A szeparatista Gagauz Köztársaság

A szakadár Gagauz Köztársaságról szóló kijelentést egy Nagyvárad melletti strandon büfét üzemeltető román fiatalember tette, amikor arról beszélt, honnan származik a rozé bor, amely iránt érdeklődtem. Az eset jól mutatja, milyen kiválóan működik a román propaganda, amely szisztematikusan próbálja lejáratni az autonómia intézményét a román közvélemény szemében. Hiszen látható: nem csupán a Kolozsvári U csapatának közismerten soviniszta futballhuligánjai őrjöngenek teli szájjal az autonómia minden formája ellen, hanem egy egyszerű román vendéglátós is csak negatív kontextusban képes az önrendelkezésről beszélni.

Az utóbbi években – de különösen az Ukrajna ellen Oroszország által indított háború kezdete óta – a fősodratú román médiában kizárólag elítélőleg írnak a gagauz autonóm területről, megpróbálva úgy beállítani, mintha az valami idegen test lenne a moldovai államban, amely Moszkva előre tolt hadállása.

Persze tény: a gagauzok valóban jobban bíznak Moszkvában, mind Chișinăuban, és pláne jobban, mint Bukarestben. Attól tartanak ugyanis, hogy ha megvalósulna a román irredenták álma, a román–moldáv egyesülés, akkor a román hatóságok mindent megtennének az autonómia felszámolása érdekében.

A gagauzoknak ugyanis megvan a tapasztalatuk arról, milyen volt a két világháború közötti Nagy-Romániában kisebbségiként élni, mint ahogy azzal is tisztában vannak, milyen „aranyéletünk” van nekünk, magyaroknak a mai Romániában.

Nem csoda hát, hogy az utóbbi időben a Gagauziában az energiahordozók elapadásától való félelem miatt zajló tüntetések kapcsán a bukaresti média ismét folyamatosan próbálja befeketíteni az autonómia fogalmát. Ami persze csak a korábbi beidegződések megerősítését szolgálja, hiszen az egyszerű román emberek elméjében az évtizedek óta alattomosan terjesztett propaganda már sikeresen elültette, hogy az autonómia egyenlő az állam szétszakításával.

A propaganda lényege ma még egyszerűbb: megpróbálják összemosni az autonómiát az oroszpártisággal.

Nem véletlen, hogy az autonómia és általában a kisebbségi jogok elleni üzeneteket ma a budapesti kormány Moszkva-bérencségére vonatkozó hazugságok terjesztésével próbálják erősíteni. Mindazonáltal érdemes megjegyezni, hogy sajnos az erdélyi magyarok körében is sokan vannak azok, akik elhiszik, hogy az oroszok esetleges győzelme és térségünk fölötti hegemóniájának visszaszerzése hozná el az önrendelkezést. Nekik csakis azt tudjuk üzenni, hogy az oroszok részéről politikai szempontból semmi pozitívumot nem kaptunk – emlékezzünk csak arra, mennyi „jót” hoztak nekünk 1849-ben, 1914-ben, 1944–45-ben vagy 1956-ban.

A szovjet nyomásra létrejött Magyar Autonóm Tartomány ugyan bizonyos mértékig hasznos volt, ám a kommunizmusban valós önrendelkezést nem jelenthetett. Nem lenne ez másképp most sem – viszont a Putyin-rajongó magyar posztok mutogatása kiváló fegyver a román propagandisták kezében a magyar autonómiatörekvések befeketítésére.

Visszatérve a „szeparatista” autonómokra: ahogy azt az egyszerű vendéglátós esete is mutatja, évtizedes beidegződéseket, hosszú ideje tartó indoktrináció eredményeit kell leküzdenünk, ha még egyáltalán komolyan gondoljuk, hogy többszintű önrendelkezést akarunk az erdélyi és partiumi magyar közösség számára.

Hiszen nemhogy az autonómia nincs terítéken, de az Ukrajna elleni orosz háború ürügyén egyes politikusok és a román sajtó nagy része – vélhetően nem függetlenül bizonyos mélyállami köröktől – szinte példátlan magyarellenes uszító kampányt folytat, célba véve az anyaországból érkező támogatásokat, az anyanyelvi oktatást és a székelyföldi sportklubokat is. Vagyis a zászló jelenleg nem nekünk áll, már csak a kisebbségvédelmet ürügyként használó, és ezzel azt lejárató orosz invázió miatt sem.

Ám hiába az ellenséges propaganda és a nem éppen kedvező geopolitikai környezet, a közösségünk megmaradása érdekében elemi érdekünk minden lehetséges eszközzel tudatosítani minden fórumon – kezdve a hiteles tájékoztatással az egyszerű románok körében –, hogy az autonómia nem veszélyforrás, hanem a megoldás az ellentétek elsimítására.

És hogy a közép-európai térség biztonságát ugyanúgy fenyegeti a kisebbségek jogos önrendelkezési igényeit, a nemzeti önazonossághoz, az anyanyelven történő oktatáshoz és az anyaországgal fennálló szoros kapcsolathoz való jogát zsigerből elutasító, az őshonos közösségek felszámolását célzó sovinizmus, mint az az orosz imperializmus.