Tófalvi Éva: Van még mit bizonyítani

- Ha be kellene mutatni Tófalvi Évát, melyek lennének azok a legfontosabb jellemvonások, tulajdonságok, amelyeket feltétlenül meg kellene említeni? 

- Hát nem is tudom. Elég nehéz saját magam jellemeznem. Ambiciózus, sokszor feledékeny, szeleburdi, és nagyon foglalt vagyok. Szeretek sízni a szabadidőmben is. Emellett, mint a fiatalok, szoktam bulizni, moziba járni, könyvet olvasni is. Számomra a legfontosabb, hogy szabad legyek, mint a madár.

- Mikor kezdett el sportolni? Mi volt az a legmeglepőbb, legnehezebb helyzet, amiben helyt kellett állnia, akár improvizáció, rögtönzés árán is? 

- Ötéves koromban kezdtem, azóta űzöm, és még mindig nagyon szeretem. Rögtönözni? Nem igazán fordult elő, hogy arra lett volna szükség, mert a sport vagy megy, vagy nem.

- Van összefüggés a születési hónapja, a december és a télisportok iránti rajongása között? 

- Érdekes meglátás, nem gondoltam erre eddig, így nem is igazán tudnék erre válaszolni. Annyit viszont biztosan tudok, hogy sokat köszönhetek Hargitafürdőnek és a szüleimnek, amiért segítettek, mellettem álltak, és soha nem próbáltak visszatartani, megfékezni abban, hogy azt csináljam, amit a legjobban szeretek.

- Rajtuk kívül van még valaki, akinek hálás lehet azért, amiért idáig eljutott?

- Úgy érzem, az edzőmnek köszönhetem a sikerek nagy részét, de ugyanakkor mindenkinek, aki mellettem volt és támogatott, jó és rossz embernek egyaránt, hiszen valamilyen szempontból mindenki befolyásolt.

- Amikor megkérdezték gyerekkorában, hogy mi leszel, ha nagy leszel, mit válaszolt? 

- Erre a kérdésre akkoriban két válaszom is volt, ugyanis két álmom volt gyerekként: egyik, hogy világbajnok, másik, hogy tanárnő legyek. Megvan még minden esélyem a megvalósításra.

- Világbajnok még valóban nem volt, viszont ön az első romániai sílövő, aki megnyert egy Világkupa-versenyt. Ez nagy sikerélményt jelenthetett...

- A pontos, hibátlan lövés mindig hatalmas sikerélménynek számít, vannak viszont tényleg olyan győzelmek, amelyek kiemelkednek, például a világbajnokságon egy 6. helyezésem is van, és végül is valóban Világkupát is nyertem.

- Vannak sikerélményei egyéb téren is, mondjuk a konyhatündérkedésben, illetve emlékszik a legrosszabb csajozós dumára, amit valaha hallott?

- Nagyon szeretek főzni, de leginkább tésztát sütni. Az első süteménykészítői kísérletem nagyon „sikeres” volt, mert az almás tészta alapjából kifelejtettem a margarint. Így aztán az olyan kemény lett, hogy képtelenség volt kettétörni, hogy beleférjen a szemeteskukába. Azóta soha nem felejtem ki a margarint, de talán egyebet igen... Csajozós dumák? Nem is tudom. Sokszor meg sem várom, hogy az illető megszólaljon, vagy komolyabban kezdjen udvarolni, mert már látom az arcán, hogy mit bír meg. Akkor szólok, hogy fölöslegesen ne dolgozzon. Jó emberismerő vagyok. 

- Van olyan kedvenc tárgya, amelyet minden versenyre magával visz, amolyan szerencsehozó gyanánt?

- Nincs kabalám, viszont egy piros zsinórt hordok a karomon, annak a szerencséjében hiszek. A zsinór azért különleges, mert Shenpen Lámától kaptam, aki egy buddhista szerzetes. Emellett pedig nagyon hiszek Csíksomlyóban!

- Látja a sportolás „végét”?

-Nem tudom, mikor és hol, de el fog jönni a vége, az biztos. Addig viszont még van, amit szeretnék megmutatni, bizonyítani, és hiszem, hogy sikerülni fog.

- Hamarosan Vancouverben bizonyíthat. Milyen érzések kavarognak önben a negyedik olimpiájával kapcsolatosan?

- Pozitív érzések vannak bennem, hiszen mindenképpen örvendek, hogy ott lehetek, és megadatik ez a hatalmas lehetőség, hogy versenyezhetek és bizonyíthatok. 

- Fokozhatják ezt a pozitív érzést valamilyen formában az olvasók, szurkolók?

- Nagyon hálás leszek, ha néznek a tévében. Arra kérem őket, drukkoljanak, imádkozzanak értem, ahogy szeretnék, mert annak nagyon fogok örülni!