„A választók passzivitása a legkeményebb ellenfél” – interjú Portik Vilmossal, az EMNP marosvásárhelyi jelöltjével

– Óhatatlanul felvetődik a kérdés: pártelnökként miért éppen annak az RMDSZ-es jelöltnek a körzetében indul, akit a Maros megyei magyarság huszonkét esztendő után is emberarcú politikusnak tart?

– Nem aszerint választottam körzetet, hogy kivel menjek szembe, és kivel nem. Én a kövesdombi lakónegyedben töltöttem a gyermekkoromat, ott nőttem fel, ott tanultam, a mai napig ott élek. Ez az én kerületem, az itteni embereket szeretném képviselni. Tudatában vagyok annak, hogy Kerekes Károly nagyon sokak számára elfogadható parlamenti képviselő, de úgy érzem, ha valaki dinamizmust, erőnlétet akar hozni a politikába, annak fiatalabbnak kell lennie.

Én nem akarom a Kerekes Károly tevékenységével elégedett személyek szavazatait elvenni; a passzív fiatalokat, a politikától elfordult középkorúakat és időseket akarom megszólítani. Ugyanakkor a kampányom során fel szeretném oldani azt a félelmet, amiben az RMDSZ tartja az erdélyi magyar választópolgárokat, akiket négyévente azzal riogat, ha nem járulnak az urnákhoz, és nem ütik a pecsétet a tulipánra, érdekképviselet nélkül maradnak.

– Maros megyében valamilyen szinten megvalósult a jobboldali összefogás, legalábbis erre hagy következtetni néhány polgárpárti vezető jelenléte a néppárt listáin. Előny ez, vagy hátrány az önök számára?

– Örülök, hogy a listáinkra felkerült MPP-sek felismerték ezt az egyszerű politikai logikát, és az összefogás mellett döntöttek. Ugyanakkor tudom, ők is tisztában vannak azzal, hogy pártjuk erodálása felgyorsult, és lejtmenetben van. Ez viszont nem azt jelenti, hogy az alakulatért eddig sokat dolgozó embereket ugyanúgy kell megítélni, mint magát a pártot.

– Az MPP csúcsvezetősége azonban nem örül ennek az összeborulásnak, és nem is támogatja ezt. Ennek tudatában számít a polgári szavazótábor voksaira?

– Éppen ez lenne az MPP-sekkel megkötött, afféle félegyesség célja. Az azonos gondolkodású polgároknak szeretnénk választási alternatívát kínálni.

– Adott pillanatban még úgy tűnt, az EMNP a függetlenként induló Csegzi Sándort támogatja, majd még az ő ellehetetlenítése előtt az 1-es körzetben is versenybe szállt a néppárt. Miért gondolták meg magukat?

– Én sem a néppárt megyei elnökeként, sem magánemberként a helyhatósági választások óta nem tárgyaltam Csegzi Sándorral. Sőt még csak félreértésre okot adó megjegyzéseim sem voltak. Lehet, hogy mással folytatott formális beszélgetéseket, de ez az állítólagos támogatás sem a Maros megyei, sem a marosvásárhelyi szervezet berkeiben nem merült fel.

– Ki vagy mi a legkeményebb ellenfele?

– Egyértelműen a választópolgárok passzivitása. Nem is csoda, hisz az embereknek elegük van a politikusokból. Mondhatnám, hogy ebben egyeseknek huszonkét év kemény munkája van, de szomorúan kell tapasztalnom, hogy a lakosság hozzánk is ugyanazokkal az előítéletekkel közelít, mint azokhoz, akik két évtizeden keresztül jobbára csak ígérgettek. A be nem tartott ígéretekkel csak úgy tudjuk felvenni a harcot, ha nem licitáljuk túl azokat. Egyetlen járható utat látok: mindig is az igazat mondani. Lehet, hogy ennek a gyümölcse beérik december 9-én, de az is lehet, hogy később. De mindenképpen az előítéletek felszámolásához és a bizalmatlanság oldásához vezet.

– Hát akkor egy őszinte, igaz választ kérnék: hisz a bejutásában?

– Hinnem kell, és hiszek abban, hogy el tudunk jutni azokhoz, akik már jó ideje el sem járnak szavazni. Hiszek abban, hogy Marosvásárhely is hozzá tud járulni az általunk hangoztatott 6:3-as alternatív küszöb eléréséhez, ami két magyar párt bejutásához vezetne.