Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
Közel kétmillió euró értékű finanszírozást nyert el a Szatmár Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság és a Dél‑Nyugat Szatmár Vidékfejlesztési Akciócsoport az egyedül élő, alacsony jövedelmű idősek támogatására a Nagykároly és Tasnád térségében.
Az embereket a csatádi idősotthonból szállították át, az ott maradottakkal együtt összesen 90 személy elhelyezéséről kellett gondoskodnia a prefektus által összehívott vészhelyzeti bizottságnak.
Egyre több a magányos idős ember Erdély-szerte is, sokan szenvednek, sőt, távoznak ebből a világból úgy, hogy nincsen mellettük, aki egy jó szót szólna hozzájuk, vigasztalná őket, kedves lenne hozzájuk.