A kétszemélyes cirkusz

Belépti díj 10 lej, vattacukor 3 lej – áll a vajdasági Holiday cirkusz varietétársulatának plakátján. A szenzációsnak ígért előadást hangosbemondó is hirdeti a faluban. A kultúrház nagy termében több mint százan várják a hét órára hirdetett kezdést. A színpad elé letett vattacukor-készítő hengert tucatnyi gyermek állja körül, a közönségben sokaknak virít már a kezében a nagy fehér pamacs. A színpadon színes műanyagokkal borított paravánok határolják körül a teret, melyen a produkció következik, a hangszórók a „kombiné-kombiné, csipkés kombiné” refrénű örökzöld slágert harsogják. A közönség többször is tapsolásba kezd, hogy ezzel sürgesse a produkciót. A társulat azonban egyelőre sehol. Háromnegyed nyolckor aztán a jegyszedő ifjú hölgy felvonul a kasszával a hóna alatt a függöny mögé, ekkorra már a sor is elfogy a vattacukorárusnál. Az összecsomagolja a gépet, felmegy a színpadra, fordul egy kört a paravánok mögött, más zakót vesz magára, és kiáll a színpad közepére: kezdődik az előadás. A közönség csalódva állapítja meg, hogy tulajdonképpen a vattacukorárusból és a pénztárosból áll a társulat. A csalódottság érzése azonban hamar tovaszáll. A Szarvas Zoltánként bemutatkozó bűvész pillanatok alatt magával ragadja, és ámulatba ejti a nézőket.

Eltűnő kalitka, varázsolt galambok

A bűvész kendőkkel kezd. Azok olykor színt váltanak, máskor összebogozódnak, gyakran kerülnek elő fehér galambok közülük. A közönség szeme láttára alakul kendővé egy korábban meg is kocogtatott pezsgősüveg, egy madárkalitka, benne hat galambbal, meg egy méteres bot, mely az előtt jó néhányszor színt váltott a bűvész érintésére. Egyensúlygyakorlatok, tányérpörgetések következnek, közben eltűnik Maggie, a fülkébe zárt asszisztensnő, majd mégis ugyanabból a fülkéből kerül elő, immár átöltözve. A legnagyobb derültséget azonban azok a számok váltják ki, amelyekhez a nézőtérről hívnak a színpadra segítséget. A kamasznak, aki elismeri, hogy az előadás előtt találkozott a barátaival, női bugyi kerül elő a belső zsebéből; egy pumpálós kút pozíciójába állított túlsúlyos gyerek könyökéből csordogálni kezd egy tölcséren át a víz, miután a másik színpadra hívott gyermek elkezdi pumpálni. Egy suhanc fejét a guillotine alá helyezik; a bűvész tudatja, ez a kísérlet a legtöbb esetben sikerül, a biztonság kedvéért azonban oda tetet egy tányért a lyuk alá, mert mint mondja, elég rosszul néz ki, ha a fej elgurul a színpadon. Az önkéntes azonban épen marad. A lecsapódó penge csak a feje alatti lyukba dugott répát vágja ketté. Mindenki remekül szórakozik, egyetlen trükknek sem sikerül megfejteni a nyitját. Aztán színpadra kerül Manci, a majom, Szkippi, a kengurukölyök és három óriáskígyó. Ők csak mutatóban. A tigrispiton fonott kosarát ketten cipelik be a függöny mögül. Elmondják, öt méter hosszú és hatvan kiló. Legutóbb három hete kapott enni: öt tyúkot és hat nyulat. A közönség alig akar szétszéledni az előadás után, van, aki még kér egy vattacukrot.

Az óriáskígyó harapása

„Cirkuszból vagy nagyon nagyszabású produkciót, vagy nagyon kicsit érdemes csinálni, a közepesre nincs igény” – magyarázza immár a kultúrotthon mellé állított lakókocsiban Szarvas Zoltán. Ha nem tudná az ember, nem is gondolná, hogy a szekrényekkel, sarokülőkkel is berendezett parányi lakás kerekeken gurul. Az utánfutóban konyhát és nappali részt is elkülönítettek. A belépőt kellemes meleg csapja meg. Ezt nemcsak a cirkuszisták igénylik, hanem a kígyók és a kutyus is, akik szintén itt alszanak, Mancinak és Szkippinek a lakókocsi vontatására is használt furgon hátsó felében a helye, a díszletek, a berendezések mellett. A kígyók ládája tetején a dróthálófedőt expanderekkel szorítják le. Vigyázni kell, mert a tigrispiton kezd megéhezni, és szívesen felfalná a kutyust. Manci, a pávián is nekilátott a múltkor a galamboknak, és bizony az egyiket nyomorékká tette.

A hüllők amúgy kiszámíthatatlanok, soha nem tudni, mi jár a fejükben. Egy tavalyi csíkdánfalvi fellépésen az egyik kígyó beleharapott a bűvész alkarjába. Senki nem ajánlkozott a közönségből, hogy segédkezzen a fogak lefejtésében. A művelet végül egy feszítőrúd igénybevételével sikerült. Megtudjuk, a kígyók fogai közül a fejükre cseppentett szesszel lehet szabadulni. Ha azonban elkezdik lenyelni az áldozatukat, akkor már nincs visszaút. Az etetésnél is vigyázni kell arra, nehogy ugyanazt az állatot kezdje két oldalról lenyelni a másfél méteres boa és az ötméteres tigrispiton. Ennek ugyanis az lenne a következménye, hogy az állattal együtt a boa is a piton hasába jut. A kígyók egyébként csak élő állatot fogyasztanak. Mielőtt azonban elkezdenék lenyelni, köréje csavarodnak, és összeropogtatják a csontjait.

A szökevény pávián

Vadász Zoltán megjegyzi, egykor az újvidéki Holiday cirkusszal járták a világot, de ennek a kornak véget vetett a délszláv háború, a társulat szétszéledt. Ő Ausztriában telepedett le, hét évig buszsofőrként kereste a kenyerét, de hiányzott a cirkuszi porond, ezért újrakezdte. Az utóbbi években elsősorban Erdélyben járja a falvakat. „Itt még van érdeklődés, itt még begyűl a közönség. Magyarországon már nem” – magyarázza. De azt is megjegyzi, hogy szívesebben játszik falusi kultúrházakban, ahová a nagyobb társulatok nem jutnak el. A színpadi tréfáknak is nagyobb a sikere kis közösségekben, ahol mindenki ismer mindenkit. Egy városi előadás nézője már gyanakszik arra, hogy a közönség soraiból színpadra szólított önkéntes voltaképpen beépített ember. Romániától nyugatabbra egyébként már nem lehetne vadállatokat bemutatni hasonló produkciókban. Az állatvédők ugyanis kiharcolták az ezt megtiltó jogszabályokat.

A bűvészkedésnek a nyelvi korlátok sem szabnak határt. Szarvas Zoltán ugyanolyan szívesen lép fel román falvakban, mint magyarokban. „Nagyon hálás, nagyon tapsolós a román közönség” – magyarázza. A nekik tartott előadásokon a látványelemekre esik a hangsúly, a román nyelvű szövegeket pedig CD-ről játsszák be. A turnék útvonala menet közben szerveződik. Jó esetben egy hétre előre tudják a menetrendet, de olyan is volt már, hogy délben sikerült rögzíteni az esti előadás helyszínét.

Épp itt tartunk a beszélgetésben, amikor Maggie kétségbeesetten jelenti: Manci megszökött. A páviánt a kultúrház emeleti erkélyének korlátján sikerül megtalálni. A hívó szó és a szalámi azonban nem elég a lecsalogatásához. Vadász Zoltánnak egy nagyra szabott lepkefogóhoz hasonló hálóval kell felmennie érte. „Ilyen a cirkuszi élet” – jegyzi meg búcsúzáskor. A mosolyán azonban látszik, ezt az életformát a világ minden kincséért sem cserélné másra.