Önerőből az olimpiára – Interjú Kelemen Zoltánnal

– Hosszú út vezetett az olimpiáig?

– Minden Csíkszeredában kezdődött, amikor alig 5 éves voltam, és édesanyám elvitt a jégpályára. Gyermekként minden vágyam az volt, hogy hokis lehessek, de ahogy bekerültem a műkorcsolya világába, rájöttem, hogy megtaláltam a helyem.

Első lépéseimet Bogyó-Löffler Mária edzőnő egyengette, majd 17 éves koromban jött a nagy változás. Cornel Gheorghe lett az edzőm, ez fordulópont volt számomra. Ezt követően jutottam ki a nagy nemzetközi versenyekre, az Európa-bajnokságokra és a világbajnokságokra.

Nyolcszoros román bajnok vagyok, a Crystal Skate-versenyen sikerült többször dobogóra állnom, ebben az idényben meg is nyertem ezt a rangos romániai nemzetközi versenyt. Jelenleg Gheorghe Chiper és Linda Van Troyen az edzőm.

– Hogyan emlékezik vissza az előző olimpiára?

– Telik az idő, nehéz elhinnem, hogy már újra eltelt négy év. Szívesen gondolok vissza Vancouverre, nagy élmény volt 2010-ben ott lenni, szavakban nehéz leírni. Az egyetlen, ami szebbé tehette volna, ha sikerül bejutni a legjobb 24 közé, és korcsolyázni a szabadprogramban is. Az elmúlt években meggyőződtem arról, hogy keményebben kell dolgoznom, és nem szabad feladni soha a harcot, megmutatni, hogy képes vagyok tiszta programokat bemutatni. Szeretnék a szabad program, a kűr után maximális elégedettséggel lejönni a jégről, annak tudatában, hogy mindent megmutattam, amit tudok.

 Kelemen Zoltán műkorcsolyázó
Kelemen Zoltán 1986. július 31-én született Csíkszeredában. Bár gyermekkorában jégkorongozó szeretett volna lenni, magával ragadta a műkorcsolya világa. A 2012-es Sheffieldben rendezett Európa-bajnokságon a 14. helyen végzett, de a tavalyi, Oberstdorfban rendezett Nebelhorn Trophyn elért hatodik hely is legalább olyan különleges a számára, hiszen ezzel szerzett jogot a szocsi játékokon való indulásra. 2010-ben részt vett a vancouveri olimpián, ahol a 29. helyen zárt. Kelemen Zoltán részvételével sorozatban negyedik téli olimpián indul csíkszeredai sportoló műkorcsolyázásban, 2002-ben és 2006-ban éppen mostani edzője, Gheorghe Chiper képviselte a román színeket. A 27 éves műkorcsolyázó az ötödik romániai műkorcsolyázó, aki ötkarikás játékokon jégre léphet.

– Hol és mennyit készült az szocsi olimpiára, kik fizették a felkészülést, kitől kapta a legtöbb támogatást?

– A felkészülésem Svájcban történt, az ottani klubnál. Ott dolgozom, ott keresem a kenyeret és egyben ott készülök a versenyekre. Két helyen is edzek, a dübendorfi és a zürichi-oerlikoni jégpályákon.

Rendszerint naponta 3 órát vagyok jégen, de ezek mellett sok a szárazedzés, az erőnléti felkészítő, illetve az edzéstervben szerepel heti 2-2 balettóra is.

Miután sikerült kiharcolnom az olimpián való indulás jogát, részben a Román Olimpiai Bizottság támogatott, a felkészülési költségek többi részét pedig én fizettem ki saját zsebemből.

Az edzőm az itteni klubon keresztül is segített, az évek során pedig mindig, amivel tudott, támogatott a Csíkszeredai Sportklub, ahová le vagyok igazolva.

Ezúton is szeretném nekik megköszönni, hogy támogattak, és hittek bennem. Csíkszereda vezetősége is mindig támogatott, amivel tudott, ők is mindig kiálltak mellettem.

– Mit láthatunk, várhatunk Öntől Szocsiban?

– Az összes triplaugrást be szeretném mutatni, a kűrben pedig a négyfordulatost, a kvadruplát is. A rövid programban a Sweet Charitytől a Rich Man\'s Frugra, a hosszú programban pedig a Audiomachine-tól a Breathe and Life zenéjére fogok korcsolyázni. Ebben a sportban az a gyönyörű és a borzasztó, hogy bármi megtörténhet. Az éremesélyesekre kitérve biztos vagyok benne, meglepetésekben lesz részünk.

Dobos László