Férfiasabb vízilabdát akar Kemény Dénes

– Figyeltem, hogy épp olyan lelkesedéssel mesélt most korábbi élményeiről, mint ahogy annak idején a medence széléről irányította a válogatottat. Nem hiányzik a szövetségi kapitányi munka?
– Nem. Amikor lemondtam, akkor nagyon fájt, mert ha valaki tizenhat évig végez valamit, az nagyon fontos. Én attól önszántamból váltam meg, ez volt a leghelyesebb lépés.

– A Magyar Vízilabda-szövetség elnökeként mennyire kapott új rálátást a sportágra?
– Inkább új feladatokat kaptam, mert én azért a szövetségi kapitányi munkát végezve is átláttam az egészet. Elsősorban az utánpótláskorúak meg a felnőttek helyzetét, kevésbé a második, illetve harmadik vonalú felnőtt bajnokságot, mert annak a válogatott szempontjából nem volt jelentősége. Az inkább a sportági mozgalmat erősíti.

– Július végén világbajnokság lesz Barcelonában. Mennyire érzi felkészültnek a magyar válogatottat?
– Ezt nem az én dolgom megmondani. Szerintem úgy a női, mint a férfiválogatott szövetségi kapitánya tudja a dolgát, nem véletlenül vannak ott. Mind a ketten elég tapasztaltak ahhoz, hogy az utolsó időszakra felpörgessék a játékosokat.

– Mi a magyar küldöttség célkitűzése a világbajnokságon?
– Szerintem mindkét csapat érmet nyer. Ez inkább tipp, de a két csapatot elnézve nem hinném, hogy akármelyik edző is ne úgy menjen, hogy érmet akar nyerni, azon belül pedig, ha lehet, aranyat.

– Nehéz megállnia, hogy néha beleszóljon a munkába?
– Nagyon könnyű megállnom, mert oda se megyek az edzésre, így nem tudok beleszólni. Nem akarok odamenni, mert a férficsapatban van például olyan játékos, akinek tizenhárom éven keresztül én adtam az utasításokat a partról – ha most megjelennék ott, összezavarnám. Nekik most az utódomhoz kell tartozniuk, és ezt azzal segítem elő, hogy nem zavarom őket.

– A szövetség elnökeként milyen tervei vannak?
– Szeretnénk, ha a 2016-os riói olimpiáról két éremmel jönne haza a magyar küldöttség, és azt, ha abból legalább az egyik arany lenne, a köztes időszakban pedig alakítsák a lehető legjobbat.

– Említette, hogy szabálymódosítást szeretne, arról azonban nemzetközi szinten döntenek.
– Én nem tudok szabályt módosítani. Kísérleteket végzek majd, de ha azok beválnak, és mi azt dokumentáljuk, akkor nagyobb az esély arra, hogy a mi elképzeléseinket fogadja el a nemzetközi szövetség. Egyelőre az történik, hogy négyévenként, amikor hozzányúlnak így-úgy, apróságokban a szabályokhoz, odamennek ötletekkel a sportszakemberek, miközben a nemzetközi szövetség már rég eldöntötte, hogy mit akar. Most ezt meg akarom előzni, és két-három év múlva le akarok tenni egy végleges javaslatot, amihez mindenképp kísérleteket kell végezni, mert én is csak elképzelni tudom, hogy az jó, amit gondolok, előtte ki kell próbálni.

– Melyek a konkrét elképzelések?
– Egy-két héten belül eldől, hogy az elnökség támogatja-e, és utána hozzuk nyilvánosságra. Az én elképzelésem az, hogy mindenkinek egyszerű legyen a szabály, tehát az átlag néző számára is érthető legyen, nem csak a vízilabda-szakembereknek. Az például önmagában zavaró, hogy a játékvezető kétféle döntést hozhat, az egyik a szabaddobás, a másik a kiállítás. Én úgy gondolom, hogy ha csak szabaddobás vagy csak kiállítás lenne – én inkább az utóbbi mellett vagyok –, valamivel férfiasabb lenne a játék, mert nem szólna egyfolytában a bíró sípja. Viszont amikor szól, az indokolt, a játékos pedig kimegy a sarokba, és csak valamelyik társa jöhet vissza helyette. Ha a bíró csak egyféle döntést hozhat, az már egyszerűbb. Ez csak egy példa.

– Lesznek-e közös román–magyar felkészülések, mérkőzések?
– Ez megint csak nem az én kompetenciám. Amikor én voltam, akkor nagyon sokat kooperáltunk a románokkal.

– Amikor legutóbb Nagyváradon találkoztunk egy ilyen közös edzésen, akkor is épp Vlad Hagiu volt a román válogatott szövetségi kapitánya.
– Így van, de Kovács István idejében is voltak. Az olimpia előtt játszottunk egymás ellen négyszer. Én úgy gondolom, hogy a román és a magyar válogatott együttműködése mindig kiváló volt, Vlad idejében különösen, nekem régi jó barátom. De Kovács Pista dettó. Szerintem ezt Benedek Tibor is így fogja csinálni.

– Szövetségi szinten gondoltak-e esetleg olyan regionális bajnokságra, mint például a jégkorongban létrehozott, közös magyar–román–szlovák rendezésű Mol Liga?
– Ezt nem kívánja senki, egyébként ez nem lenne egy buta ötlet. Szerintem a Nagyvárad simán részt vehetne a magyar bajnokságban. Habár a tapasztalatom az, hogy a múltban a magyar klubok nem különösebben örültek az olyan csapatoknak, mint a Kassa vagy a Partizan Belgrád. Szerintem a magyar bajnokság is jobban járna, ha lenne egy plusz erős csapat, mert a Várad az utóbbi időben nagyon erős. A Nagyváradi VSK még jobban járna, hiszen a román bajnokságban nincs ellenfele.