Tóth Piroska és Suttyák András köszöntötte a Szilvanap résztvevőit
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Nyolc évvel ezelőtt indította útjára a közös szilvalekvár-főzést az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete, és a hagyományőrző-közösségépítő program sikerét jelzi, hogy azóta is a kora ősz egyik várva várt eseménye a Szilvanap. A magyar–román határ mentén fekvő, közigazgatásilag Pécskához tartozó Arad megyei Tornyán a Tóth Piroska és Suttyák András által alapított tájházban autentikus környezetben és a hagyományos, népi recept szerint készítik el a szilvalekvárt, miközben olyan ételeket is kóstolnak, amelyekhez nélkülözhetetlen a szilva. A múlt szerdán és csütörtökön zajlott az idei szilvalekvár-főzés, és a Krónika munkatársa épp akkor toppant a tájházba, amikor a háziasszony köszöntötte a résztvevőket.
2026. szeptember 13., 15:382026. szeptember 13., 15:38
„Ünnepségnek tartjuk ezt a napot, mert a parasztember, a gazda, ha befejezte a munkát, azt meg is ünnepelte közösségben – így mi is közösen tartjuk a szilvalekvár-főzést a kisgazdákkal, gazdasszonyokkal és minden kedves vendéggel. A kisasztalon ott a szilva és a szilvából készült finomságok: kompót, lekvár, pálinka, s nem hiányzik Bartók Marika hagyományos pécskai hájaskiflije, és persze hozta a nudlit is, mert most ért be a krumpli, tehát krumplis nudlit ciberével” – mutatott körbe Tóth Piroska, a jövőre húszéves Tornyai Tájház társalapítója, aki párjával, Suttyák Andrással fáradtságot nem ismerve adnak helyet portájukon minden olyan programnak, ami a népi kultúra, a népszokások és hagyományok továbbadását szolgálják.
Piroska néni utóbb a nyilatkozatában is a közös munka fontosságát emelte ki. „Valamikor régen falun az volt a szokás, ha lekvárt főztek, akkor összegyűltek a rokonok, szomszédok, így mi is összejöttünk, egyesületünk, a Pro Pir Kult és tagjai s a magyar gazdák, és együtt magoltuk ki a szilvát, sőt még együtt is szedtük le. Manapság sokan gépiesen beteszik az üstbe, ráteszik az elektromos forgatót, majd beülnek a hűvös szobába.
A Tornyai Tájház nem múzeum, amelyben tilos hozzányúlni a kiállított tárgyakhoz: itt szinte minden eszköz, szerszám működik, kipróbálható, és mindegyiknek külön története van. Egy átlagos tornyai házból alakították ki a népi gyűjteményt, és a tájház tulajdonképpen „élő ház”:
A hajdani alföldi magyar paraszti életre emlékeztető üde színfolt Arad megyében, de talán a Partium és a Bánság egész határán a Tornyai Tájház. Suttyák András és Tóth Piroska nyugdíjas éveik kezdetén találták meg új hivatásukat: a hagyományőrzést.
Visszatérve a lekvárfőzéshez – sokféleképpen fel lehet használni a szilvalekvárt: süteményekben, derelyében, gombócban, és készítenek ciberét is, ami a lekvárfőzés „előterméke”, és akkor veszik ki az üstből, amikor már szószszerű állagot nyert a szilva. „Édeskés, savanykás íze van, és sültekhez nagyon-nagyon finom. Nem kell elmenni a közértbe az édes-savanyú szószért, hanem ott van a kamrában” – mondta Piroska, aki ragaszkodik a régi recepthez.
„Gyerekkorunkban, mikor iskolába mentünk, a lekváros kenyér volt az egyik fő uzsonna, ami újból kezd divatba jönni. A múlt héten járt látogatóban egy nyugdíjas csoport Kiskunfélegyházáról, és amikor megkérdeztem őket, hogy zsíros kenyeret kérnek-e, azt mondták, hogy jaj, de jó! S van még szilvalekvár – mondtam, mire azt felelték: az még jobb! Jobban fogyott, mint valami sütemény. Közben nosztalgiáztak, hogy gyerekkorukban mennyi lekváros kenyeret ettek” – mesélte a háziasszony.
Zágoni-Szabó András, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének elnöke, a Pro Agricultura Egyesület falugazdásza elmondta, hogy ezelőtt nyolc évvel a fiatalabb gazdatagok és a gazdasszonyok úgy gondolták, hogy kellene valamilyen hagyományőrző tevékenységet szervezzenek, s végül a lekvárfőzésre esett a választás.
Idén a gazdaegylet a Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem program keretében összegyűjtött felajánlások adományozási ceremóniáját is a Szilvanap alkalmával tartotta meg: a búzából őrölt lisztet idén a tornyai Pro Pir Kult Egyesületnek, a Máltai Szeretetszolgálatnak és az aradi Alma Mater Alapítványnak ajánlották fel, az adományozási oklevelet ez alkalommal adták át.
Zágoni-Szabó András, a gazdaegylet és Kranowszky-Nagy Andrea, az Alma Mater Alapítvány elnöke a Magyarok kenyere-program adományátadó rendezvényén, a tájház udvarán
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Nem zárul le az adományozás, az adakozó gazdák még egy hónapig megtehetik felajánlásaikat a gyűjtőpontokon – mondta Zágoni-Szabó András.
A pécskai Bartók Mária – mint a bevezetőben elhangzott – rendszeresen kedveskedik a résztvevőknek szilvalekvárral töltött hájaskiflivel. Idén személyesen hozta el a kosárnyi adagot, ami nem kis munka.
„Valóban, mert hogy kőttes tésztáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy élesztővel, házitejjel, jó malmi liszttel indítunk; van benne tojás, zsiradék – én általában disznózsírt szoktam beletenni –, s elég huzavonás az egész munka, de nagyon szívesen hozom minden évben, amikor kiérik. Mi már a férjemmel kifőztük a szilvalekvárt, és ez a teszt: hogy a kifliből nem fog kifolyni a szilvalekvár, mert nincs benne cukor, és ad egy olyan ízt neki, amit üzletből biztos, hogy nem tud az ember megvásárolni” – mondta kérdésünkre Bartók Mária.
Sokféleképpen felhasználható a szilva és a belőle főzött lekvár
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Elmesélte azt is, hogy édesanyjától tanulta a sütés-főzés tudományát, s bár fiatalabb korában annyira nem nyűgözte le, „az idő múlásával megszerettem csinálni”. Mint mondta:
Ugyanő mondta el, hogy tapasztalata szerint „visszajön” a tárolás, befőzés hagyománya egyre több háztartásban. „Mi a férjemmel főzzük folyamatosan, már évek óta. A kertünkben van szilvafa, úgyhogy a feldolgozás működik. Nagyon remélem, hogy öt-hat év múlva a lányom, a fiam, a vejem, a menyem, ők is ugyanilyen nyitottak lesznek rá, mint én és a férjem, mert megéri csinálni, hiszen az egészség a legfontosabb is. Amit mi készítünk, az otthonról származó alapanyag a legjobb jobb és legértékesebb, ennél egészségesebb szerintem nincs” – tette hozzá meggyőződéssel.
Az udvart belengte a szilvalekvár meleg, édeskés illata. Az üst mellett épp Nagy Zsolt falugazdászon volt a kavargatás sora. „Nem nehéz, inkább időigényes munka. Általában két napig szoktuk készíteni. Első nap kifejtjük a szilvát, ledaráljuk, odatesszük főni, majd második, nap ebéd után lesz kész” – mondta a folytonos keverés közben, a rotyogó rézüst mellett.
Nagy Zsolt falugazdász is szakszerűn kavargatta a szilvalekvárt
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
A régi módszeren annyit változtattak, hogy nem fával gyújtottak be az üst alá, hanem gázzal fűtöttek. „Így egyenletesebben tudjuk a hőt biztosítani, úgyhogy nem fog odaégni, de egyfeszt kell kavargatni, és tíz óra hossza szükséges míg megfő, mivel tele volt színig az üst” – tette hozzá.
Suttyák András házigazdától azt kérdeztük, volt-e valaha vita abból a háziasszony és a ház ura között, hogy mikor, mi készüljön a szilvából.
Elárulta, hogy a vita Piroskával inkább abból fakad, hogy milyen erősre főzze a pálinkát. „Nyilván egy nőnek az ízlése minden szempontból felülmúlja a férfiak ízlését, ezért Piroska mondja meg, mikor jó a fokbeállítottsága a pálinkának, ő teszi fel az i-re a pontot” – mesélte a szerepek elosztásáról, hozzátéve, hogy a korábbi 50 fokos vagy annál magasabb alkoholtartalmú párlatok helyett egyre inkább a 48, 47 fokos, vagy annál alacsonyabb alkoholtartalmú pálinkákat részesíti előnyben a közönség, mert jobban érződik rajtuk a gyümölcs zamata, aromája.
Ez is a ház „védjegye”
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Elhisszük neki, mert barack-, szilva-, körte- és cseresznyepálinkái a Kárpát-medence különböző versenyeiről hoztak már neki aranyérmet. S hogy Bandi bácsi szakértelmén, Piroska néni ízlésén és a kiadós termésen kívül mi kell a jó szilvapálinkához? „A jó cefre, érett gyümölcsből, rézüst és pécskai ártézi víz, amivel hígítom. Egy konferencián pálinkadoktorok kérdezték tőlem, hogy be van-e vizsgálva laboratóriumban a víz. Mondom: hát a pécskai ember évszázadok óta azt issza, és semmi baja nincs, akkor rossz nem lehet!” – idézte fel Suttyák András, aki szerint az idén nagyon jó termés volt, a fák roskadásig vannak gyümölccsel, úgyhogy „lesz az idén is, mivel elszórakozzak karácsony tájékáig”.
Aminek csak örvendhet a látogató, merthogy a tájházba betérőktől belépti díjat nem szednek, és a jó szó mellé egy kávé vagy egy pohár pálinka is mindig kerül a vendégnek.
A rendezvény nemcsak a gasztronómiáról vagy a szükségletek kielégítéséről szólt, hanem a hagyomány folytatásáról, az őszi befőzés szokásának tovább éltetéséről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bírsággal sújtotta a nagybányai önkormányzatot a közlekedési rendőrség egy, az országos helyreállítási alapból (PNRR) épített kerékpárút miatt.
Alaposan „eltájolódott” vasárnap Nagyváradon Călin Georgescu, a külföldi befolyás miatt érvénytelenített 2024-es elnökválasztás első fordulóját megnyerő, azóta államellenes bűncselekmények miatt bíróság elé állított szélsőjobboldali jelölt.
Nem zárják ki annak a lehetőségét az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom képviselői, hogy valamikor politikai alternatíva nőjön ki a szervezetből, de szerintük annak nincs realitása jelenleg, hogy párttá alakuljon a csoportosulás.
Borszék a Moldovai Köztársaságból is sok vendéget vonz, közülük többen ingatlant vásároltak vagy letelepedtek. Népszerűsége ellenére idén mintegy ezerrel csökkent a vendégéjszakák száma, és a gyógyfürdő forgalma is visszaesett.
Romániában a magyarul tanuló diákok az országos átlagnál jobban teljesítettek a PISA-felmérésen, de csökkenőben a különbség, és a magyar diákok esetében látványosabb a visszaesés is – derül ki a Nemzetikisebbség-kutató Intézet (NKI) gyorsjelentéséből.
Az RMDSZ ösztöndíjprogrammal segítené azokat a fiatal, magyarul beszélő jogászokat, akik megpróbálnak bejutni az országos bíró- és ügyészképzőbe.
A Beszterce-Naszód megyei Teke hagyományos terméke, a nyers tehéntejből készülő, sertéshólyagba töltött tekei gyúrt sajt is felkerült az Európai Unió oltalom alatt álló élelmiszereinek listájára.
Románia több uniós tagállammal közösen kezdeményezi az állatbetegségek miatt bevezetett uniós korlátozások enyhítését, hogy egy-egy járványgóc miatt ne sújtsanak exporttilalommal teljes régiókat vagy akár az egész ország
A Maros Megyei Tanfelügyelőség a diszkriminációellenes tanács megkeresését követően kiigazította a vegyes tannyelvű iskolák igazgatói és aligazgatói tisztségeire pályázók számára előírt feltételeket, törölve a kisebbségi nyelv ismeretének kötelezettségét.
Bár szűkösebb költségvetésből, de a közösségerősítés és -építés iránti töretlen lelkesedéssel tartják idén a szeptember 13-ig tartó nagybányai Főtér Fesztivált.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!