Séta a berlini hársfák alatt

A gyalogló- és maratoni számok kiköltöztetése a többi versenyszámnak otthont adó olimpiai stadionból zseniális húzásnak bizonyult. Százezer ember tapsolt a végig szem előtt lévő gyaloglóknak, s aki számára pedig ez nem jelentett maximálisan inspiráló közeget, az jobb, ha elmegy hivatásos siratóasszonynak. Senki számára nem jelentett meglepetést, hogy mindkét versenyt orosz atléta nyerte, a hangulatteremtésre fokozott hangsúlyt fektető rendezők jóvoltából pedig újra alaposan átismételhettük az orosz örökzöldeket kalinkától a kazacsokig. Szombaton Valerij Borcsinnak, vasárnap pedig Olga Kanyiszkinának tapsolt a világ. No meg sajnálta a hangulat által túlságosan is elragadott, s féltávnál „fejreálló” német Sabine Krantzot. Az utolsó kilométereken kizárt norvég olimpiai ezüstérmes Kiersti Plätzer inkább egy norvég zászlós arcot viselő fiatalember karjaiban vigasztalódott.

A stadionban – ahol a hivatalos közlés szerint a Hcsonka ház” is 43 nézőt jelentett – természetesen szombat délelőtt óta nagyüzem zajlik. A selejteződömping magyarokat és románokat leginkább érintő örömteli híre, hogy hármasugrásban Cristina Bujin 14,29 méteres ugrással döntőbe került – a selejtezőben ragadt viszont az idei legjobb eredménnyel érkező orosz Nagyezsda Alehina –, míg kalapácsvetésben Pars Krisztián világranglista-elsőhöz méltó módon a legjobb eredménnyel jutott a fináléba. A magyar versenyzőt nem hozta zavarba első elrontott kísérlete, másodikra 78,68 méterrel intette „fegyelemre” a mezőnyt. „Teljesen jól érzem magam, s ha korábban listavezetőként sem mertem világversenyen egyértelmű célként kitűzni az arany megszerzését, most kimondom: Berlinbe aranyéremért jöttem” – nyilatkozta a selejtező után.

Egy-két meglepetés is belefért a vb első két napjába. Csak ötödik lett a 10 ezer méteres síkfutásban az etióp Meseret Defar – címvédő honfitársa, Tirunesh Dibaba sérülés miatt el sem indult –, a győztes kenyai Linet Masai végre felzárkózhat a távfutó-dinasztiának számító Masai család eddig sikeresebb tagjaihoz. Talán még nagyobb durranásnak tekinthető Tomasz Majewski második helye. Az emberemlékezet óta veretlen lengyel súlylökő óriás utolsó előtti kísérletével foglalta el a neki dukáló első helyet, hogy aztán néhány perc múlva a végig vezető amerikai Christian Cantwell 22,03 méteres dobással fossza meg őt a verhetetlenség nimbuszától.

A vb első két napja – egyéb döntők ide vagy oda – amúgy a 100 méteres síkfutásról szólt, témán belül is a Bolt–Gay párharcról, amely az előfutamok alatt békésen haladt végkifejlete felé. A két titán akkora fölényt tanúsított az ellenfelekkel szemben, hogy szinte érdemes lenne külön rendezni a világbajnoki címért, illetve a bronzéremért zajló versenyt. Az idei világranglista első nyolc helyezettje behúzott kézifékkel is simán uralta a mezőnyt, s csak a holland–antillai Churandy Martinának sikerült elszórakozni az elődöntőbe jutást. A lapzárta után rendezett döntő az idei első Bolt–Gay csúcstalálkozó is lesz egyben, s ha még lenne rá idő, arra biztatnám az olvasót, hogy semmiképp ne fogadjon a két nagyra. Sokkal inkább, mondjuk, a jamaicai Asafa Powellre, akinek győzelméért 16-szoros összeget fizetnek a fogadóirodák.

Atlétikai világbajnokság, aranyérmesek, férfiak 20 km gyaloglás: Valerij Borcsin (orosz) 1:18,41 óra. Súlylökés: Christian Cantwell (amerikai) 22,03 m. Nők – 20 km gyaloglás: Olga Kanyiszkina (orosz) 1:27,09 óra. 10000 m: Linet Masai (kenyai) 30:51,24 perc.

Csinta Samu, Berlin