Remények és gyanakvások a berlini vb előtt

A huszonhat évvel ezelőtti kezdetekkor szerényebb hangnemben ünnepeltek a finn lapok a Helsinkiben rendezett első vb-t megelőzően. „A kitörés lehetősége ez egy olyan kis ország számára, amelyre mindig hatalmas szomszédjai árnyéka vetült” – fogalmaztak a finnek, akik aztán a finn fővárosban berobbanó Carl Lewis „segítségével” 1983-ban végképp kiléptek a nagyok árnyékából. A szellem pedig kiszabadult a palackból, s azóta a sportvilág tekintélyes része immár az atlétikai világbajnokságok menetrendjéhez igazítja az óráját. A földkerekség legtöbb országos szövetségét tömörítő Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) eddigi 11 világbajnokságán összesen 18 363 versenyző állt rajthoz, Berlinben pedig már 41 számban avatnak bajnokot.

A helyszín a legendás Olimpia-stadion, amelyet az 1936-os olimpiai játékokra építettek, s amelyen a többszöri felújítás után is látszanak a korabeli építészeti megoldások. A stadionok besorolási rendszerében a legmagasabb minősítéssel – öt csillaggal – rendelkező, a Hertha Berlin labdarúgócsapatának is otthont adó létesítmény 76 ezer néző befogadására alkalmas, s mai legfontosabb ismertetőjele a kék futópálya, ami azonnal azonosíthatóvá teszi.
A legendás német pontosság, rendezői tudás és tapasztalat garantálja a remek körülményeket, a német televízió összesen 440 órás közvetítési maratonja révén pedig gyakorlatilag a világ valamennyi országában láthatják a versenyeket, de vajon milyen világbajnokságot ígérnek az atléták?

Alaptalannak bizonyul a gyanakvás?

Az idei eredmények csodálatos dolgokat prognosztizálnak, ám a rajt előtti hetek doppingügyei után sokakban megcsappant az egeket ostromló lelkesedés. A tavalyi pekingi olimpia jamaicai sikersorozatai hitelességének megkérdőjelezését még irigységnek tarthattuk, az öt, doppingvétségen ért atléta esete azonban már más dimenzióba helyezi a dolgot. A karibi ország szövetsége vissza is vonta Yohan Blake, Marvin Anderson, Sheri-Ann Brooks, Allodin Fothergill és Lansford Spence nevezését.

Közülük Brooks rendelkezik a legfényesebb előélettel, de százon Blake-et is biztos döntősnek „ígérte” az idei szezon. Az IAAF mindenesetre minden idők legátfogóbb doppingvadász akciójára készül, a vb-t megelőző napokban 600 vérmintát, a versenyek alatt pedig 400 vér- és vizeletmintát vesznek és vizsgálnak, ami azt jelzi, hogy a Lamine Diack által vezetett testület igyekszik minél hatékonyabban semlegesíteni a szárnyra kapott gyanakvásokat.

Parsban bíznak a magyarok, a hölgyekben a románok

A hiányzóknál persze sokkal fontosabbak lesznek a jelenlévők, így például az ugyancsak jamaicai vágtázócsoda Usain Bolt, akinek már egyszerű megszorítása is meglepetésszámba menne. A közép- és hosszútávfutó számok ezúttal is afrikai dominanciát jeleznek, és sokan várják fokozott érdeklődéssel a női rúdugrás versenyét is, mióta nemrég kiderült: az orosz Jelena Iszinbajeva sem verhetetlen.

A remények szerint nem csak a „futottak még” kategóriába kerülnek a magyar és román atléták sem. A magyar küldöttség 11 tagot számlál, közülük a kalapácsvető Pars Krisztián reménykedhet éremben – akár aranyban is. A román csapat 17 hölgyből áll, s ez az összetétel akár történelminek is mondható, hiszen eddig a férfiak is rendre kijutottak a vb-re. Ezúttal azonban a sérülések és a gyengébb eredmények „feminizálták” a román válogatottat. Az éremremények – az olimpiai bajnok Constantina Diţă távolléte ellenére – elsősorban a maratonista Lidia Simon nevéhez fűződnek, de a gátas Angela Moroşanu és a diszkoszvető Nicoleta Grasu is döntős lehet.

Szerző: Csinta Samu