A szabadság zarándokhelye

Az ünnepség az ispánkúti Petőfi-emlékműnél kezdődött, amelyet a jeles évfordulóra sikerült felújítani, majd a református templomban tartott ünnepi istentiszteletet követően a résztvevők a múzeumkertben rótták le kegyeletüket a költő emléke előtt.

Szabó József, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke hangsúlyozta, az 1848–as szabadságharcosok és Petőfi Sándor áldozata nem bizonyult hiábavalónak, és ez ad értelmet a megemlékezéseknek is. Felidézte, elődeink hogyan is ápolták a hősök és a költő emlékét, hogyan született meg az egész alakos Petőfi-szobor 1999. július 31-én, a költő eltűnésének 150. évfordulóján.

„A Múzeumkertben álló szobor azóta is a világ magyarságának és a szent szabadságnak a zarándokhelye. Ércalakja hirdeti, hogy szelleme ma is él” – fogalmazott az egyesületi elnök.
Markó Béla szenátor arról beszélt, hogy az utódok ma sem békéltek meg Petőfi halálával, mintha ma is adósságunkat rónánk le a költővel szemben.

Az RMDSZ-es honatya szerint nem csak azért vagyunk adósok Petőfinek, mert nem tudunk belenyugodni abba, hogy verseiben megjósolta saját halálát, ami be is következett. Adósok vagyunk azért is, mert a Petőfi által megálmodott nagy diadal, „a szent világszabadság” ma sem valósult meg. „Az egyik nemzet nem lehet úgy szabad, hogy a másik rabságban marad” – jegyezte meg Markó, aki szerint a költő álma ezen a környéken talán még fontosabb.

Szarka Gábor konzul Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának képviseletében arról beszélt, hogy Petőfi minden magyar költője, hiszen versei, eszméi meghatározták a világ minden szegletében élő magyarság gondolkodását, a hazaszeretethez való viszonyulását. „Nekünk is tenni kell az egyén, a közösség, a nemzet szabadságáért. A fehéregyházi és segesvári szórványmagyarság ma is példamutatóan ápolja a költő és a hősök emlékét” – mutatott rá a konzul. Az ünnepségen megkoszorúzták a csatában elesett honvédek turulmadaras obeliszkjét és a költő szobrát.