Rogge: igazi olimpia volt

Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke záróbeszédben kiemelte, hogy Olaszország, Lombardia tartomány és Torino városa fantasztikusan megvalósította azt, amit vállalt. „Igazi, lenyűgöző olimpia volt” – mondta Rogge. Ezt követően Sam Sullivan, a következő, 2010-es téli játékoknak otthont adó Vancouver polgármestere – aki fiatalkora óta mozgássérült és kerekesszékben él – átvette az olimpiai zászlót torinói kollégájától, Sergio Chiampariótól. A kanadai város rövid bemutatót tartott, majd levonták az árbocról az ötkarikás lobogót, és – Andrea Bocelli operaénekes fényről szóló száma kíséretében – a stadionban kialudt a február 10. óta égő olimpiai láng.

Torino a számok tükrében
A torinói játékokon nyolcvan ország 2617 versenyzője állt rajthoz 15 sportágban, és 26 ország szerzett érmet, 18 pedig aranyat. A versenyekre 930 ezer jegyet adtak el, ami a reméltnél egy kicsit jobb, a legtöbben, 328 012-en a jégkorongot követték a helyszínen. A szervezők munkáját 25 ezer önkéntes segítette. Torinóban összesen 57 sportoló volt, aki legalább kétszer állhatott dobogóra, listavezető a háromszoros arany- és egyszeres bronzérmes dél-koreai rövidpályás gyorskorcsolyázó, An Hjun Szu. Rajta kívül honfitársa, a női short-trackes Dzsin Szun Ju, valamint Michael Greis német sílövő állhatott háromszor a dobogó tetejére. A legtöbb érmet azonban Cindy Klassen kanadai gyorskorcsolyázó nyerte, öt medálja közül egy volt arany. A legidősebb érmes az 54 éves amerikai Scott Baird, ő a férfi csúszókorong-válogatottal lett harmadik. Az éremtáblázat élén Németország végzett 11 bajnoki címmel, az újraegyesítés óta immár harmadszor a téli játékok történelmében.

A nagy csalódások:
Norvégia és Finnország
A legnagyobb csalódást egyértelműen Norvégia okozta: a négy éve Salt Lake Cityben legsikeresebb ország (13 aranyérem) most csupán két számot tudott megnyerni. Sztárjaik közül csupán a veterán Kjetil Andre Aamodt igazolta az elvárásokat, aki szuper-G-ben győzött, miközben a biatlonklasszis Ole Einar Björndalen egyet sem tudott megvédeni négy címe közül. Sífutásban és sílövészetben egyetlen első hely sem jutott az északi számokat korábban uraló országnak. Még rosszabbul jártak a finnek, akik arany nélkül tértek haza, náluk a síugrók (főként Janne Ahonen) és az északi összetettben versenyzők (leginkább Hannu Manninen) okoztak hatalmas csalódást. A hokicsapatuk ugyan parádés játékkal menetelt a fináléig, ott azonban elbukott a svédekkel szemben.

Büntetés járhat
a taktikázásért
Ennek oka vélhetően az, hogy a finnek az egyenes kieséses szakaszban jóval keményebb mérkőzéseket vívtak, mint döntőbeli riválisaik. A svédek – bevallottan – lazsáltak utolsó csoportmeccsükön a szlovákok ellen, mert győzelem esetén Kanada, a vereséggel viszont Svájc várt rájuk a negyeddöntőben. Ezzel kivívták a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) ellenszenvét, amely különmegbízottat nevezett ki az ügy kivizsgálásra. A „háromkoronások” várhatóan büntetést is kapnak, bár az arany ettől még nincs veszélyben.
Csakúgy, mint az osztrák érmek, bár a helyszínen még az a lehetőség is felmerült, hogy kizárhatják Ausztriát. Az északi sízőknél tartott rendőrségi razzián ugyan nem találtak doppingszert, de erős a gyanú, hogy nem tisztán készültek. Két éve Athénban a magyarok kapcsán rebesgették ugyanezt, de hivatalosan ilyen szabály nincs. Érmet csupán az oroszok vesztettek doppingolás miatt (a sílövő Olga Pileva ezüstjét), de még mindig jobban jártak, mint Salt Lake Cityben, ahol sífutóaranyat is visszavettek tőlük.