Rossz emlékek. Ion Iliescuról magyar szempontból kevés jó mondható el
Fotó: Kozán István archívuma
A 95 éves korában kedden elhunyt Ion Iliescu kapcsán jogosan jelentették ki többen is, hogy egy történelmi korszak meghatározó alakja volt Romániában – azonban ez egy meglehetősen értéksemleges megközelítés.
2025. augusztus 06., 13:592025. augusztus 06., 13:59
2025. augusztus 06., 17:492025. augusztus 06., 17:49
A „holtakról vagy igazat, vagy semmit” elve alapján ugyanis kijelenthető: Iliescu pályafutása és tevékenysége sokkal inkább negatív eredményekkel jellemezhető, mint pozitívakkal – az egész ország, különösen pedig a magyar közösség szempontjából. A későbbi román elnök 1930. március 3-án született a dél-romániai, Călărași megyei Olteniţa városában, és már kiskorától magába szívhatta a kommunista eszméket, hiszen édesapja, Alexandru Iliescu már akkor kommunista volt.
1895-ben Oltenițába költözött, ahol nevet változtatott, hogy elrejtse származását, ami abban az időben szokásos gyakorlat volt a üldözés elől menekülő zsidók körében. Feleségül vette Maria Savut, Anghel Savu kocsmáros nővérét, és négy gyermekük született: Alexandru (Ion Iliescu apja), Eftimie, Aristița és Verginia.
Alexandru Iliescu – Ion apja – 1901-ben született Oltenițában, és 1929-ben vette feleségül Maricicát, egy bolgár származású, roma gyökerekkel rendelkező, írástudatlan és románul gyengén beszélő nőt. Ion Iliescu szerény körülmények között született, 1930. március 3-án. Maricica 1932-ben meghalt.
Alexandru Iliescut később árulásért elítélték, a börtönben állítólag a rendőrség informátora is volt. Börtönbüntetése alatt viszonyt folytatott Mariával, egy cellatársa feleségével, amelyből egy gyermek született, Eugen, Ion Iliescu féltestvére, aki a titkosszolgálatnál dolgozott és ellentmondásos körülmények között halt meg a Közel-Keleten.
Ion Iliescu volt államfő szerdán utoljára érkezett meg a Cotroceni-palotába, ahol koporsóját felravatalozták.
Ion Iliescu mostohaanyja közvetlen kapcsolatban állt a hírszerzés világával. 1944 után Ana Pauker cselédje és szakácsnője volt, majd Gheorghe Gheorghiu-Dej küldetésre küldte Szófiába, illetve Moszkvába, ahol leleplezték, mint szovjet kémet. Hazatérve a Román Vámhatóság főigazgatója lett, ebből a beosztásból vonult nyugdíjba.
A család másik ellentmondásos alakja Ion Iliescu nagybátyja, apja testvére, aki állambiztonsági tiszt volt, és részt vett a román elit kemény elnyomásában Gheorghiu-Dej idején. Sztálin halála után elbocsátották, és egy cipőgyár igazgatójává nevezték ki. Egy tragikus esemény során egy vitában megölte a menza vezetőjét, és 17 év börtönbüntetésre ítélték, ahol elhunyt.
Ion Iliescu az általános iskolát szülővárosában végezte, a gimnáziumot azonban már Bukarestben.
Felvételét állítólag azért támogatták, mert nagynénje, aki nevelte, Ana Paukernek, a Román Kommunista Párt egyik kiemelkedő alakjának házvezetőnője volt. Ez megkönnyítette számára a tanulmányok folytatását a Szovjetunióban, a Moszkvai Energetikai Intézetben, ahol 1950 és 1954 között tanult. Moszkvai tartózkodása alatt Iliescu a Román Diákok Egyesületének titkára volt, ottani élményeiről a sokatmondó, A Szovjetunióban való tanulás öröme címmel írt cikket a Scânteia című pártlapba 1951-ben.
Ion Iliescu 1951-ben nősült, de felesége nem szült gyermeket, háromszor is elvetélt. Bár apját a Gheorghe Gheorghiu-Dej fémjelezte korai kommunista időkben partvonalra szorították – állítólag azért, mert az akkori kommunista vezér megkörnyékezte Iliescu mostohaanyját, aki nemet mondott a közeledésre –, Iliescu politikai karrierje elkezdett felfelé ívelni.
Megválasztották a diákszövetség elnökévé, majd 1965 és 1984 között a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja volt. Ezt követően a Nicolae Ceaușescu fémjelezte kommunista diktatúra némileg háttérbe szorította – ez annyit jelentett, hogy a Műszaki Könyvkiadó élére nevezték ki, itt érte az 1989-es forradalom. Az RFI szerint
Így nem véletlen, hogy az 1989 decemberében bekövetkezett események közepette hirtelen megjelent a Román Televízióban, és sikerült magához ragadnia a hatalmat, hogy a Nemzeti Megmentési Front (FSN) elnökeként aztán 1996-ig ki se adja a kezéből. Mint ismeretes, 1990-ben elnökké választották, majd az 1991-es alkotmány elfogadása után az 1992-es választáson újabb mandátumot kapott.
A Corupţia Ucide (A korrupció öl) nevű szervezet tüntetést szervez Bukarestben a Ion Iliescu volt államfő tiszteletére kihirdetett nemzeti gyásznap ellen.
1996-ban alulmaradt a Demokratikus Koalíció (CDR) jelöltjével, Emil Constantinescuval szemben, de 2000-ben újabb négy évre államfővé választották az akkor már Szociáldemokrata Párttá (PSD) átvedlett szervezete jelöltjeként.
Iliescu 1989 decemberi és azt követő tevékenysége számos okból ellentmondásos – olyannyira, hogy két ügyben, az 1989 decemberében a kormányzati szervek által elkövetett, számos halálesetet eredményező visszaélések és az 1990-es bányászjárásban játszott szerepe miatt emberiesség elleni bűncselekmények miatt vádat is emeltek ellene és számos akkori vezetőtársa ellen. Mivel azonban a bíróság többször is visszaküldte az ügyészségnek a vádiratot, végül nem sikerült felelősségre vonni.
„Egyfajta vadállattá vált” – egykori katonai ügyész Iliescu forradalomban vállalt szerepéről és az ellene zajló büntetőperről
Ion Iliescut a történelem a megfelelő helyre sorolja majd – vélekedett Cătălin Pițu volt katonai ügyész, az Iliescu és társai ellen az 1989-es forradalom idején elkövetett, számos ember halálát okozó visszaélések miatt zajló nyomozás vádiratát összeállító katonai ügyész a Gândul portálnak nyilatkozva. A dosszié 3000 kötetes. A bírósághoz benyújtott vádirat bemutatja, hogyan járt el a Ion Iliescu vezette csoport 1989 decemberében, hogy egy úgynevezett forradalom leple alatt véglegesen átvegye a hatalmat egy puccs révén.
„Ion Iliescu meghalt. Többször találkoztam vele. Elegáns ember benyomását keltette (viselkedése szempontjából is), akivel sok kérdést megvitattam magas szinten, de aki, amikor az 1989. december 22. után bekövetkezett 850 halálesetről volt szó, valóságos fenevaddá változott. A tekintete rendkívül éles lett, az arcszíne láthatóan elsötétült, és negatív-agresszív energiát árasztott. Aztán elég gyorsan visszatért a nyugodt állapotba. A forradalom és a bányászok lázadása ügyében indított eljárásokról úgy gondolom, hogy azok Ion Iliescu nélkül is folytatódni fognak. Az intuícióm azt súgja, hogy ezentúl ezek az ügyek nem fognak többé ellenállásba ütközni a bíróságok, különösen a legfelsőbb bíróság részéről. Hangsúlyozni kell, hogy Ion Iliescuról a továbbiakban történelmi perspektívából fognak beszélni, az emberi igazságszolgáltatás már nem fogja érinteni. Fontos azonban, hogy legalább történelmi perspektívából Ion Iliescuról a valóság fényében beszéljünk. És a történelem, meg vagyok győződve róla, pontosan oda fogja helyezni Románia volt elnökét, ahová tartozik” – nyilatkozta Cătălin Pițu tábornok, egykori katonai főügyész.
Ahogy Asztalos Lajos Személyes élmények a Bolyai Tudományegyetem felszámolásáról című, 2009-ben a Krónika Szempont mellékletében megjelent írásából kiderül, az 1990-ben alakult Bolyai Társaság által összefogott társadalmi mozgalom indult a Bolyai Tudományegyetem újraindítására. Ugyanabban az évben, az első választási kampány idején a Bolyai Társaság küldöttsége fölkereste az elnökjelölt Ion Iliescut. A politikus, akár 1959-ben, arra hivatkozva, hogy az egyetem diákjai „nacionalisták” voltak, 1956-ban a magyarországi „ellenforradalmat” támogatták, hallani sem akart a kérésükről.
Kedd esti rendkívüli ülésén a kormány Ion Iliescu volt államfő emlékére nemzeti gyásznappá nyilvánította augusztus 7-ét.
Amint az akkori események egyik magyar főszereplője, az idén elhunyt neves jogász, Kincses Előd visszaemlékezett, „1990-ben, amikor láttuk, hogy baj lesz, Marosvásárhelyre hívtuk Ion Iliescu államfőt is, de ő elutasította. Alexandru Todea Maros-menti görög-katolikus tiszteletes értesült a szervezésről és személyesen utazott Bukarestbe, és kérte Iliescut, hogy állítsa le az akciót, de ő azt mondta: csak a végén avatkozik közbe. Az igazságszolgáltatás nem vizsgálódott, hogy megállapítsa a szervezők, felbujtók kilétét” – fogalmazott Kincses Előd. Hozzátette,
– utóbbi kettőt egyébként később a forradalomban játszott szerepükért elítélték, Ştefan Guşával együtt, és Iliescu töröltette a halálbüntetést, nehogy kivégezzék őket.
„Ezenkívül éppen akkor járt le a Securitate megszüntetése után az alkalmazottaknak juttatott három havi fizetett szabadság, így a magyarveszély kapóra jött a hírszerző-szolgálat újraszervezéséhez, beindításához. A pert a marosvásárhelyi ügyészségnek kellene újrakezdenie” – ismertette Kincses Előd egy, a Székelyhonon olvasható, 2010-es cikkben.
Kilencvenöt évesen elhunyt Ion Iliescu, a volt román államelnök halálhírét Sorin Grindeanu, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője jelentette be kedden délután.
Mint ismert, a márciusi eseményekben 2 román és 3 magyar személy veszítette életét, a sebesültek többsége magyar volt, azonban kizárólag magyarokat és magyar cigányokat ítéltek el, több mint 20 személyt. Cseresznyés Pál és Barabás Ernő 10-10, Szabadi Ferenc 5 év börtönbüntetést kapott, a cigányokat pedig 6 hónapos nevelő-börtönre ítélték.
Iliescu mindezek ellenére a kormány döntése értelmében állami temetést kap – igaz, a nemzeti gyász csupán egynapos, a csütörtöki temetés pedig szűk körben zajlik majd.
Tetteiért nem bűnhődött, tisztes aggkort megérve szenderült jobblétre. Egyébként kora révén számos mém főszereplőjévé vált: egyes, aggastyán korú közszereplők halálakor gyakran jelentek meg a közösségi oldalakon a képek, amelyeken a még mindig jó bőrben levő Iliescu könnyek között gyászolja őket. Emellett már évekkel ezelőtt egy honlap is indult, amelynek szövege egyetlen kérdésből állt: Meghalt Iliescu?
A válasz erre kedd óta immár igen.
Politikai öröksége – amely pozitívnak aligha nevezhető – viszont még jó ideig velünk marad.
Iliescu nyilatkozati baloldaliságról, demokráciáról, piacgazdaságról
A kommunista párt csúcsvezetőségéből „demokratává” avanzsált Ion Iliescu meggyőződéses baloldali maradt, ahogy azt egy 2015-ös interjúban is megerősítette a Profit.ro gyűjtése szerint. „Baloldali vagyok. És soha nem fogok egyenlőségjelet tenni a demokrácia és a kapitalizmus közé. Teljesen abszurdnak tartom a »piaci demokrácia« kifejezést. A demokrácia egy árucikk, amely a kereslet és kínálat törvényeinek van alávetve? És ha igen – amit én nem tudok elfogadni –, akkor mi marad a népszuverenitásból ilyen körülmények között?
Politikai szempontból Románia olyan, amilyennek elképzeltem, beleértve a túlzásokat és a kudarcokat is, amelyeket látunk. Végül is demokratikus múltunk szerény és nem túl meggyőző. De van egy szilárd alapunk, amelyre építhetünk. A kudarc pedig a tanulási folyamat része. Gazdasági szempontból bonyolultabb a helyzet. A legnagyobb hátrány abból fakad, hogy nem sikerült jelentős román kapitalizmust és erős kkv-szektort kiépítenünk, amely ösztönözné a magánkezdeményezéseket, többek között az innováció területén. Egyszerűen csak nagyjából megismétlődik az 1989 előtti helyzet, csakhogy az állami kapitalizmus – amelyet a nagy ipari központok képviseltek – szerepét most a multinacionális vállalatok vették át. Ez nem jó egy egészséges gazdaságnak. És a demokrácia sem lehet egészséges ebben a kontextusban” – mondta tavaly Iliescu.
Egy 2004-es beszédben, amelyet a politikatudományi egyetem díszdoktorává avatási ceremóniáján mondott el, a szocialista államról és annak ellentettjeiről beszélt.
„1989 után minden, az államról szóló vita kiindulópontja és összehasonlítási alapja a szocialista állam volt, amellyel manicheista módon ellentétben állt vagy a kapitalista állam, vagy a jogállam, vagy a demokrácia, mindegyikük egy gazdaság és társadalom szerveződési módjának részleges kifejezése, amelyet nagy változatosság és sokszínűség jellemez. Nem érthetjük meg az államról és annak funkcióiról szóló nyilvános viták természetét és tartalmát a decemberi események utáni Romániában, ha nem vesszük figyelembe a három nagy gondolati irányzatot és az azokból fakadó politikai orientációkat.
Az első irányzat, a konzervatív, a háború előtti gazdasági és politikai struktúrák helyreállítását, újjáépítését tűzte ki célul, amit főként a történelmi pártok programjának alapelve – a restitutio in integrum – fejezett ki. Ennek a lényegében regresszív jövőtervnek a hívei marginalizálódtak, mert ellentmondtak mind a globális fejlődés irányának, mind a román társadalom érdekeinek és elvárásainak. A második áramlat, amely liberális jellegű, de sok álláspontjában fundamentalista vonásokkal rendelkezik, a szabad piac fetisizálásából indul ki, és az állam gazdasági szerepvállalásának szélsőséges korlátozását, sőt megszüntetését szorgalmazza.
A harmadik áramlat, amely lényegében szociáldemokrata, a modern gazdasági törvények és struktúrák, amelyek a piaci mechanizmusokon és a szabad versenyen alapulnak, kiegyensúlyozott ötvözését szorgalmazza az állam moderáló szerepével, amelynek ki kell javítania a piac társadalmi kudarcait, és korlátoznia kell a piaci gazdaság által spontán generált társadalmi polarizáció és eltérések következményeit” – mondta.
2024-ben a blogján így fogalmazott:
„Úgy gondolom, hogy egy modern, szabad Romániát és egy nyitott gondolkodású társadalmat hagytam magam után. Az EU-ba és a NATO-ba való integráció érdekében tett lépések nem csupán a legjobb válasz azoknak, akik rosszindulatúan tekintettek rám, mint a poszt-decemberi Romániában újraéledt kommunizmus vezetőjére; ezek a legjobb bizonyítékok arra, hogy a mai Románia azon törekvéseken alapul, amelyeket én támasztottam vele szemben a forradalom utáni első években. 1989 decemberében nem hittem, hogy az egyenlőség és a szabadság jobboldali vagy baloldali értékek lennének, hanem hogy azok felett állnak”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Nem jutottak dűlőre a bukaresti koalíciós pártok a deficitcsökkentő intézkedések második csomagjába foglalt közigazgatási átszervezéssel kapcsolatban.
Nicușor Dan államfő vasárnap kijelentette, hogy csak a parlamenti pártokkal való megállapodást követően hozza nyilvánosságra a hírszerző szolgálatok élére jelölendő személyek nevét.
Az ügyfélszolgálat felfüggesztésével tiltakoznak hétfőtől a kormány deficitcsökkentő intézkedései ellen a közigazgatásban dolgozók.
Diana Buzoianu környezetvédelmi miniszter vasárnap bejelentette, hogy a magánszemélyek számára szóló roncsautóprogram legkésőbb szeptember végén elindul. A program teljes költségvetése 200 millió lej.
Nem fog nőni a földgáz ára a télen és ezáltal a gázszámlák összege sem – nyilatkozta péntek este Bogdan Gruia Ivan energiaügyi miniszter.
Hétfőn 19 órától tartják a képviselőház és a szenátus együttes ülését, amelyen az Ilie Bolojan vezette kormány felelősséget vállal a deficitcsökkentő intézkedések második csomagjába foglalt öt törvénytervezetért.
Elfogták azt a férfit, aki a gyanú szerint megölte hároméves mostohafiát a Bukarest melletti Otopeni városban. A férfi több mint 13 órán keresztül barikádozta el magát lakásában, a rendőrök folyamatosan tárgyaltak vele.
Nem állítja le hétfőtől a Román Vasúttársaság személyszállító részlege (CFR Călători) és Transferoviar többtucatnyi vonatjáratának közlekedését a vasúti infrastruktúrát kezelő CFR SA.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) teljes mértékben támogatja a szükséges reformokat, valamint a kiváltságok és a szinekúrák megszüntetését.
A Bolojan-kormány pénteken délután elfogadta a második deficitcsökkentő csomagot. Néhány hetes késlekedés után a kabinet úgy döntött, hogy a tervezett intézkedéseket hat külön törvénytervezetbe osztja.
Látogatottsági adatok
3 hozzászólás