Nagyszebeni szociológus: Románia egyelőre nem számít bevándorlási célországnak

Képünk illusztráció

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A nagyszebeni tudományegyetem egy migrációs kérdéseket tanulmányozó szociológusa szerint az ukrajnai menekülthullám egy év alatt megduplázhatja a Romániában élő külföldiek számát, de az ország egyelőre nem számít bevándorlási célpontnak.

MTI

2022. július 25., 16:212022. július 25., 16:21

Anatolie Coșciugnak az ukrajnai menekülthullám romániai hatásait vizsgáló tanulmánya hétfőn jelent meg az elemzéseket és publicisztikákat közlő Contributors.ro honlapon.

Coșciug megállapította: Románia már három évtizede emigráns országnak számít, ahonnan milliók költöztek el, de az utóbbi évtizedben megháromszorozódott az ország azon lakosainak száma, akik nem Romániában születtek. Ebben az időszakban kétszeresére (137 ezerre) emelkedett a Romániában élő külföldi állampolgárok száma, közülük 80 ezren számaznak harmadik (EU-n kívüli) országból.

Bár a határrendészet közlései szerint február 10. óta 1 millió 683 ezer ukrán állampolgár érkezett – közvetlenül vagy Moldova felől – Romániába, túlnyomó többségük továbbutazott, és a szerző becslései szerint július közepén mintegy 84 ezer ukrán menekült élt Romániában.

Előrejelzések szerint a számuk év végéig elérheti a százezret, ami a Romániában élő külföldiek számának megduplázását jelentené a tavalyi adatokhoz képest. Coșciug szerint ezzel együtt Románia továbbra sem számít bevándorlási célországnak – legalábbis egyelőre.

Rámutatott: Ukrajnából öt hónap alatt ötmillió ember menekült el, míg például Szíria esetében több év telt el, amíg az onnan menekülők száma elérte az ötmilliót.

Az ukrán menekültek 60 százaléka a szomszédos országokban maradt, ahol nem volt korábban ilyen arányú menekültáradat fogadására kialakított infrastruktúra, míg a szíriai migrációs hullám 70 százaléka Németországba, Ausztriába vagy Svédországba irányult.

Romániában az ukrán menekültek alig több mint a fele (45 ezer ember) igényelt ideiglenes védelmet (menedékstátuszt), ami az egyik legkisebb arány a térségben. A tanulmány szerzője szerint ez azzal magyarázható, hogy 48 százalékuk hosszú távú célja olyan országba jutni, ahol rokonaik, barátaik vannak, vagy kedvezőbb a menekültellátás (17 százalék), és főleg azok maradnak Romániában, akik azért nem akarnak messze költözni, mert a háború gyors lezárásában és a gyors hazatérésben reménykednek.

Bár Romániában – a világ más térségeivel ellentétben – eddig nem váltott ki élénk társadalmi vitát a bevándorlás témája, a szerző azt valószínűsíti, hogy ez megváltozhat a soron következő választásokig.

Tavaly – egy akkori felmérés szerint – a románok többsége (55 százaléka) még elutasította a bevándorlók befogadását, most azonban több mint 85 százalékuk támogatja az ukrán menekültek befogadását, és a szíriai menekültekkel szemben is 55 százalékra nőtt a befogadókészség. Románia ezzel a térség egyik lenyitottabb országának számít.

A tanulmány arra is kitér, hogy az ukrán menekültek többségére kedvező benyomást tett és meglepetésként hatott a román hatóságok részéről tapasztalt barátságos fogadtatás – ennek egyik jelképe például az, hogy számos román intézményre kitűzték az ukrán zászlót.

A szerző szerint azonban korai lenne ebből messzemenő következtetéseket levonni az újabb menekülthullám társadalmi integrációjának tekintetében, mivel az ukrajnai háború miatt bevezetett menekültjogi enyhítések hosszú távú következményeiről még senkinek sincsenek tapasztalatai, Romániában ráadásul a menekültek kétharmada négy térségben – Bukarest, illetve Konstanca, Brassó és Galac megyében – lakik, ezért fennáll a veszélye, hogy elszállásolásuk, egészségügyi ellátásuk, iskoláztatásuk gondja túlterheli az illető régiók helyi hatóságait.