Kárpátalja: a háború sok mindent elvett az emberektől, de azt is megmutatta, mennyire fontos, hogy ne maradjanak egyedül

Ebben a helyzetben különös jelentősége van azoknak a segélyszállítmányoknak, amelyek Erdélyből is érkeznek a térségbe. Az adományok nem csupán élelmiszert, egészségügyi eszközöket vagy a mindennapi gondozáshoz szükséges kellékeket jelentenek, hanem azt az üzenetet is közvetítik, hogy a kárpátaljai emberek nincsenek magukra hagyva.

Az Erdélyi Református Egyházkerület 22. segélyszállítmánya nemrég érkezett meg Kárpátaljára. Az adományokat a Kárpátaljai Keresztyén Diakóniai Jótékonysági Alapítvány munkatársai juttatják el oda, ahol a legnagyobb szükség van azokra.

– fogalmazott Badó Krisztina. Mint mondta, saját családjuk is ugyanazokkal a nehézségekkel szembesül, mint sok más kárpátaljai magyar család. Két fiuk Magyarországon él és tanul, egyikük pedig már öt éve nem járt otthon. Hozzátette, hasonló sors jutott számos hadköteles korú férfinak, akik a mozgósítás miatt nem térhetnek haza, vagy éppen a kényszersorozások miatt nem mernek kimerészkedni az utcára. Ukrajnában ugyanis a hadiállapot és az általános mozgósítás miatt a 25 és 60 év közötti, katonai szolgálatra alkalmas férfiak behívhatók a hadseregbe, ezért sokan kerülik a nyilvános megjelenést, vagy hosszabb időre külföldre távoztak.

Huszár Andrea igazgató arról is beszélt, hogy a mindennapokat ráadásul egyre nehezebbé teszik az emelkedő árak. Az élelmiszerek, a gyógyszerek és a rezsiköltségek drágulása különösen érzékenyen érinti az alacsony nyugdíjból élőket. Sok család anyagi helyzete azért is romlott, mert a háború elől az édesapa külföldre menekült, vagy a kényszersorozások veszélye miatt nem tud úgy dolgozni, mint korábban. Mások elveszítették munkahelyüket, vagy csak korlátozottan tudnak munkát vállalni. Mindez azt eredményezi, hogy a családok egy része egyetlen keresetből kénytelen fenntartani magát, miközben a megélhetési költségek folyamatosan emelkednek.

A háború ugyanakkor nemcsak az időseket viseli meg, a gyermekek is hordozzák a konfliktus terheit. Sokan közülük hosszú ideje nem élnek teljes családban, hiányzik az édesapa, fiútestvér, a közeli hozzátartozók a mindennapjaikból. Bár a felnőttek igyekeznek óvni őket a fronton történtektől, a bizonytalanság és a félelem így is része az életüknek.

– fejtette ki szociális munkás.

korábban írtuk

A kárpátaljai magyarság túl fogja élni ezt a háborút is – vallja a Kárpátalja hetilap főszerkesztője, Darcsi Karolina

Évek óta dúl a háború Ukrajnában, amely a viszonylagos nyugalomban élő Kárpátalját is érinti. A térségben élő magyar közösség mindennapjait a bizonytalanság, ugyanakkor a helytállás is jellemzi. A Kárpátalja című hetilap főszerkesztőjét kérdeztük.

Az Erdélyi Református Egyházkerület a háború kitörése óta folyamatosan támogatja a beteggondozó szolgálatot. Az Erdélyből érkező szállítmányokban olyan eszközök vannak, amelyek a legtöbb ember számára hétköznapi tárgyak, a gondozottak számára azonban nélkülözhetetlenek.

„Egy csomag felnőttpelenka ára ma már megközelíti az ezer hrivnyát (ukrán pénznem, 1 hrivnya 0,10 lej), miközben sok idős ember nyugdíja három-négyezer hrivnya körül mozog. Sokaknak választaniuk kellene a gyógyszer, az élelmiszer vagy ezeknek az eszközöknek a megvásárlása között” – mutatott rá a hétköznapi valóságra Badó Norbert. Hozzátette, a támogatás nemcsak reformátusokhoz vagy magyarokhoz jut el, az alapítvány gondozottjai között ukránok, ortodoxok, római katolikusok és felekezeten kívüliek egyaránt vannak.

A beregszászi alapítvány jelenleg több mint 350 időst és beteget lát el otthonában, de a segítségkérések száma folyamatosan nő.

Egyre több településről érkeznek megkeresések, de a szervezet jelenleg csak hét helyszínen tud rendszeresen gondozói szolgálatot működtetni. „A gondozók terhei is jelentősen megnőttek. Míg korábban egy munkatárs jóval kevesebb ellátottért felelt, ma már sok esetben húsznál is több gondozott tartozik hozzájuk. A feladat ráadásul messze túlmutat az egészségügyi ellátáson. Sokszor nemcsak a betegségekkel kell foglalkoznunk, hanem a magánnyal, a félelemmel és azzal az érzéssel is, hogy az emberek egyedül maradtak” – fejtette ki Huszár Andrea igazgató.

A segítség elsősorban az otthonaikban magukra maradt idős és beteg emberekhez jut el, akiket a házi beteggondozó szolgálaton keresztül látnak el. Emellett az öregotthonok, gyermekotthonok és egyéb szociális intézmények lakói részesülnek belőle.

A támogatás azonban nem merült ki az adományok eljuttatásában. Kiss Tibor hangsúlyozta, az erdélyi lelkészek a háború évei alatt is rendszeresen látogatták kárpátaljai testvérgyülekezeteiket, szolgálatokat vállaltak, és személyes jelenlétükkel is igyekeztek erősíteni az ott élő közösségeket. Mint fogalmazott, ezek az alkalmak nemcsak lelki támogatást jelentettek, hanem annak jelzését is, hogy a kárpátaljai magyarok nincsenek magukra hagyva.

„A támogatás fontos eleme a kárpátaljai lelkipásztorok megsegítése is. Az Erdélyi Református Egyházkerület lelkipásztorai rendszeresen havi 100 lejjel járulnak hozzá kárpátaljai lelkésztársaik fizetéskiegészítéséhez. Az erre a célra létrehozott, folyamatosan gyarapodó alapba idén április végéig 776 800 lej gyűlt össze” – ismertette Kiss Tibor.

Az előadótanácsos szerint a szükségletek az elmúlt évek során jelentősen átalakultak.

„A segélyezés ma már nem a tűzoltásról szól, hanem arról, hogyan lehet életben tartani azokat a szolgálatokat és intézményeket, amelyek nap mint nap emberekről gondoskodnak” – mutatott rá. Kiss Tibor szerint az adakozási kedv természetes módon már nem olyan intenzív, mint 2022-ben volt, amikor a háború kitörése az egész társadalmat megrázta. Ugyanakkor azt tapasztalják, hogy az erdélyi gyülekezetekben továbbra is él a szolidaritás.

„Ma már kevesebb a rendkívüli gyűjtés és kevesebb a hirtelen felajánlás, de sokan vannak, akik továbbra is fontosnak érzik, hogy segítsenek. Az Erdély Református Egyházkerület az egyetlen, amely nem külföldről érkező adományokból, hanem kizárólagosan saját alapból végezte és végzi ezt a szolgálatot.

Ez egy 21. századi csoda, amilyennel nem gyakran találkozunk a »valamit valamiért» elvek alapján működő világunkban” – fogalmazott.

– fogalmazott.

Hozzátette, a megfogyatkozás jelei nemcsak az utcákon vagy a piacokon láthatók: az iskolákban is évről évre kevesebb gyermek tanul, a templomok padsorai ritkábban telnek meg, miközben egyre több család él szétszakítva, országhatárok választják el egymástól a hozzátartozókat.

– fogalmazott.

A diakóniai szolgálat munkatársai szerint az elmúlt évek egyik legfontosabb tapasztalata, hogy a fizikai fáradtságnál sokkal nehezebb elviselni a folyamatos lelki megterhelést. A bizonytalanság, a családtagoktól való elszakítottság és a háború elhúzódása sokakat próbára tesz, ugyanakkor úgy látják, hogy a közösségi összefogás számos ember számára kapaszkodót jelent a nehéz időszakokban.

Hangsúlyozták, a szolgálat folytatásában sokat jelent számukra az a támogatás is, amelyet az elmúlt években Erdélyből kaptak:

„A háború sok mindent elvett tőlünk, de azt is megmutatta, mennyire fontos, hogy az ember ne maradjon egyedül” – mutatott rá Badó Norbert.

A háború lezárásának távlatait illetően a diakóniai szolgálat munkatársai nem bocsátkoztak találgatásokba. Abban azonban egyetértettek, hogy még ha a fegyveres konfliktus rövid időn belül véget is érne, annak következményei hosszú évekig velük maradnának. Badó Norbert szerint a legnagyobb kihívás a közösségek újjáépítése lesz.

„Ha holnap vége lenne a háborúnak, a problémák akkor sem szűnnének meg egyik napról a másikra. Az elmúlt négy-öt év talán nem tűnik hosszú időnek, de gyökeresen átalakította az emberek életét. Sokan nem fognak visszatérni, a közösségeink pedig megváltoztak. Ezeket a sebeket nem lehet egyik napról a másikra begyógyítani” – fogalmazott.

korábban írtuk

Kárpátaljai magyarok nyújtottak segítséget a székelyföldi árvízkárosultaknak

Nehézségeik ellenére kárpátaljai magyarok nyújtottak segítséget a székelyföldi árvízkárosultaknak, a 6600 eurós adományt Nagy Ferenc, a Nagydobronyi kistérség polgármestere vitte el szerdán Háromszékre.