Remélt kiegyezés a Kárpát-medencében

Az európai unióscsatlakozási folyamat azonban felülírhatja azelmúlt század történéseit, tartja azelnök asszony, aki szerint ily módon „revánsotvehetünk a huszadik századon.”
Ünnepi beszélgetésünkkeretében Szili Katalin kifejtette: Románia uniósstátusa következtében újra kell fogalmaznimind a román–magyar, mind pedig a magyar–magyarpárbeszédet. „A megváltozott körülményekközött új pályára kell állítania két parlament közötti együttműködéstis – fogalmazott Szili. – A romániai magyarságügyében pedig a korábbi paternalista szemlélethelyett egyenlő felek párbeszédére van szükség,amelyben nem a szegény rokon támogatása elvénekkell érvényesülnie.” Interjúnkkövetkezik.

Bizonyára ön előtt istöbbnyire ismertek a romániai magyarság politikaipreferenciái, némi általánosítással:szimpátia a jobboldali magyarországi politikusok iránt,illetve a balliberális oldal elutasítása. Hogyankommentálja ezt az állapotot?

Roppant sajnálatosnak tartom,hogy a magyarországi politikai megosztottság a határontúl is érződik. Ennek okát abban látom,hogy az elmúlt 17 esztendőben az úgynevezett nemzetikártya előhúzására mindig azokban apillanatokban került sor, amikor a legérzékelhetőbbvolt a politikai pólusok egymásnak feszülése.Volt egy olyan pillanat, amikor ezt a kérdést rendbetehettük volna: a 2004-es állampolgárságinépszavazás. Addig azonban nem lett volna szabadeljutnunk. Azért nem, mert a politikának meg kellettvolna előznie, hogy ebben a kérdésben népszavazásrakerüljön sor. Nyugodt parlamenti és társadalmivitában kellett volna ezt a kérdést a politikaielitnek rendeznie. A választók lelkiismeretérekellett bíznunk magunkat, annak eldöntését,hogy a kérdést miképpen kezeljük atovábbiakban. A népszavazás azonbaneredménytelennek bizonyult – bár matematikábanazt tanultam, hogy az is eredmény, ha nincs eredmény –,és a kérdés megoldatlansága azótaköztünk feszül. A huszadik században, főlegannak végén gyakran fogalmaztunk úgy, hogy azEurópai Unió segíthet majd megoldani azokat abajainkat, amelyek a Kárpát-medence határokkalvaló átszabdalása révénjelentkeztek. Románia uniós csatlakozásávalteljesen átstrukturálódott a Kárpát-medenceimagyarság helyzete, hiszen ma már csak a vajdasági,kárpátaljai és dél-baranyai magyarságszorul az európai határokon kívülre. Ez aza folyamat, amely felülírhatja a huszadik századot,amely révén – a francia házelnökkollégámmegfogalmazásával élve – revánsotvehetünk a huszadik századon.

Minek tulajdonítja, hogy önritka egyike az Erdélyben is elfogadott baloldali politikaiszemélyiségeknek?

Azt tartom az egyik legfontosabbfeladatomnak, hogy igyekezzem oldani a megosztottságot. Nemcsak a politikai jobb- és baloldal között érzekmegosztottságot. Ez a társadalmi po-larizáltsága vagyoni különbségekben is megnyilvánul, deérzékelhető a megosztottság a nemzetpolitika ésa globális kérdésekre adott válaszainkbanis. A mai Európában új, korszerűnemzetpolitikát kell megfogalmaznunk – nemcsak a kultúraés a hagyományőrzés terén, hanem agazdasági szempontokat is figyelembe véve, példáula határon átnyúló, regionálisfejlesztési kérdésekben. Ha ebben jelentőselőrelépésekre leszünk képesek, az összestöbbi témában is tovább tudunk jutni. Atevékenységem viszonylagos elismertsége talánazzal is magyarázható, hogy négy évvelez-előtt létrehoztam a Kárpát-medenceiKépviselők Fórumát, és a választottképviselők legitimitását felhasználvanégy – külügyi- Európa-ügyi,gazdasági, alkotmányügyi-jogi és egyoktatási-kulturális – albizottság kezdhettemeg működését. Két albizottságeddigi üléseinek tapasztalatait összegezve úgylátom, hogy az ott előterjesztett 15 pontos alapvetésekbőlálló nemzetpolitikai tervezet véglegesváltozatát akár idén szeptemberben el isfogadják. Ez új lehetőségeket nyithat aKárpát-medencei együttműködésben.

Hasonló testületeket márkorábban is létrehoztak ilyen-olyan indíttatásbólés célokkal. Nem tart az átfedésektől,esetleg attól, hogy az egyik tevékenységekioltja, vagy elértékteleníti a hasonlójellegű másik munkáját? A most körvonalazódóelképzelések képesek lesznek felülírnia korábbi rendszereket, amelyeket sokan az etnobiznisztechnikai eszközének tartottak?

Az eddigi finanszírozásirendszernek is megvoltak a maga bajai, a mindenkori támogatásokalapvető problémája azonban szerintem a finanszírozásiösszegek nagysága, korlátozottsága, illetveaz, hogy mennyire működik átláthatóan éskiszámíthatóan ez a rendszer. Ebből aszempontból a Szülőföld Alap létrehozását,amelybe „összesöpörhető” és áttekinthetővétehető valamennyi finanszírozási forrás –támogathatónak tartom. Elemi fontosságú,hogy mindenki számára világossá váljon,milyen célokra folyósítják atámogatásokat. Továbbra is elsődlegesnek tartomaz identitásmegőrzést segítőkulturális-oktatási tevékenységtámogatását. Az általam szorgalmazotttörvény alapját éppen az a nemzetpolitikaikoncepció jelentheti, amely szabályozná atámogatási rendszert, a kormányzattal, aparlamenttel való kapcsolattartást, a civil szférával,az önkormányzatokkal való együttműködést.Egyfajta vezérfonallá lehetne összecsomóznia sokféle szálat, s így juthatnánk eloda, hogy a ma még sokszor talán párhuzamosanműködő bizottságok kuszának tűnő szövevényeáttekinthetőbb legyen.

Az erdélyi közvéleményegy része visszasírja a jól „belakott”támogatási-finanszírozási múltat,a megszokott viszonyrendszert. A másik része magátaz elvet kifogásolja, és azt tartja, hogy a romániaimagyarságnak nem halat kell adni, hanem meg kell tanítanihalászni. Azaz politikai-diplomáciai eszközökbevetésével meg kell teremteni a romániaioktatási rendszerben azokat a feltételeket, amelyekközepette a romániai magyarság maga tudja intéznia dolgait. Románia EU-csatlakozása lehetővéteszi-e a román–magyar párbeszéd ilyen irányúáthangolását?

Két síkon indultunk el.Az egyik, amelyet a román–magyar diplomácia képesmegoldani. Ez a kérdést abból a szemszögbőlláttatja velünk, amely a román belpolitikábana magyarságot kisebbségként jeleníti meg,s ezért fontos, hogy a román parlamentben szülessenekmeg azok a törvények, amelyek kiszámíthatóváteszik a magyar kisebbség támogatását.Ennek szorgalmazására magam sem mulasztok el egyetlenalkalmat, kétoldalú találkozót sem. Errekészülök a román kollégámmal,Bogdan Olteanuval április folyamán Pécsettesedékes, majd a májusi csíkszeredaimegbeszélésünkön is. A megváltozottkörülmények között a két parlamentegyüttműködését is új pályáraakarjuk állítani, nem a paternalista szemléletnekkell érvényesülnie. Egyenlő felek közöttipárbeszédre, együttműködésre vanszükség – ez jelenti a másik síkot. Haképesek leszünk ezt érvényesíteni,akkor elérhetjük, hogy alapvetően ne a pártpolitikaiszemlélet, ne a szegény rokon támogatásánakelve érvényesüljön, s a támogatásokaz identitás megőrzését, illetve a boldogulástés gyarapodást egyaránt szolgálják.

Mit tartalmaz a két parlamentközötti, aláírás előtt állómegállapodás? Mit szorgalmaz ebben a magyar fél?

Alapvetően a két parlamentközötti kapcsolattartást szabályozná,többek között azt, hogy milyen bizottságainkközött szeretnénk szorosabbá fűzni akapcsolatot. Öt éve, mióta a parlament elnökevagyok, évente kétszer találkozom a szomszédosországok házelnökeivel. Általábanvalahol félúton, az országhatárok innensővagy túlsó oldalán. E találkozókrévén nagyon pontosan nyomon tudjuk követni,hogyan érvényesülnek célkitűzéseink,jók-e a prioritásaink. A Románia unióscsatlakozását megelőzően érvényben lévőstratégiai partnerségi megállapodásunkelsődleges jelentősége az volt, hogy miként tudjukátadni saját csatlakozási tapasztalatainkat. Azúj megállapodás már két teljesenazonos státusú ország partnerségimegállapodása lesz, ebben a gazdaságibizottságaink közötti együttműködésttartom elsődlegesnek, valamint a környezetvédelmibizottságok közötti nagyon szoros kapcsolatkialakítását. És van egy személyestörekvésem is. Idén Nagyszeben Európakulturális fővárosa, 2010-ben pedig az énválasztói körzetem, Pécs lesz az.Együttműködésünk egyik alappillérénekszánom, hogy átvehessük a nagyszebenitapasztalatokat – s ezzel át is fordul a tapasztalatátadásiránya. Arra kérem majd Bogdan Olteanu házelnököt,hogy jövőre – amikor a tapasztalatok összegzésezajlik – úgyszintén vonjanak be bennünket amunkába.

A magyar–magyar párbeszédjövőjét milyen mértékben befolyásolhatjaMarkó Bélának az aradi RMDSZ-kongresszuson tettkijelentése, miszerint sem ő személyesen, sem az RMDSZnem kíván örök hűséget fogadniegyetlen magyarországi pártnak sem?

Abszolút súlyánés értékén értelmezem, ésteljesen helyénvaló kijelentésnek tartom. Ezpontosan azt jelenti, hogy az RMDSZ önálló európaipolitikát kíván folytatni. Éntiszteletben tartom és értékelem az RMDSZ-nekazt az üzenetét, hogy nem kíván egyetlenpárt uszályába sem bekerülni, ami révén,gondolom, a választói előtt is egyértelműsíteniakarja függetlenségét, tekintve, hogy Romániaeurópai parlamenti képviselő-választásokelőtt áll.

Markó Béla aradi üzenetemódosíthatja-e az állapotot, miszerint az RMDSZaz a romániai magyar érdekképviseleti szövetség,amelynek véleményére, értékítéletéreeddig exkluzív módon figyelt eddig a magyar kormány?

Nem látom, hogy mi indokolnáennek az állapotnak a bármiféle módosítását.Szerintem teljesen elfogadható az az álláspont,hogy mind a magyar kormány, mind pedig az RMDSZ a sajátmércéje és érdekei menténigyekezzen alakítani a jövőbeli magyar–magyarpárbeszédet.

Hogyan értékeli aromániai ma-gyarság EP-képviselőjelölt-állításakörüli vitákat, vádaskodásokat,valamint azt az állapotot, hogy külön-különRMDSZ-listára, illetve Tőkés Lászlóraszavazhatnak a ro-mániai magyarok?

Ez a megosztottság az elmúltévek egymásnak feszülésévelmagyarázható, illetve arra vezethető vissza. Aszerbiai választások előtt azt sugalltam az ottanimagyar politikai erőknek, és most is azon a véleményenvagyok, hogy van egy bizonyos pont, ahonnantól felül kelltudni emelkedni a pártpolitikai érdekeken. Amikor aztkell figyelembe venni, hogy mit kívánnak a magyarérdekek, hogyan lehet biztosítani a lehető legnagyobbmagyar jelenlétet a választások eredményeként.Ma is emlékszem egy néhány évvel ezelőttinagyváradi látogatásomra, amikor egyik püspökazzal minősítette a másikat, hogy az miértpróbált meg engem fogadni. Szerintem az az elsődleges,hogy a választókat ne hozza senki nehézhelyzetbe. Arra kell törekedni, hogy szívesen menjenek elszavazni, és tudjanak választani. Az együttműködésretörekvés kellene, hogy körülményeinketmeghatározza.

Mit körvonalaz, mit üzen azön szá-mára az idei március 15-e?

Az idei esztendő a kiegyezés140. évfordulója, még akkor is, ha méltatlanulkeveset beszélnek róla. Ha 1848–49-et követhetteaz 1867-es kiegyezés, akkor talán nem sántíttúlzottan a Kárpát-medencei magyarságmegváltozott mai helyzetével való párhuzamsem. Ennek a mai nehéz időszaknak el kell vezetnie azegymással való megbékéléshez, hogytiszteletben tartva egymás politikai meggyőződését,hitvallását, képesek legyünk valódi,konstruktív párbeszédre. Visszahozhatatlan azelvesztegetett idő. Sorsdöntő, amit ma átélünk,akár a globális kihívások tekintetében,akár európai kontextusban. Ha valaha szükségvolt korszerű nemzetpolitikára, az annak mentén valóösszefogásra, akkor ez az az időszak. Március15-e, egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk üzenete:találjuk meg azt a pontot, ahonnan közösenindulhatunk egy új kiegyezés felé – határoninnen és túl, az egész Kárpát-medencében.