A prostitúció csapdája

„Sajnos a hazai törvények valósággal bátorítják a prostitúciót” – jelenti ki a Krónikának Valentin Bretfelean, a marosvásárhelyi közösségi rendőrség vezetője, amikor a jelenségről, illetve a számtalan behajthatatlannak bizonyuló pénzbírságról kérdezzük. Mint fogalmaz, az a gond, hogy a jogszabály az elmúlt időszakban rossz irányba változott, mivel korábban a közösség javára végzett munkára lehetett kényszeríteni azokat a prostituáltakat, akik nem fizették ki a bírságokat, ha pedig nem volt hajlandó dolgozni, akkor néhány hetes, vagy éppen hónapos börtönbüntetésre ítélhették.

Ma azonban már csak halmozódnak a bírságok, olyan lány is akad, akinek hatvan-hetven bírságot kellene kifizetnie, azonban nem teszi meg. Az összeg meg csak nő, hiszen – mint mondja – a ki nem fizetett bírság újabb bírságot von maga után. „De kérdem én, ha nem fizette ki az eredeti összeget, miből fogja törleszteni azt, amit a bíróság határoz meg? S ezzel a kör be is zárul” – vázolja fel a helyzetet. Kérdésünkre, hogy ilyen esetben a potyára kiállított büntetési jegyzőkönyvek osztogatásán kívül a hatóságok mit tehetnek, az igazgató beismeri, semmiféle jogi eszköz nem áll rendelkezésükre a prostitúció visszaszorítására. Mint mondja, a járőrök gyakran megállnak a marosvásárhelyi terelőúton és megpróbálják elriasztani a lányokat. „Azokra, akik többtucatnyi bírságot gyűjtöttek össze, már semmiféle duma nem hat” – ismeri be Valentin Bretfelean.

A bírságokból Marosvásárhelynek sem származik semmi haszna. Mi több, Mózes Levente önkormányzati képviselő szerint az egész procedúra inkább emészti a pénzt, mintsem hogy hozza. „Hiába az állandó ellenőrzések és bírságolások, mert amint a lányokat elengedik a rendőrségről, ugyanott folytatják, ahol abbahagyták. A prostituáltakkal foglalkozó rendőröket pedig mi, az adófizetők tartjuk fenn” – fogalmaz Mózes, aki szerint az egyetlen megoldás a nyugati példa követése, a prostitúció legalizálása lenne.
Arra pedig, hogy mindig ott folytatják, ahol abbahagyták, jó példa annak a lánynak az esete, aki a közösségi rendőrség közlése szerint alig két nappal azt követően, hogy életet adott gyermekének, ismét a terelőúton próbált pénzt szerezni.

A nem mindennapos esetről a hatóságokat a kórház és a városháza szociális osztálya értesítette, miután kiderült, hogy a kismama a szülészeten hagyta csecsemőjét, és orvosi beleegyezés nélkül távozott a kórházból. A rendőrök visszaszállították a kórházba a nőt, azonban belátták: semmi biztosíték nincs arra, hogy nem szökik el újból. Egyébként a lány a közösségi rendőrség egyik régi ismerősének számít. A rend őrei többször is megbírságolták, azonban büntetéseit egyetlen alkalommal sem fizette ki. Még szülés előtt, nagy hassal is kijárt a terelőútra. Amint kórlapjából kiderült: több nemi betegségben is szenved.

A probléma többrétű

A jelenség kapcsán a jelenlegi törvényeket bírálja László Éva pszichológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanársegéde, aki szakértő a szexuális kihasználást szenvedettekkel való munkában. Mint mondja, a büntető törvénykönyv 328-as cikkelyének értelmében ugyan 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetés is kiróható lenne a prostituáltakra, a hatóságok leggyakrabban a bírságoláshoz folyamodnak. Ennek okaként a bűntény bizonyításának nehézségeit említik az igazságügyben dolgozó szakemberek, be kell ugyanis bizonyítani, hogy az illető személy rendszeresen folytat üzletszerű szexuális viszonyokat, valamint az ebből származó jövedelme képezi a megélhetéséhez szükséges egyetlen, vagy fő jövedelemforrást, részletezi a szakember, aki ezáltal a jogszabály diszkriminatív jellegére is felhívja a figyelmet.

„A törvény csak azokat a rendszeresen üzletszerű szexuális szolgáltatást nyújtókat tartja bűnözőknek, akiknek nincs más megélhetési forrásuk. Ez általában az utcai prostitúció kategóriáját jellemzi, ahol a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb személyeket találjuk. Azok követik el a pénzbírsággal sújtható kihágásokat, akik csak hébe-hóba űzik a szakmát. Eközben mindazok, akiknek van más megélhetési forrásuk is, nem sorolhatók a prostituáltak körébe. Következtetésképpen, a jelenlegi helyzet érdekes keveréke a toleranciának (luxusprostitúció) és a prohibíciónak (utcai prostitúció)” – fejti ki László Éva. Ugyanakkor arra is kitér, hogy az sem egyértelmű, mit tekintünk szabad akaratnak.

Mint mondja, sokan azért választják ezt az utat, mivel különböző okokból nem találnak munkahelyet, megtagadják alkalmazásukat. Ebbe a körbe közlése szerint elsősorban a roma származású nők, illetve a transzszexuális személyek sorolhatók. „Azoknak döntő többsége is, akik azt nyilatkozzák, hogy szabad akaratukból gyakorolják a prostitúciót, a gazdasági nehézségeket, elhelyezkedési lehetőségek hiányát jelölik meg mint legerősebb tényezőt. Ezek után következik a bántalmazások számos formája, amelyeket sokszor kora gyermekkortól elszenvedtek. Nem ritka a korai nemierőszak-élmény, melynek egyik, most már szakmai körökben ismert és bizonyított, hosszú távú következménye lehet a prostitúcióba való menekvés” – vallja a szakember.  Hozzáteszi azonban, hogy az olyan esetek sem ritkák, amikor a kiskorút prostitúcióra kényszerítették, ám felnőttkorában már szabad akaratából folytatta tevékenységét.

Törvénymódosítás szükséges

„A prostitúció egy komplex társadalmi probléma, amelynek sem a kezelésére, sem a csökkentésére vagy megszüntetésére – ki hogyan fogalmazza meg a céljait – nem elégséges jogi intézkedések/módosítások meghozatala. A hatékony stratégiák kidolgozásának előfeltétele kellene hogy legyen a jelenség, annak okainak, a fenntartó tényezőknek, közvetlen és közvetett következményeinek, a kezelési lehetőségeknek, más országok, kultúrák tapasztalatainak alapos ismerete, valamint a meghozandó intézkedések rövid és hosszú távú hatásainak minél pontosabb megbecslése” – sommáz a szakember. Szerinte a folyamat elindításában az is gondot okoz, hogy nem állnak a rendelkezésre pontos adatok a prostituáltak számát, tevékenységi területét illetően, sem pedig az ügyfelek kapcsán, sem statisztikák, sem tanulmányok nem készültek. A rendőrség, illetve a belügyminisztérium közöl ugyan adatokat, de ezek átlagban a bírságokra vonatkoznak.

Tiltani, szabályozni vagy legalizálni?

A prostitúció kezelésére kidolgozott stratégiák három nagy kategóriába sorolhatók – büntetés, szabályozás, legalizálás –, azt azonban, hogy mi lenne a legjobb recept Románia esetében, senki sem próbálta megfogalmazni. Felmerült ugyan az elmúlt években a prostitúció legalizálásának kérdése, de egyelőre marad a hiányos törvénykezés. A hatályos jogszabályok egyébként elméletileg a büntető kategóriába illenek be, hiszen büntetik a szolgáltatást felajánlót. Eközben Svédországban vagy Finnországban az ügyfelet, miközben vannak olyan amerikai államok, ahol mindkét felet büntetik.

„Mindhárom megközelítés a prostitúció csökkentését (egyesek a megszüntetését) tűzi ki célul” – tájékoztat László Éva. Szabályozás van érvényben többek között Magyarországon, Olaszországban, Spanyolországban. Ezekre az államokra valamilyen szintű tolerancia jellemző, úgy ítélik meg, annak ellenére, hogy a prostitúció értékrendileg és erkölcsileg nemkívánt jelenség, megállítani nem lehet. Ugyan nem fogadják el, hogy a prostitúció is egy lehet az úgymond „munkakönyves” állások közül – így tehát az érintettekre nem érvényes a szociális védőháló, nincs egészségbiztosításuk sem –, de tudják, hogy az igény és a kínálat is létezik, így a társadalom szerepe az esetleges károk csökkentése. Ennek érdekében például olyan területeket, úgymond türelmi zónákat jelölnek ki, hol a jelenség nem zavarja a lakosság mindennapi életének menetét, rendszeresen igazoltatják a prostituáltakat, illetve támogatják a különböző nemi betegségek megelőzését célzó tevékenységeket. Egyes országokban pedig próbálják bevezetni a prostituáltak jövedelme utáni adózást is, tudtuk meg a szakembertől.

A legalizálás pedig a prostitúció szakmaként való megközelítését feltételezi. Így van ez például Hollandiában vagy Németországban, ahol a prostituált munkaszerződéssel dolgozik, s ez biztosíthatja számára mindazokat a jogokat, amelyeket bármely alkalmazott élvezhet. Azok az országok, amelyek ezt a jogi formát választották, a női emancipáció egyik eredményének tekintik ezeket az „egyéni vállalkozásokat”. A szakember a legalizálás előnyeként hozza fel, hogy kötelező egészségügyi ellenőrzések által korlátozzák a betegségek terjedését, célozzák a prostitúció holdudvarában található bűntények csökkentését, s a társadalom számára is anyagi jövedelmeket biztosítanak az adók beszedése révén. „A legalizálás azonban azt is jelenti, hogy nemcsak tudomásul vesszük, tényként kezeljük, hogy létezik a prostitúció, hanem hasznosnak is találjuk ezt a szolgáltatást társadalmunkban” – véli László Éva.