Ezentúl nemcsak turizmusból kíván megélni Dél-Tirol. Az autonómiáját tudatosan építő olaszországi kisebbség a német vállalatok segítségével próbálja erősíteni gazdaságát. Bár Róma nem nézi jó szemmel a leginkább az adó visszaigénylését érintő törekvéseket, gazdasági válsága miatt valószínűleg kénytelen lesz engedni.
2013. szeptember 06., 13:132013. szeptember 06., 13:13
Fenyők és pálmafák között élünk – hangoztatja elégedetten az a félmillió ember, akik nemcsak különleges földrajzi fekvésű vidéket, hanem olyan kiváltságos helyzetet is élveznek Dél Tirolban, amelyet Európa számtalan más kisebbsége szívesen mondana magáénak. A két hivatalos nyelvet (olasz, német) használó Dél-Tirol lakosságának autonómiája példamutató a kontinens minden olyan országának, amely nem képes, vagy nem hajlandó méltóan elismerni a területén élő etnikai kisebbség kiérdemelt jogait.
Az első világháború után az összeomlott Habsburg Birodalomtól Olaszországhoz csatolt Dél-Tirol őslakóinak leszármazottai keményen, egy időben fegyverrel is harcoltak Rómával, amíg az 1970-es években végre sikerült eljutniuk a „meszszemenő\" autonómiáig. A „messzemenő\" jelző azonban csak részben sugároz elégedettséget, a dél-tiroliak az október 27-én rendezendő tartományi választáson autonómiájuk további kiépítését követelik, elsődlegesen gazdasági érdekeik elmélyítését, méghozzá hathatós német támogatással. „Tovább akarjuk erősíteni az autonómiát, a cél, hogy felségjogot kapjunk a pénzgazdálkodásban, az igazságszolgáltatásban, a rendőrség felügyeletében is\" – hangzik a dél-tiroli néppárt (SVP) követelése.
Itáliában az egy főre eső évi jövedelem sehol sem olyan magas mint Dél-Tirolban. A tartomány ígéretet kapott arra, hogy az onnan behajtott adó kilencven százalékát visszajuttatják hozzájuk. A nyomasztó államadóssággal, az euróválsággal küszködő Mario Monti vezette központi kormány a gondokra hivatkozva ennek nem tett eleget. A dél-tiroli tartományfőnök, Luis Dunwalder nem akar ugyan változtatni az elosztási kulcson, de az adók behajtását saját jogának követeli, hogy azután annak tíz százaléka a tartományi kasszából jusson át Rómába. „Az a szerencsés, aki kezében tartja a pénzt\" – véli bölcsen a huszonnégy esztendő óta hivatalát betöltő politikus, aki ugyan hajlandó volna akár további milliókkal is támogatni a krízistől gyötört olasz kormányt, de maga akar dönteni az ezt lehetővé tevő takarékossági megszorításokról.
Dél-Tirol örömmel nyugtázza számtalan német, főleg bajor vállalkozás fokozódó érdeklődését is. A sokat ígérő tőkebefektetés elősegítését szolgálta az a Münchenben megrendezett fórum, amelyen több mint hetven cég képviseltette magát. „A német vállalatok tisztán látják az előnyöket, a két nyelvet beszélő szakembereket, az autonómiából adódó stabilitást, a kis- és középvállalatoknak nyújtandó adókedvezményeket, közte az ötéves mentességet az üzemi adó alól, vagy a két évre szóló bérleti támogatást\" – hangoztatta Ulrich Stofner, a dél-tiroliakat a konferencián képviselő BLS-ügynökség igazgatója.
A fővárosban, Bozenben (olaszul Bolzano) működő tartományi kormánynak az energiaszolgáltatás területén is komoly tervei vannak, így 2020-ig az energia hetvenöt százalékát alternatív forrásokból akarja fedezni. Hasonló célokat követ Róma is, s a költségvetés erre negyvenmilliárd eurót irányoz elő. A Dél-Tirolban gyökeret verő német befektetők ugródeszkának használhatják a tartományt és annak előnyös földrajzi helyzetét azon piaci előnyöket is kihasználva, amelyet a szomszédos, dinamikusan működő osztrák, svájci és német gazdaság piaca nyújt.
A hagyományaira büszke és azokat odaadóan ápoló Dél-Tirol eddigi első számú bevételi forrása a turizmus volt. A saját erőre épített gazdaságpolitika új perspektívákat nyithat az 1330-ban első alkalommal kiváltságokat kapott vidék előtt. Az apró falu, Laas máris a régió nemzetközi kapcsolatokat építő éllovasának számít. Az itt kitermelt márványlapok díszítik majd az építés alatt álló New-York-i Ground Zero metróállomást. A presztízsberuházás milliókra rúgó megrendelése öntudatos kijelentésre késztette az amerikaiakkal szerződést kötött Lasa Marmo cég tulajdonosát. „A korlátlan lehetőségek hazájából utazom majd a metróállomás ünnepélyes megnyitására\" – fogalmazott büszkén Georg Lechnert.
Olasz-német helységnévháború
Letörölhetetlen feliratokat eredményező fekete filctollal írják fel olaszul is a helységneveket a csak német nyelvű turistatáblákra a hivatalosan többnyelvű északolasz Alto Adige/Südtirol tartományban. Az MTI által idézett olaszországi sajtó szerint újabb táblaháború robbant ki németek és olaszok között. Az Alto Adige-i hegyekben felállított, kizárólag német nyelvű turistatáblákra az erre járó olasz ajkúak egymás után felírják a helység olasz nevét is. A németeknek szóló tömör kommentárt is fűznek hozzá, amelyeket a németek szintén a táblára írva viszonoznak az olaszoknak.
„A trófeának számító kijavított helységneveket az olaszok az internetes közösségi oldalakon közlik\" – írta a La Repubblica. A névháborút az olasz állam és az autonóm tartomány között a nyáron aláírt megállapodás robbantotta ki. Ennek értelmében a területen lévő, 1526 darab eddig kétnyelvű táblából 135-t az idén nyáron kizárólag német nyelvűre cseréltek le, mivel az ezeken jelzett települések, menedékházak, hegyek, ösvények eredeti neve mindig is német volt.
Az olaszok reakciója nem késett. Michaela Biancofiore, a jobbközép Szabadság Népe (PdL) közigazgatási államtitkára bejelentette, hogy 1526 darab új kétnyelvű táblát küldenek Rómából a tartományba. Az olaszok és németek között régóta dúl a helységnévháború: utoljára 2009-ben cserélték az olaszok által mindenhol olaszra is átírt egynyelvű német táblákat. Dél-Tirolnak ez a része 1946-tól tartozik Olaszországhoz. Az 1972 óta autonóm, több mint egymillió lakosú Trentino-Alto Adige/Südtirol tartományban a tavaly végzett népességszámlálás szerint a lakosság 27 százaléka olasz ajkú. A tartományban elismert nyelvi kisebbségnek számít a ladin, a cimbro és a mocheno is.
Stefan Lázár
A szerző a Magyar Nemzet kölni tudósítója
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!