Milan-parádé Budapesten

Lipcsei Péter népszerűsége Magyarországon David Beckhamével vetekszik: legalábbis a szerda esti budapesti Magyar Ligaválogatott–AC Milan gálamérkőzés elején erre a következtetésre lehetett jutni, hiszen ez a két játékos kapta a legnagyobb tapsot és ovációt a csapatok bemutatásakor.

Igaz, amíg magyar részről igazából csak a Fradi játékosát ünnepelte a közönség, addig a világ legeredményesebb futballklubjából Kakának, Ronaldinhónak és Sevcsenkónak is kijutott a hangos elismerésből. Hiszen az olasz klubban annak ellenére hemzsegtek a sztárok, hogy jó néhányuk otthon maradt: bár az együttesnek idén már csak az olasz bajnokságban kell bizonyítania, Pato, Pirlo, Inzaghi, Zambrotta és az élő legenda Maldini inkább a pihenést választotta, és nem jött el Budapestre.

A pályán lévők közül éppen Beckham volt az, aki a legtöbbször fordult meg a Puskás Ferenc-stadionban, ráadásul az első két fellépése után a mérlege 50 százalékos: a Bajnokok Ligája 2002/2003-as idényének selejtezőjében a Zalaegerszeg itt ért el bravúrt a Manchester United ellen, míg 2005-ben a Real Madrid a mostanihoz hasonló gálán győzte le a ligaválogatottat. Kaká és Ronaldinho a brazil válogatott tagjaként szintén győztesen távozott Budapestről, Ambrosini viszont nem gondolhat vissza kellemes emlékekre: 2007 őszén az olasz válogatottat kiütötte a magyar nemzeti csapat.

Az akkori hangulatnak azonban eleinte még a nyomait sem lehetett felfedezni szerda este: a Milan sztárjai nagyon régen nem kezdhettek mérkőzést ekkora csendben. Csak az olasz csapat egyik rajongói klubja próbálta feldobni a hangulatot: előbb a Milan címerét ábrázoló, kartonlapokból kirakott élőképpel, majd egy hangszóróba énekelt indulók révén. Hathatósabbnak bizonyult azonban a magyar csapat módszere: a 7. percben több látványos passz és csel után Rajczi vette be Kalac kapuját, meghozva ezzel a szalonközönség hangját is.

Az újabb csendes szakasznak Beckham vetett véget, ám ezúttal nem a tőle megszokott módon: Kabát ugyanis kissé barátságtalanul tartott rá a szupersztár sípcsontjára, aki ezt követően gálameccshez nem illő módon torkon ragadta az Újpest csatárát. A torzsalkodást Beckham a következő szögletnél is folytatta, így végül az osztrák Konrad Plautz játékvezetőnek kellett kibékítenie a két játékost. Kaká ünnepi hangulatát azonban nem vette el az incidens: a 38. percben a brazil támadó szép egyenlítő góllal ünnepelte 27. születésnapját, majd tapsoltatta meg magát a magyar B-középpel.

A második félidő már több futballt hozott, annak ellenére, hogy a 60. perctől kezdve a sztárok kezdtek elszállingózni a pályáról, ismeretlen fiataloknak adva át a helyüket. Sevcsenko és Ronaldinho viszont végig maradt: a brazil csillag az ukrán csatárt bámulatos labdákkal, a közönséget pedig nagyszerű cselekkel szolgálta ki. Így a játékrész elején Sevcsenko megszerezte a vezetést a vendégeknek, tíz perccel később azonban Tököli az ellenfél 16-osánál csent el egy labdát, és sikerült is egyenlítenie.

A sorozatos cserék azonban nem voltak jó hatással a magyar védelemre, amely mögé egyre többet futottak be a Milan támadói, sokszor félpályás indításokra mozdulva rá. Ilyen akcióból szerzett gólt ismét Sevcsenko, majd Seedorf és a holland helyére érkezett Tabare Viudez is. A magyar szurkolók így a végén már csak annak örülhettek, hogy Ronaldinho a felső lécre lőtte a Milannak megítélt büntetőt (a brazil egy előző nyesése is a kapufán csattant), de nagy tapsot kapott a hajrában a pályára beszaladt szurkoló is – a biztonsági őrök már kevésbé díjazták produkcióját.

A stadion hátsó kijáratánál kialakított vegyes zónában – ahol az újságírók és a meghívottak vadászhattak autogramokra és nyilatkozatokra a távozó játékosoktól – aztán látványosan tisztázódott a Lipcsei–Beckham népszerűségi „harc” is. Lipcsei néhány biztató bekiabálás közepette vonult ki, míg Beckham három testőr gyűrűjében próbált eleget tenni az aláírást vagy közös fotózást kérőknek. Az angol pedig igazi gentlemanként viselkedett, és senkit sem utasított vissza.

Szerző: Kiss Csaba, Budapest