Klasszikus vígjáték ironikus átköltésben

És bár a klasszikus vígjátékhoz illően jórészt korhű jelmezekben lépnek színpadra a művészek, a színház új szakmai igazgatója, Novák Eszter rendezte előadás nem sokadik, gépies felmondása egy porlepte műnek: a kikacsintások, mai utalások, pantomimbetétek sajátos, egyéni ízt adnak a feldolgozásnak.

A darab a 19. század végi Magyarország úri világában játszódik: a Solmay család mindennapjait mutatja be, amelyek gondtalan, melldöngető fényűzésben telnek – legalábbis a nej és az elkényeztetett gyerekek részéről. A feleség, Szidónia ugyanis kizárólag a külsőségekre ad, semmiben nem akar lemaradni a velük azonos társadalmi státusban lévő ismerősöktől, ezért egymást érik a költséges estélyek és drága nagybevásárlások – miközben a férj, Ignác tudja egyedül, hogy ez az életmód hamarosan teljes csődbe vezet. Lévén azonban papucsférj, nem mer ellenkezni a feleségével, aki kiállhatatlan természetével egyáltalán nem lassan, de biztosan az anyagi ellehetetlenülés felé zsarolja őt.

A darab ugyan a 19. században játszódik, de 25 évvel a rendszerváltást követően, 2015-ben ismét ugyanolyan aktuális, mint születése idején. Az úrhatnámság és a kivagyiság a Facebook-érában legalább annyira dúl, mint százötven évvel ezelőtt; az uborkafára felkapaszkodott újgazdagokkal és középszer alatti osztályzatot is alig érdemlő politikusokkal Köröst lehet rekeszteni.

Persze a darab önmagában nem feltétlenül tartozik a remekművek közé. Olyan sematikusan romantikus vígjátékról van szó, amelyben a karakterek meglehetősen árnyalatlanok: vagy csak fehérek, vagy csak feketék. Azaz vagy mérhetetlenül ostobák és önteltek, mint a nej, a piperkőc Csupor vagy özvegy Sereczkyné, vagy szinte már szentek, mint a már csak a korrupció árnyékának gyanúja miatt is minisztériumi tisztségéről lemondó Miklós, az egyszerű, az úri fényűzést megvető, vagyonát a két keze munkájával szerző Morosán vagy a családja sekélyes életmódját elutasító középső lány, Gizella. Ez alól a főszereplő, Solmay Ignác a kivétel.

Novák Eszter feldolgozásában azonban a klasszikus vígjáték túllép önmagán, és bár látszólag önfeledt bolondozást, kötelező hepienddel záruló komédiát lát a néző, a szinte már karikaturisztikus, operettszerű jelenetek arra jók, hogy ellenpontozzák a zsarnoki neje – és a külvilág – elvárásai és saját meggyőződése között őrlődő főszereplő belső tragédiáját.

Ifjabb Kovács Levente a főszerepben nagyon életszerűen jeleníti meg a látszat fenntartásának kényszere és a valós helyzet lehetetlensége közötti ellentét miatt folyamatosan őrlődő, lassan az idegösszeomlás szélére kerülő családfőt. Akárcsak Molnár Júlia a felületes kivagyiság élő szobrának is alkalmas, üresfejű, a valós helyzetet még az anyagi és erkölcsi csődhelyzet nyilvánvalóvá válása után is felfogni képtelen anyát.

Alapvetően a darab minden szereplőjén látszik, hogy nagy kedvvel, teljes beleéléssel játszik, és hangsúlyozzuk: korántsem csupán azért, mert látszólag egy operettszerű vígjátékról van szó. A szituációs komédián alapuló jelenetek közepette a mai korra való utalások, az, hogy a szereplők néha meg is jegyzik: ők most éppen a színpadon vagy a nézőtéren vannak, idézőjelbe teszi az egész eredeti darabot, és jelzi, hogy a történet nem csupán habkönnyű vígjáték, és épp úgy szól a mindenkori nézőről is, mint az eredeti szereplőkről.

A pantomimelemek – mint a szintén kitűnő Tasnádi-Sáhy Noémi alakította, elkényeztetett „anyja lánya”, Szerafin és férje, Miklós közötti néma, csak gesztusokra épülő „párbeszéd” a reggeliasztalnál –, illetve a szintén a főszereplő őrlődését hangsúlyosabbá tevő, filmszerű hatást keltő dalbetét csak fokozza ezt az érzést, a végső kánkán-előadás pedig óriási záró idézőjelként hangsúlyozza az iróniát.

A néha kissé lassúnak tűnő, de a végére felpörgő előadástól mindenki megkapja, amit szeretne. Aki csak a felhőtlen bolondozást látja benne, az is elégedetten távozik, de jórészt az is, aki a klasszikus darabok újraértelmezését várja, és többet szeretne kapni a régi szövegek szolgai eldarálásánál.

Csiky Gergely: Buborékok. Rendezte: Novák Eszter. Szereplők: ifj. Kovács Levente, Molnár Júlia, Tasnádi-Sáhy Noémi, Sebestyén Hunor, Keresztes Ágnes, Nagy Tímea, Csatlós Lóránt, Kardos M. Róbert, Hunyadi István, Hajdu Géza, Tóth Tünde, Szotyori József, Szabó Eduárd, Gajai Ágnes, Dobos Imre. Dramaturg: Kárpáti Péter. Díszlet, jelmez: Florina Bellinda Vasilatos. A rendező munkatársa: Tasnádi-Sáhy Péter.