VEZÉRCIKK – Igencsak könnyedén dagad nemzetbiztonsági kérdéssé egy-egy kétes ügy Romániában.
2016. augusztus 19., 12:212016. augusztus 19., 12:21
Az elmúlt napokban a Sky News brit hírtelevízió által készített, az állítólagos romániai fegyverkereskedelemről szóló riport „ütötte meg a mércét”: az újságírókat immár gyanúsítottként kezelik, az „interjúalanyok” pedig előzetes letartóztatásukat töltik.
Egyelőre annyit vehetünk biztosra, hogy átverés történt, de azt első ránézésre nagyon nehéz megállapítani, hogy valójában melyik fél forgatókönyve szerint zajlottak az események. Merthogy ugye a film szereplői szerint a brit tévések húzták csőbe őket, mondván, csupán mozgóképes illusztrációt készítenek a témához, és jelezni fogják a riportban, hogy rögzített történetük fikció. Nem így történt: a Sky News virágzó romániai fegyverkereskedelmről számolt be. Az újságírók továbbra is kitartanak amellett, hogy riportjuk valós tényeken alapul, a beszámoló készítője, Stuart Ramsay pedig azzal magyarázta a hatósági reakciókat, hogy a kormányintézményeket „zavarja az ügy”.
Zavarja bizony: a rendőrség, a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály és a bukaresti kormány is előre megrendezettnek nyilvánította a videót, a szereplők előzetes letartóztatását pedig azzal az indoklással hagyta jóvá a bíró, hogy a hamis információk közlése nemzetbiztonsági veszélyforrásként értékelhető. Pedig nehezen elképzelhető, hogy mondjuk a brit tévések fogják magukat, és kitalálnak egy sztorit azzal a céllal, hogy majd jól aláássák a román államot, mint ahogy a szereplőkről sem lehet azt gondolni, hogy ha netán ők verték át az újságírókat, akkor azt nem a sima pénzszerzés céljával tették. De a „nemzeti érdek” úgy kívánja, hogy minél nagyobb feneket kerítsenek az ügynek: az állam mindenképpen el akarja hitetni polgáraival, hogy most nagyon megvédi őket, a foltot pedig azonnal el kell tüntetni az amúgy természetesen makulátlan országimázsról.
Az ügy „pikantériája”, hogy a riport letartóztatott szereplői erdélyi magyarok – talán ez is közrejátszhat az eset felfújásában, hiszen tudjuk, hogy például akár egy-egy rossz fordításból kiindulva (Tőkés László védhatalmi státusos vagy Antal Árpád fekete márciusos kijelentése) milyen könnyen elvetik a sulykot az őrző-védő hatóságok, a kézdivásárhelyi „terrorügyről” nem is beszélve. Egy tévés átverés ma nagyobb nemzetbiztonsági kockázatot jelent, mint mondjuk a deveselui rakétavédelmi rendszer vagy az amerikai nukleáris fegyverek esetleges ideköltöztetése Törökországból. Dehát mindenki úgy súlyoz, ahogy akar, a hírérték megállapítása nem egyszerű dolog.
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
szóljon hozzá!