Ára van az érettségnek

Bár az otthon tartott ünnepi ebédet olcsóbban megússza a család, legtöbben mégis a vendéglõt választják az otthoni helyszûke és a kényelem miatt. A rokonoktól, ismerõsöktõl kapott ajándékok sorából ugyanakkor lassan kiszorulnak a könyvek: a lányoknak ékszert, a fiúknak órát vagy persze készpénzt illik adni.

Kétezer lejbe, a havi országos átlagkereset kétszeresébe is belekerült  idén egy diák ballagása Székelyudvarhelyen, és ebbõl az összegbõl nem is futja különleges kiadásokra. Csupán a hagyományos iskolai bankettre és a családi ebédre, az öltönyre vagy estélyi ruhára, a cipõre, a fodrász és a kozmetikus, a fényképek és a kicsengetési kártya költségeire elegendõ a pénz. 
A családokat terhelõ tetemes kiadást az sem enyhíti, hogy a diákok a középiskola utolsó két évében elõtakarékosságként havonta öt-hat lejt fizetnek egy közös alapba, az „osztálypénzbe”, ebbõl ugyanis a legtöbb helyen csak a kicsengetési tabló és az érettségi vizsgabizottságának szánt protokollköltségekre futja. A diákok és a tanárok közös búcsúbankettjének – melyen a tanárok hagyományosan a diákok vendégei – diákonként mintegy 80 lejes költségét már külön pénzgyûjtéssel fedezik. Tavaly az oktatási minisztérium 5002. számú rendelete megtiltotta ugyan a pénzgyûjtést a vizsgabizottságok szállás- és étkezési költségeire – ezt központi költségvetésbõl biztosítják –, ennek ellenére nyílt titok, hogy mindenütt szánnak protokollkiadásokra pénzt az osztályok. A Krónika információi szerint ez iskolától függõen, diákonként hetven és száznegyven lej közötti összeg. Egy vizsgaközpontban átlagosan négyszáz diák érettségizik, tehát körülbelül negyvenezer lej jut a vizsgáztatók jóindulatának biztosítására. Idén már volt olyan diák Székelyudvarhelyen, akinek szerényebb anyagi helyzetû szülei az iskolai búcsúbankett költségeit már nem tudták biztosítani, ezért nem is vehetett részt a közös mulatságon és a vacsorán, a két éven át gyûjtött osztálypénzbõl pedig a vizsgáztatók protokollalapjának ráesõ részét egyenlítette ki.

Meggondolt ebéd
A családi kiadások legnagyobb tételét – 1000–1700 lejt – a ballagási ünnepi ebéd költségei teszik ki, amelyre a szûkebb rokonságot, közeli barátokat hívják meg, általában huszonöt-harminc személyt. „Szégyenkezni sem akarunk a rokonság elõtt, de a kiadásokat is néznünk kellett, ezért Szejkefürdõn kibéreltünk egy villát, szakácsnõt fogadtunk, disznót vágtunk, a pálinkát és a bort magam készítettem. Így nem is került többe ezer lejnél az ebéd” – meséli az érettségizõ Izabella édesapja. A család háromszobás udvarhelyi tömbházlakásában nem is lett volna hely a népes rokonságnak, és az édesapa véleménye szerint az étel is finomabb volt a vendéglõinél, hiszen saját ízlésük szerint készíthették. 
„A rokonok többsége Székelyudvarhelyen lakik, ezért egy ottani vendéglõben rendeztük az ebédet” – mondja a szintén végzõs Dalma, aki egy közeli településrõl ingázott napi húsz kilométert az egyik középiskolába. „A falunak van ugyan lakodalmakra, keresztelõkre szánt közösségi terme, ott edények, evõeszközök is rendelkezésre állnak, de kényelmesebb megoldás volt a vendéglõ” – folytatja. Szerinte otthon, a faluban sem került volna kisebb összegbe az ebéd a vendéglõnek kifizetett 1700 lejnél. Szintén a vendéglõ mellett döntöttek az udvarhelyi Botond szülei is annak ellenére, hogy talán elfértek volna a tágas tömbházlakásban. „Takarékoskodnunk kellett, hiszen nem kis összeg az az 1200 lej, amibe a vendéglõ került, de nem kivagyiságból tettük, hanem mert így kényelmesebb. A szomszédokat sem zavartuk, és a feleségem is nyugodtan ünnepelhetett, nem a sütés-fõzés-tálalással volt elfoglalva” – magyarázza Botond édesapja.

Nem lakodalom
A rokonok, barátok ballagási pénzajándékai értékben összesen nagyjából a családi ebéd kiadásaival azonos nagyságrendûek. „Akár mi is odaadhatnánk a pénzt a gyereknek, de nem az ajándékozás a lényeg a közös ebédben. A szûkebb család is csak ritkán, például ilyen alkalmakkor jön össze, ezért a ballagási ebéd a találkozás közös ünnepe, nem bevételi forrás, mint a lakodalom” – mondja Botond édesanyja. Azonban nemcsak pénzt, hanem különféle használati tárgyakat is kapnak a ballagók, és – fõként a lányok esetében – ezek már akár hozományként is értékelhetõek. „Férjhez akarnak adni – mondja nevetve a rokonok ajándékaira célozva Dalma. – Pedig egyelõre egyetemre készülök, nem háztartást vezetni.” A kávés- és az étkészletre, a faliórára és az éjjeli lámpára sem lesz szüksége egyelõre, ha sikerül az egyetemi felvételije, mint ahogy Izabella sem fogja Kolozsvárra vinni az ajándékba kapott mikrohullámú sütõt és a tizenkét személyes étkészletet. Évekkel ezelõtt szinte kizárólagos ballagási ajándék volt a könyv, ma viszont már alig ajándékoznak könyvet, a lányok egyet sem, Botond is mindössze hármat kapott, a rokonok inkább ékszert: nyakláncot, karkötõt vagy órát ajándékoznak.
Az óvodások is ballagnak
Szatmárnémetiben már nemcsak a klasszikusnak számító, érettségi elõtti ballagás kap nagy hangsúlyt: a tizenkettedikeseken kívül ballagnak a nyolcadikosok, a negyedikesek, sõt már az óvodáskorosztály végzõsei sem zárják szerény keretek közt a tanévet. A korábban megszokott virág- és könyvajándékozás mellett pedig egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az anyagiak is a búcsúünnepségeken, ami sok szülõ számára komoly kiadást jelent. A ballagási ünnepség többnyire reggel hét órakor kezdõdik, amikor a tizenkettedikesek nagy része templomi istentiszteletre gyülekezik. Ezután a legtöbbször kétórás, rövid mûsorral kiegészített osztályfõnöki óra következik, majd a tényleges ballagás – a végzõsök kígyózó sorokban járják végig a tantermeket. A hivatalos ünneplés utolsó mozzanatán – a tulajdonképpeni kicsengetésen – már közösen vesznek részt búcsúzók és búcsúztatók. Egyes osztályok, például a Hám János Római Katolikus Gimnázium diákjai a templom viszonylag barátságosabb klímáját választják az iskolaudvar helyett.
„Rengeteg virágot kaptam, szerintem több mint húsz csokorra valót – számol be a Krónikának Bãlãcescu Anabella Laura, a Ioan Slavici Tanítóképzõ magyar tagozatos osztályának végzõse. – Emellett kaptam könyveket és pénzt is, ahogy a többiek. Leginkább viszont a család ajándékának örülök, ugyanis ballagásom alkalmából befizettek nekem a sofõrvizsgára.” Anabella családjával egy cukrászda hûvösében próbál kicsit pihenni a hosszúra nyúlt ünnepség után, viszont – mint mondják – sokan vendéglõben ebédelnek a ballagás végén. „Sokba került nekünk is ez az egész – magyarázza a végzõs lány édesanyja. – Több mint ezer lejt fizettünk ki a ruhákra, a bankettre és a többi dologra, ami ezzel jár.” Amint a végzõsöktõl megtudtuk, általában ezer-kétezer lejt kapnak a rokonoktól és barátoktól, a könyvek mellett pedig gyakori ajándéknak számítanak az ékszerek, de kapnak dísztárgyakat, többek között nippeket is. Kovács Csaba, Babos Krisztina