Zsidó származású magyarként Budapesten született 1930-ban, 14 éves volt a zsidóüldözések idején, de szerencsére átvészelte, megmenekült, és Nyugaton (Anglia, Egyesült Államok) pénzügyi karriert futott be. A kilencvenes évek elején már számos programot, gazdasági és kulturális kezdeményezést támogatott Magyarországon, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy népszerű volt.

Soros 1947-ben már egy londoni gazdasági főiskolán tanult, de ambíciói a filozófia felé hajtották, és hamarosan az akkori idők egyik ismert filozófusának, az osztrák–zsidó származású Karl Poppernek a befolyás alá kerül. Popper 1937-ben, még idejében emigrál, nem várja meg a náci uralom kiteljesedését. Új-Zélandra kerül, itt egyetemi tanár, 1946-ban költözik Angliába, és a londoni School of Economics tanintézetben tanít logikát és filozófiát. Soros ebben az iskolában figyel fel Popper új filozófiai elméleteire, és különösen megragadja a filozófus társadalomszemlélete. Ez a véletlen találkozás meghatározza Soros életútját. A korkülönbség köztük majdnem három évtized, de ne felejtsük el – és ez a mérvadó –, hogy mindketten egy véres és kegyetlen diktatúra elől menekülve hagyták el hazájukat. Biztosak lehetünk abban, hogy egy közös tragédiát átélt emberek gondolkodásmódja valahol, valamilyen formában hasonlóságot mutat.

A nyitott társadalom elmélete

Popper eléggé bonyolult elméleteire nem térek ki, annyit viszont megjegyeznék, hogy egy „szupermodern” gondolkodás eszmevivője, és bölcseletében is szakít (legalábbis részben) a klasszikus filozófiai gondolkodásmóddal. Filozófusként sokat foglalkozik a társadalommal, bírálja a marxizmust, a nácikat gyűlöli. Ún. társadalomfilozófiáját az 1945-ben megjelent A nyitott társadalom és ellenségei című könyvében fejti ki. A „nyitott társadalom” fogalma nem Popper találmánya, Henri Bergson francia filozófus már használta a kifejezést utolsó nagy művében, Az erkölcs és a vallás két forrása című tanulmányban. A bergsoni elképzelés ideális, de sajnos egyelőre utópisztikus képet rajzol a jövő társadalmáról. Elmélete szerint egy anyagi eredetű konfliktusoktól mentes társadalomban a gondolat teremtő ereje szabad teret kap, és egyesülne az isteni szeretetenergiával. Az erkölcs és a vallás forrása lehet egy zárt társadalom, ahol az emberek törzsi (mai szemmel családi) jellegben élnek, az idegenektől félnek, ellenséges érzeteik vannak a másság iránt. A másik forrás lehet univerzális, és egy nyitott társdalomhoz vezethet, ahol az egyetemes emberi jogok a vezéreszmék, és ez a társadalom védi az egyén szabadságát.

Popper tehát tulajdonképpen továbbfejlesztette a bergsoni gondolatot, mely végeredményben minden liberális elméletben megtalálható. Ő különben nem használ pontos definíciót a nyílt társadalom fogalmára, inkább körülírja, és egy fejlett, igazán szabad, liberális demokráciához hasonlítja. Soros egyetért mesterével, szerinte a gondolati, szólás- és választási szabadsággal rendelkező társadalom jobb, mint az olyan, ahol az emberekre egy ideológiát ráerőszakolnak. Normális gondolkodással nem is lehet ennek ellentmondani. Soros Popperhez hasonlóan az antiszemitizmus, a náci diktatúra áldozata. Bár nagyon fiatalon és rövid időre, de a kommunista diktatúrát is „megízlelte”, így két gyűlöletes eszme ellenére keresi az igazi utat.

Karl Popper elismert filozófus lett, és mint minden hasonló gondolkodó, filozófiájával az emberiség jólétét akarta szolgálni. Soros is filozófusnak tartja magát, de „gyakorlati foglalkozása” a pénzszerzés, sikeres üzletember, „tőzsdeguru”. Saját bevallása szerint egy adott pillanatban, már ötven fölött, hiányérzete volt, a sok pénz nem boldogította, és úgy érezte, valami hasznosat kellene tenni. A nyílt társadalmak megvalósítása érdekében kezdődött az alapítványok létrehozása: a Quantum Befektetési Alap, 1983-ban a Soros Alapítvány, melyet egész Kelet-Európára kiterjesztett; aztán megalakult a Nyitott Társadalom Intézet, melynek ő az elnöke, támogatta a Közép-európai Egyetem alapítását, ahol kezdetben a kuratórium elnöke volt.

Tömegeket hódít a fanatizmus

Sorost sokan szeretik, sokan utálják, veszélyesnek tartják, és el is sepernék az útból. Nem ő az első, és nem is az utolsó, akit a közvélemény ennyire különböző módon ítél meg. Diktátorokért tűzbe mentek az alattvalók, és haláluk után is rajongók maradtak. A nagy próféták minden bizonnyal jót akartak az emberiségnek, egyesek közülük vallásokat alapítottak, Allah nevében és imádásában milliós muszlim tömegek vetették harcba magukat, és nem féltek meghalni. Ezt teszik ma a fanatikus öngyilkos merénylők. Jézus követői is a halálba mentek a kezdet kezdetén, a fanatizmus tehát nem új jelenség, az erős hit egy eszmében, egy megváltó gondolatban tömegeket tud meghódítani.

Miért írom le mindezt? Éppen azért, mert részben Sorost is védeném, ugyanakkor szeretném bizonyítani, hogy fanatizmusa, „rögeszméje” hibás. Nincs abban semmi rossz, ha valaki megszabadul a pokol tornácáról, új életet kezd, sikerül neki sok pénzt gyűjteni, és elkötelezi magát egy elv mellett, mely szerinte az emberiség előmenetelét szolgálná. Aki hisz valamiben, ami végeredményben nem is rossz, és ezért harcol, és pénzt is áldoz, arra én nem tudok haragudni. Csak vigyázat: ne erőszakosan, és ne ellentmondóan! „A nyílt társadalom csak úgy létezhet, ha az emberek megmondhatják véleményüket a hatalomnak. Szükség van arra, hogy törvény garantálja a szólás-, a sajtó- és a gyülekezési szabadságot, valamint más jogokat és szabadságokat, amelyek felhatalmazzák az embereket, hogy megvédjék magukat a hatalom visszaélésével szemben, és ehhez a védelemhez az igazságszolgáltatást is igénybe vegyék” – fejtette ki Soros György 2009 októberében a Közép-európai Egyetem budapesti előadás-sorozatának keretében. Ki ne tudna ezzel a szöveggel egyetérteni, amely tényleg az igazi demokrácia?

Viszont a tervezett magyarországi népszavazás is egy ilyen „demokráciapróba”. Akarja-e a magyar nép az erőltetett bevándorlást, az idegen kultúrájú tömegek befogadását, vagy nem. De erre a kérdésre már az összeurópai közvélemény megadta a választ: Európának nincs szüksége a muszlim bevándorlókra, mert az együttélés bonyolult, konfliktusveszély, terrorveszély, nehezen elképzelhető az integráció. Idegen munkaerőre pedig kívülről nincs szükség, hiszen Európa városaiban ezrével sétálgatnak a munka nélküli fiatalok, velük kell foglalkozni.

Ahogy tévedés volt Popper részéről felvetni egy „nyitott társadalom” lehetőségét, mert utópisztikus, és jelenleg megvalósíthatatlan, úgy a filozófus, nagyon tájékozott üzletember Soros is beláthatja: bármennyire is szép elméletileg, az elképzelés nem felel meg a mai világ arculatának. Látnia kell, amit minden átlag értelmiségi, bárhol is éljen ebben a sokrétű, sokszínű, nagyon változatos világban, éspedig azt, hogy a világ – egyelőre – nem nyitott, ellenkezőleg, zárt társadalmak, jól körülhatárolt civilizációk és kultúrák alkotják, ahol még a „régi”, hagyományos erkölcsi elképzelések, törzsi, családi hagyományok élnek. Aki egy kicsit figyeli a mai világ menetét – ami a digitális tömegkommunikációs társadalomban nem nehéz –, azt tapasztalja, hogy a fogyasztói cikkek és a munkaerő szabad áramlását eredményező globális nyitás nem hozta meg a gondolkodásmód, a szokások, legkevésbé pedig a vallási elképzelések közös nevezőjét. Miért akarnánk tehát az emberiséget erőszakosan összekeverni csak azért, hogy a nyitott társadalomban a liberális demokrácia jobban érvényesüljön?

A liberális demokrácia buktatói

Már a híresen jó eszű Sir Winston Churchill megmondta, hogy a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik. Persze ezt nem vettük komolyan, és tovább játszadozunk, de kérdés, hogy milyen demokrácia az, ahol a többség, például az 51 százalék akarata érvényesül, a többi, a 49 százalék pedig szívhatja a fogát. Így az egész rendszer rossz. És ha ez a demokrácia még liberális is, akkor még a kisebbségi csoportokon belüli egyéni elképzeléseket és jogokat is érvényesíteni kell. Még nem tudni, hogy az új változat, az ún. illiberális demokrácia mennyiben lesz jobb a régi változatnál, viszont a társadalom irányításának és kormányzásának rendszereként a liberalizmus veszélyes, és végül dekadenciához vezet. „A liberális fundamentum az a filozófiai tétel, hogy igazság nincs, ezt minden ember csak keresheti... A legmagasabb erény a szabadság, amely révén mindenki szóhoz juthat. De a szabadság ilyenformán egy neutrum, és a bölcsesség és az ostobaság egyenértékű” – vallotta a nemrég elhunyt konzervatív magyar filozófus, Molnár Tamás.

De kanyarodjunk vissza Soroshoz, aki ragaszkodik elveihez, holott látja, hogy a nyitott társadalom nem megvalósítható. Karl Popper annak idején elsősorban a totalitárius rezsimeket támadta, míg a Soros által létrehozott alapítványok félig vagy egészen demokratikus országokat bírálnak, és erőltetik a lehetetlent. Ha már egy nyitott társadalomról álmodozunk, kezdjük ezt az évszázadok óta egymás mellett élő nemzetekkel, a franciákkal és németekkel, a balkáni népekkel, legyen egy „szláv nyitottság”. Szóval elképzelek egy keresztény gyökerű, nyugati kultúrájú nyitott társadalmat. De mit keres egy ilyen társadalomban egy teljesen más világban élő muszlim tömeg? Soros nagyon jól tudja, hogy itt – most – másról van szó. Ő még 2006-ban azt írja, hogy az EU figyelemre méltóan teljesíti a nyitott társdalom eszméit. Elméletileg, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy az Unióba tömörült 28 nemzet elképzelései bizonyos kérdésekben homlokegyenest ellenkezőek.

Soros György a nemzetközi pénzkartell meghatározó egyénisége. El kell döntenie, hogy igazán segíteni szeretné Európát, szülőhazáját és a sokat szenvedett Kelet-Európát, vagy tovább erőlteti azt, amit itt a nagy többség elutasít. Mert ha igazán jóindulatú lenne, sokat tudna segíteni, és inkább az otthonmaradásra késztetné muszlim barátait. Ráerőszakolni az iszlámot egy kétezer éves, zsidó- és keresztény gyökerű kultúrával rendelkező kontinensre nem más, mint súlyos bűn, rossz elképzelés, melyet semmiféle pénzspekuláció nem szentesíthet. A keresztény Európa több mint egymillió zsidó vallású polgára ismét veszélybe kerülhet, ha a holokauszttól megmenekült Soros György nem változtat politikáján. „Amennyiben a muszlim bevándorlás ilyen ütemben folytatódik, az európai zsidóság túlnyomó része el fog tűnni” – jelentette ki Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének volt elnöke. Legyen ez a végszó.

A szerző Németországban élő publicista