Megszeghető szabályok

„A többiek önmagukat egyedi módon igyekeznek eladni. Ha valaki kitör, és fittyet hány néhány szabályra, vonzóvá válhat a munkaadók számára” – teszi hozzá a HVG gazdasági hetilap által is idézett szakember. Arra azonban nem árt figyelni, hogy a legfontosabb követelményeknek megfeleljen a pályázó. Vagy éppen ellenkezőleg? A szakemberek néhány „aranyszabályt” említenek, amelyeket érdemes megszegni.

Egyoldalas önéletrajz

Rövid, pontokba szedett, vázlatos önéletrajz, hogy az előszűrést végző humánerőforrás-menedzser rögtön átfuthassa a jelentkezők önéletrajzát, kiszűrve azokat, akik megfelelnek az előzetes elvárásoknak, és továbbjuthatnak a második körbe. A tanácsot a tapasztalatlan álláskeresők gyakran készpénznek veszik, és akkor is egyetlen oldalba zsúfolják önéletrajzukat, ha a terjedelme másfél-két oldal lenne. Ebben az esetben nem érdemes „spórolni” a hellyel, hiszen előfordulhat, hogy jelentéktelennek tűnő, ám a megpályázott munkakör szempontjából fontos információkat hagy ki a jelentkező, csakhogy életrajza megfeleljen a formai követelményeknek. Ha valaki úgy érzi, hogy nem írt semmiféle fölösleges információt életrajzába, ám terjedelme másfél–két oldal, és szakmai előmenetele szempontjából csupán a lényeges karrierállomásokat tartalmazza, akkor érdemes mérlegelni, hogy vissza kell-e húzni a cv-t a szakemberek által javallott egyoldalasra. A válasz a kérdésre valószínűleg: nem. Ám csak azért, hogy az életrajz dúsabbnak tűnjön, nem szabad hozzáírni minden apróságot – félbehagyott tanfolyamot, meg nem szerzett nyelvvizsgát.

A tartalmas, ám a formai követelményeknek megfelelő önéletrajz sok esetben hátrányt jelenthet: ha valaki például kreatív munkakörre jelentkezik, vagy grafikusi állást pályáz meg, jól jön, ha a cv formáját a megszokottól eltérően alakítja, tükrözve ezáltal személyiségét, szakmai tudását és kreativitását.

Nem szabad jelentkezni oda, ahol nem keresnek

Sokan szem előtt tartják azt az intelmet, miszerint csak meghirdetett pozícióra adják be önéletrajzukat. Ám előfordulhat, hogy a cégnél, ahol a munkanélküli dolgozni szeretne, épp nincs üresedés, vagy sohasem hirdetnek meg széles körben egyes posztokat. Ha valakinek nincs állása – ilyenformán veszítenivalója sincs –, felveheti a kapcsolatot a cég HR-esével, és érdeklődhet, a közelmúltban meghirdettek-e olyan posztot, ami őt érdekelné, illetve megkérheti, hogy amennyiben a szóba jöhető munkakörök valamelyikére új embert keresnek, vegyék számításba. Megeshet, hogy a személyzetis ügyekért felelős elzavarja a kíváncsiskodót, ám az érdeklődés – ha épp jókor, jó helyen történik – kis szerencsével eljuttathat egy állásinterjúig.

Szakmai tapasztalat nélkül nem szabad jelentkezni

Jóllehet a munkaadók a tökéletes jelöltet keresik: akinek megfelelő végzettsége, szakmai előélete van, az adottságok és a rátermettség nélkülözhetetlen, valamint az, hogy a munkaerő be tudjon illeszkedni, és szerves része legyen a közösségnek. Valahol mindenkinek el kell kezdenie, ezért nem szabad eltántorodni a jelentkezéstől, ha valakinek nincs többéves szakmai tapasztalata, hacsak nem vezetői pozícióról van szó, ahol valóban nélkülözhetetlen a rutin. A gyakorlatot gyorsan meg lehet szerezni, ha megvannak a dolgozóban az alapvető készségek és képességek, amelyek az adott munkakör betöltéséhez szükségesek. Ráadásul a munkaadók 46 százaléka az ösztöneire hallgat, amikor alkalmazottjai felvételéről dönt – derül ki az egyik legnagyobb nemzetközi munkaerő-közvetítő cég, a Robert Half International felméréséből.

Soha nem szabad rosszat mondani az előző főnökről

Alapigazság, hogy nem célszerű az előző munkaadót rossz fényben feltüntetni a leendő főnök előtt. Ám ha az álláskeresőnek nyomós oka volt rá, hogy felmondjon – például zaklatta a munkaadója, vagy lelki terrorral tartotta sakkban –, kendőzetlenül a leendő főnök elé lehet tárni az igazságot. Ám arra mindenképpen ügyelni kell, hogy fortyogó indulatok nélkül, tárgyilagosan kell ismertetni az előző munkahelyen elszenvedett sérelmeket (még akkor is, ha még dühös a jelentkező). Az őszinteség kifizetődő, de csak akkor, ha valós tények húzódnak a háttérben, és azokat megfelelően tálalják.