A provokáció mögött tehát ezt a – következő két évre szóló – politikai kalkulust kell látnunk. Johannisnak pedig muszáj volt felvennie a kesztyűt. Természetesen alkotmányos kompetenciái a kormányfő leváltására nincsenek – ez csak a parlamentben, bizalmatlansági indítvánnyal lehetséges –, de a politikai álláspont jelzése számára immár halaszthatatlanná vált a következő két választási év tétjeire való tekintettel.

Az 1991-es román alkotmány dualista – azaz a kormány és az államfő között megosztott – végrehajtó hatalmat alakított ki, amelyben az államfő ugyan nem rendelkezik olyan jelentős jogosítványokkal, mint például a francia államfő az Ötödik Köztársaság félprezidenciális rendszerében, mindazonáltal vannak reális, politikai folyamatokat alakítani tudó kompetenciái. Ezek közül kettőt kell kiemelnünk: külpolitikai szerepét, és a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) elnöklését. Főleg e két szerepköre révén tudja befolyásolni a kormányzás folyamatát.

– Liviu Dragnea PSD-elnök az alkotmányra hivatkozva azt állította: az államfő nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a külpolitikai irányvonal meghatározásában. Ez valóban így van?

– Dragneának lényegében – az alkotmány betűje szerint – igaza van. A román alkotmány elnöki hatáskörre vonatkozó előírásai szerint az államfő megköti a kormány tárgyalásain lezárt nemzetközi szerződéseket, és elfogadható határidőn belül, ratifikálás végett, a parlament elé terjeszti azokat. Tehát a nemzetközi szerződések megkötése ezen alkotmánycikkely szerint lényegében kooperációt követel a kormány és az államfő között. Viszont az államfő szerepét általánosan meghatározó 80. cikkely szerint Románia elnöke általában is „képviseli a román államot”, és

Egy 2012-es alkotmánybírósági döntés megpróbálta kezelni, értelmezni ezt az együttműködést. A határozat szerint a kormánynak inkább végrehajtó szerepköre van a külpolitika vitelében, amellyel eleget tesz azon nemzetközi kötelezettségek teljesítésének, amelyeket Románia vállalt.

Csakhogy ez az alkotmánybírósági iránymutatás nem ad egyértelmű értelmezést a mostani helyzethez. Mert a külképviseletek működtetése valóban technikai feladat – beleértve helyük rendezését is a fogadó országban –, azonban itt, Izrael esetében a külképviselet helyének kérdése már távolról sem technikai feladat, hanem egy nagy, nemzetközi konfliktusgóchoz való viszonyulás politikai kérdése. Úgy vélem, hogy ennek a kérdésnek alapvetően kormányzati hatáskörben kellene lennie, de

– A kormányoldal eközben azzal vádolja az államfőt, hogy csupán ürügyeket keres, és valótlanságokat állít az ország gazdasági helyzetéről azért, hogy legyen mire hivatkoznia, amikor a kormányfő távozását követeli. Megalapozottak ezek az állítások?

– A politikai viták mindig valóságdefiníciós küzdelmek.

Románia lendületesen fejlődik a GDP mutatója szerint, azonban a fejlődési hasznok elosztása és a fejlődés távlati megalapozása tekintetében számos hibát elkövetett a jelenlegi kormány. Johannis, úgy tűnik, e hibákra próbál összpontosítani, elsősorban a gazdasági populizmus megkérdőjelezésével. Érhet el sikereket, hiszen elég sokan beláthatják, hogy a gyors gazdasági bővülésből származó előnyöket kár elpazarolni a pillanatnyi előnyök érdekében.

Ezt Băsescu meg is tette. Johannis alkatilag is jóval távolabb áll a Băsescu-féle populista beszédmódtól, azonban ha a felfüggesztésre sor kerül, nem térhet ki a kihívás, a provokáció elől. Mindazonáltal e pillanatban úgy tűnik, hogy a PSD nem kockáztat meg sikertelen felfüggesztést, azaz egy azzal járó sikertelen népszavazást.

– Vannak olyan eszközei a kormányoldalnak, amelyekkel felfüggesztés nélkül is marginalizálhatja az államfőt?

– Természetesen vannak. Már maga a felfüggesztési kísérletek előbb említett története is jelzi, hogy az államfő és a kormány közötti politikai küzdelem – kohabitáció esetén – nem egy adott szabálykeretben lefolytatott politikai harc, hanem inkább a szabályok módosításáért folytatott küzdelem.

Számos példa mutatja a politikai küzdelemnek ezt az eljogiasítását. Tavaly márciusban Eugen Nicolicea, a képviselőház jogi bizottságának az elnöke törvénytervezetben az államfő népszavazást kiíró jogkörének korlátozására tett javaslatot. A javaslat szerint az államelnök csak konzultatív népszavazást írhat ki olyan kérdésekben, amelyek nem korlátozzák a parlament jogalkotó hatáskörét és nem kezdeményeznek alkotmánymódosítást. De ide sorolható Tudorel Toader álláspontja is, miszerint az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) főügyé­szének a visszahívása elsődlegesen kormányzati kompetencia, abban az államfőnek mérlegelési jogköre nincs.

– Az ügy most odáig fajult, hogy Ludovic Orban PNL-elnök feljelentést tett a kormányfő ellen hazaárulás miatt. Lehet-e ennek bármilyen alapja, vagy csak amolyan politikai pótcselekvésnek tekinthető?

Hiszen Romániának nincs érvényes szerződése Izraellel – és tudtommal más állammal sem –, hogy hol legyen a nagykövetség. Ez a dolog lényegében a végrehajtói hatalom hatáskörébe tartozik. Ilyen alapon minden második politikai döntést meg lehetne támadni az ügyészségen, mert fel lehetne hozni valamilyen látszólagos szabálytalanságot.