A breaktánc a jövő évi olimpia „üdvöskéje”, Romániában és Magyarországon egyaránt űzik

A break mint versenyszám a Nemzetközi Táncsport Szövetség égisze alá tartozik, az eredetileg utcai táncként számon tartott műfajt ma már komoly szabályok jellemzik. A párizsi olimpián egyéni versenyszámként szerepel majd, de egyébként létezik csapatsport változata is. Az egy az egy ellen történő breakelés esetében a táncosok szóló szettjére rendelkezésre álló idő 60 másodperc, míg csapatban – azaz minimum kettő a kettő ellen felállás esetén – a táncosok szóló szettje maximum 90 másodperc lehet a párbaj során.

Valamennyi párbajban meghatározott mennyiségű lehetőséget kell biztosítani a táncosok számára. Fontos, hogy a táncosok szóló szettjei egymást kövessék. Az egyik táncos mutat valamit, amelyre a másik táncosnak reagálnia kell. Ez az oda-vissza válaszolgatás jelent egy kört a párbaj során.

A toprock azokra a mozdulatokra utal, amelyeket állva végez a táncos-sportoló – általában stílusos kézmozdulatok és lábmunka kombinációja. A freeze (fagyás) az, amikor a táncos váratlan pozícióban (fején vagy a kezén) megáll a produkciója közepén, egy mozdulatsor lezárásaként. A downrock (padlórock) tulajdonképpen valamennyi, a földön végzett mozdulatot magában foglalja: ide tartoznak a forgások, a lábmunka, az átmenetek és az erőmozdulatok is. Utóbbiak olyan elemek, melyeket a táncosok a testük teljes forgatásával mutatnak be a kezükön, könyökükön, hátukon, fejükön vagy vállukon. Ezek a gravitációt meghazudtoló akrobatikus mozdulatok erőt, egyensúlyt és hajlékonyságot igényelnek.

Az elemek neve többnyire az angol nyelvből származik, az elnevezéseknek gyakran nincs is magyar fordítása. Tipikus elemek: a korona, fejpörgés, háton pörgés, teknőc, helikopter, szélmalom, Bailey szélmalom, sixstep, One Hand Up, Swipe, Atomic, Flair, Holoback, Minchmill, Traxx, 99. A megtört mozdulatok, az akrobatikus elemek és ezek különböző kombinációi mind elfogadott elemei a koreográfiáknak. A különböző versenyek szabályai hangsúlyozzák, hogy nem csak az elemek kerülnek értékelésre, hanem azok összekapcsolásának módja, illetve a produkció összhatása is.

A 2018-as ifjúsági olimpiai játékokon a bírálóbizottság öt bíróból állt.

Drobilits Kinga Zsófia és Topor-Molnár Míra pedig a nőknél. A szeptemberben a belgiumi Leuvenben rendezett tornán mind a négyen búcsúztak a selejtezők során, így nem szereztek kvótát a jövő évi, párizsi olimpiára.

Kotlár Roland megkeresésünkre felidézte, hogy még 2006-ban szülővárosában, gyerekként ismerkedett meg a breakkel – más gyerekek által. Elmondta, akkor a legtöbb gyerekhez hasonlóan bátortalanul próbálgatta magát ebben a sportban, de kitartása lassan meghozta gyümölcsét. Négy évig gyakorolt, tanult – főként autodidakta módon – Margittán, majd megismerkedett szatmárnémeti és nagyváradi bboy-okkal (így nevezik magukat a férfi breaktáncosok), akik bevették őt egy csapatba, ahol sokat fejlődött, hiszen közösen járták az országot, utaztak versenyekre, tapasztalatot szerezni.

A versenyző úgy véli, ezt a sportot a legjobban a helyi csapatoktól lehet eltanulni, hiszen

A helyzet akkor nehezebb, ha valaki vidéken vagy kisvárosban szeretne breaktáncoot tanulni, hiszen ott kevésbé van kitől ellesni a dolgokat, de ezeknek a gyereknek, fiataloknak az internet hatalmas segítség lehet, nem csak célzott oktató videók, hanem komoly magyarázatokat is tartalmazó interjúk, bemutatók találhatóak.

Elmondta, ebben a spotban a legjobbak az Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, Japán, illetve újabban Kína sportolói, de érdemes kiemelni például Belgiumot is. Szerinte Magyarország és Románia még csak a középmezőnyt erősíti, de hosszútávon lát benne fantáziát, hozzátéve, a kilencvenes évek végén a magyarok világszinten is remekeltek ebben a sportban. Ő megfordult Sanghajban és Belgiumban is világbajnokságon, illetve Angliában és Oroszországban Európa-bajnokságon, és ezek hatalmas élmént jelentettek számára, illetve adtak egy nagy adag motivációt, hiszen megtapasztalni a világversenyek színvonalát igencsak ösztönző tud lenni.

Szerinte a breaknek ez a vetülete inkább a táncokhoz közelíti, míg a kompetitív jellege inkább a sportokhoz. Egyébként nem csak az elemeket kell gyakorolni, hanem fontos a kardió, illetve a saját testsúlyos edzés is, illetve a helyes táplálkozás és a diéta is kulcsfontosságú. Ennek kapcsán megemlítette, hogy

Elmondta, bár ösztöndíjak már Magyarországon is vannak, a válogatott mögött még nem áll olyan komplex stáb, mint külföldön. Ő egyébként nem azért költözött ki Magyarországra, mert a break ottani helyzetét jobbnak találta, hanem tanulmányai vitték a magyar fővárosba, ahonnan azonban szerinte könnyebb utazni, eljutni világversenyekre, mint partiumi szülővárosából.

Kiemelte, bár sok gyerek, fiatal kipróbálja a breaket, a legtöbben hamar feladják, mert rájönnek, ahhoz, hogy a filmekben látott mozdulatok sikerüljenek, évek hosszú munkája, rengeteg gyakorlás szükséges.

akik már sok nemzetközi versenyen részt vettek. Bogdan Nedelciu bejutott a legjobb 64 közé, de végül 57-dikként búcsúzott ő is. Részt vett még a tornán Andrei Chen, Carla Munteanu és Gabriela Botezatu is. Románia egyik nagy reménysége lehet még Lucas Anghel, aki bár Kanadában született, mivel édesanyja dévai származású, hazatért Romániába, és szeretne az ország színeiben jeleskedni breaktáncban.

A magyarországi Népszava című lap egyébként már 1984. június. 24-én így írt a breaktáncról: „Tánc? Hát... lehet így is fogalmazni. Az utcai, spontán megnyilvánuló „bemutatókat ” szemlélve, az ember csakhamar elbizonytalanodik. Akrobatika ez a javából.”