A májusi esőnél is többet ér az összefogás – szakszerű termelésre, szövetkezésre biztatnak a szilágysági falugazdászok

Darabont Attila 19 saját és 25 hektár bérelt szántóterületen gazdálkodik. Első traktorját 1990-ben vásárolta, amikor még alig volt termőföldje. „Nagycsaládból származom: a kasza, a kapa, a villa már gyermekkorunkban feltörte a tenyerünket, úgyhogy volt bőven tapasztalatom, amivel belevághattam” – magyarázza az egyéni gazdálkodóvá válás előzményeit. Darabont hamar rájött, hogy a sikeres földműveléshez mindenekelőtt tanulni kell, ezért az évek folyamán a mezőgazdaság minden ágazatában tanfolyamokat végzett, és diplomát szerzett az aradi Vasile Goldiş-egyetem marketing szakán.

Rendre fejlesztette gépparkját is: családi gazdaságába az évek során öt különböző méretű John Deer traktort és három kombájnt vásárolt. A szántóföldi növénytermesztés mellett a családnak három hektár zöldséges farmja és 1,7 hektár gyümölcsöse van. Darabont fantáziát látott az állattenyésztésben is: jelenleg tíz szarvasmarhát és húsz disznót tart.

Darabont saját tapasztalatai alapján tudja segíteni a gazdákat pályázatírásban is, hiszen eddig két európai uniós pályázatot nyert el gazdasága fejlesztésére.

Piacra jutási gondok

Darabont Attila szerint

Ugyanakkor nyitni kell az új értékesítési módszerek irányában, elsősorban szövetkezetekre van szükség, mert egyedüli gazdaként már nem lehet boldogulni a piacon.

A szakember szerint ma az erdélyi egyéni termelők legnagyobb gondja az értékesítés, a Szilágyságban meg kiemelten ez jelenti a legfőbb problémát. A szilágysági gazdák terményeik nagy részét a szilágysomlyói, zilahi, zsibói, nagybányai, nagyváradi vagy szatmári piacokon próbálják értékesíteni. Megesik, hogy inkább az üzérkedők vásárolják fel aprópénzért, és nagy nyereséggel adják tovább. Az élőállat-kereskedelmet teljes mértékben a feketepiac uralja.

Az egykori állami cégeket privatizálták, többségük mára bezárta kapuit. A tejfeldolgozás sem a gazdák érdekeit szolgálja: a létező tejüzemek nem a helyi termelőktől felvásárolt tejet dolgozzák fel. Olyan alacsony árat, és annyira hátrányos szerződéseket kínálnak, hogy sokan inkább lemondtak a szarvasmarhatartásról, minthogy aprópénzért elprédálják a tehéntejet. Ez a feldolgozó üzemeket nem zavarja, hiszen külföldről korlátlan mennyiségben hozhatnak be nyers tejet.

A még létező pár élelmiszer-feldolgozó üzem – a piaci helyzettől és az infláció mértékétől függően – évente több alkalommal is változtat a felvásárlói áron, azonban csak a nagyobb termelőkkel alakul ki olyan beszállítói rendszer, amely mindkét félnek megéri.

Tejfeldolgozás tekintetében nagy probléma az egyesületi csarnokok hiánya, illetve az, hogy nincsenek kis feldolgozóüzemek, amelyek helyi, kistérségi piacokra szállítanak élelmiszereket. A húsfeldolgozást illetően is komoly gondot jelent a vágóhidak és a húsfeldolgozó kisüzemek hiánya.
Az a gazda sincs könnyebb helyzetben, aki piacokon szeretné terményeit értékesíteni, mert a standok túlnyomó többsége üzérkedőké, viszonteladóké, az őstermelő pedig nem tud asztalt bérelni.

– összegezte a megoldás lehetőségét Darabont Attila. Mint lapunknak fogalmazott, az összefogás az egyetlen módja annak, hogy a jelenleg parlagon heverő termőföldeket ismét művelésbe lehessen vonni. (Becslések szerint a szilágysági termőföldek mintegy felét nem dolgozzák meg a gazdák).

Falugazdászként mindenben besegít a gazdáknak. Fontos szerepet vállal a szakszerű növényvédelemben – nemcsak a kártevők és betegségek elleni permetezéseket ajánlja a termelőknek, hanem a megelőző védekezéseket is –, ugyanakkor faluról falura járva a pályázati lehetőségeket népszerűsíti.

„Jelenleg egy olyan gyümölcsfajta termesztésével kísérletezem a Szilágyságban, amivel nagy és összefüggő gyümölcsösöket tudnánk telepíteni. Meggyőződésem, hogy ilyen szintű beruházásokkal tudnánk véget vetni a mostani kisparcellás mezőgazdaságnak” – magyarázza a kiútkeresés lehetséges módját a mezőgazdasági szakember.

A parcellák tömbösítéséhez kapcsolódik a gazdaszövetkezetek életre hívásának szükségszerűsége is. Mint fogalmaz, a szövetkezéstől nem kell félni, mert még a régi termelőszövetkezeteknek is megvolt a fény és árnyoldala, a gazdák szabad választásán alapuló, új típusú szövetkezeteknek pedig csak előnyük van.

„A mai ember egyre inkább elszokik attól, hogy a gondok ellenére is vállalja a földművelést, pedig a gazdaember élete soha nem volt könnyű.

– fogalmazza meg falugazdászi munkájának üzenetét Bálint Rozália.

Sütő Éva