánvalóan az ismeretlen utókornak szánt írásából.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus! In perpetuam rei memoriam (a latin kifejezés azt jelenti: »az utókor számára emlékezetül«). Nehéz időben került sor a templomtorony bádogzatának teljes kicserélésére s ahol szükséges, a deszkázat felújítására is” – áll a szövegben. Áib Sándor feleleveníti, hogy amikor e sorokat írja, az anyaszentegyházat II. János Pál pápa kormányozza 1978 óta. „1981 májusában a sötétség hatalma, amelynek fellegvára valahol keleten van, gyilkos merényletet kísérelt meg a Szentatya ellen. De Isten és a Szűzanya, akiknek oltalma alá helyezte magát (Jelmondata: Totus tuus) a lengyel pápa, nem hagyták, hogy e gyilkos gyűlölet martalékául essék” – utal arra a merényletre, amit a kurd Mehmet Ali Ağca követett el a pápa ellen.

Ezt a hatalmat vagy egyenesen Bukarestből, vagy a megyei megbízott útján gyakorolja (…) A Sárköz-Ujlaki Egyházközséget alulirott igazgatom 1976 szept. 15-e óta. A bejegyzett családok száma kb. 600. Lélekszám a három filiával (Adorján, Muzsdaly és Meggyesgombás) együtt kb. 1500”.

korábban írtuk

Időkapszulát helyeztek el a Szent Mihály-hegyi templom tornyában

A Lemhény és Kézdialmás közötti Szent Mihály-hegyen lévő római katolikus, barokk műemlék templom felújításával a tervek szerint haladnak, ennek megfelelően novemberben végeznének a munkával. Nemrég időkapszulát helyeztek el.

Érdemes idézni Áib Sándor pontos megfogalmazását az akkori helyzetről, ami a diktatúra vége felé, 6 évvel a rendszerváltás előtt volt tapasztalható:

„Románia teljhatalmú diktátora Nicolae Ceaușescu 1965 óta. E 18 évet röviden így lehetne jellemezni:

• a legabszurdabb személyi kultusz, amely a legsötétebb sztálini időkre emlékeztet;
• az erőltetett és eltúlzott iparosítás miatt mind az iparnak mind főleg a mezőgazdaságnak teljes leromlása;
• ennek következtében a legsúlyosabb ellátási zavarok. A legfontosabb élelmiszercikkeket évek óta adagolják.
• Hogy az utókor képet alkothasson magának e katasztrofális helyzetről, ime az élelmiszer fejadag községünkben:
• (egy hónapra számítva!): cukor - 50 dekagramm;
• olaj - félliter;
• finomliszt - 1 kg;
• kukoricaliszt - 2 kg;
• rizskása - negyedévenként félkiló;
• kenyér - naponta 30 dekagramm.

„Amikor e sorokat irom, az embereket hatalmi szóval kikényszeritik a mezőkre a kukoricát betakaritani. Terményt egy szemet sem kaphat senki. 10 mázsa begyüjtött kukorica után kap mindenki fejenként 70 lejt! Minden eszközzel kényszeritik az embereket az állam részére átadandó sertéshús-szerződés megkötésére. Persze, semmi tápot nem adnak hozzá, miközben a kukorica piaci ára 800 lej!

A rendőrség épületét pedig egy fegyveres ún. „munkásgárdista” őrzi egész nap. A napokban az adorjáni ref. pap ujságolta, hogy őt is kihajtották kukoricát törni. Az ország külföldi adóssága 14 milliárd dollár körül mozognak. Az autóbuszokat néha teljesen leállitják, úgyhogy megbénul a közlekedés. A benzint egy éve adagolják, havonta 50 l a fejadag. Ára 9 ill. 8 lej. Az árak egyre emelkednek, a fizetések viszont ugyanazon a szinten stagnálnak” – írta a katolikus pap.

utalva a „falanszter” szóra, amely Charles Fourier francia utópista szocialista gondolkodótól származik, aki olyan ideális közösségi társadalmat képzelt el a 19. században, ahol az emberek nagy, közös telepeken, úgynevezett falanszterekben élnek és dolgoznak együtt. A szó magyarul főként negatív jelentést kapott, különösen Az ember tragédiája nyomán: a mű „Falanszter-színében” egy embertelenül uniformizált jövő jelenik meg.

Mint fogalmaz, „az Isteni Gondviselésbe vetett töretlen hittel, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy a Jövő Isten kezében van, mi is úgy fohászkodunk, mint őskeresztény testvéreink egykoron: Jöjj el, Uram Jézus! Mert mindenkor igaz az Irás szava: »Ha Isten velünk, ki ellenünk?« (Róm 8,31). Az időkapszula mellé az akkori pénzből is elhelyeztek a toronyba: „Azt mondják a mesterek, igy szokás, hát én is követem s beteszem a gömbbe az irás mellé pénzünket:

• 1 drb 100 lejest,
• 1 drb 50 lejest,
• 1 drb 25 lejest
• és 1 drb 10 lejest.
• Nem hiszem, hogy akik majd megtalálják, hasznát veszik, hiszen mi is alig vesszük hasznát!” – zárta sorait a pap.

Hársfalvi Ottó az időkapszula megtalálásáról lapunknak elmondta, meghatottan nyugtázzák a hívei, hogy Áib Sándor az utókor számára rögzítette a nehéz mindennapokat. A felújítást egyébként a román Országos Örökségvédelmi Intézethez (Institutul Național al Patrimoniului) benyújtott és megnyert pályázat révén valósítják meg, a tervek szerint jövőre fejeződik be: megtörtént a külső tatarozás, az ablakcsere, aztán nekiláttak a torony renoválásának, ekkor találták a gömbben az üveget, benne a szöveggel. „A hívek nagy örömmel fogadták, mint mondták,

Elődöm, akit személyesen ismertem, nagyon karakán ember volt, és azért írt ilyen részletes helyzetjelentést, mert nyilván nem lehetett beszélni a körülményekről, de legalább a jövőnek jelezte azt, amiről az akkori jelenben nem lehetett szólni” – mondta Hársfalvi Ottó.

„Szeretnénk visszahelyezni oda, ahol találtuk. Mi magunk is írunk egy szöveget, azt is elhelyezzük a toronyba. Áib Sándor értékes írását pedig kinyomtatjuk, csatoljuk a plébánia úgynevezett »historia domusához«, a ház történetéhez, amibe minden évben beírjuk a fontosabb eseményeket” – állapította meg Hársfalvi Ottó plébános.