Mátéfi Eszter: „A realitás szüli a célokat”

– A szeptemberi, felejtenivaló világkupás szereplés után – ahol két vereséggel és egy győzelemmel a csoportkör után búcsúzott a magyar válogatott – mennyire dobta fel a csapat hangulatát a múlt heti Pannon Kupán elért tornagyőzelem?
– Nagyon. Úgy érzem, hogy kialakult egy jó kis közösség, amely meccsről meccsre egyre inkább kezd összeforrni. A sikerek egyébként is összekovácsolják a csapatot, ezért nagy szükségünk volt erre a három győzelemre. Köztudott: jó hangulatban a munka is jobban megy. Ez a lányok játékán is meglátszott, egyre jobban kezdenek belerázódni, érzik és értik egymást a pályán.

– Ezek szerint a németek elleni 16-11-es félidei vezetés utáni csúfos vereség (26-30) a Világkupán már anynyira a múlté, hogy a vb-n egyáltalán nem ismétlődhet meg?
– Nagyon remélem, hogy nem. Azonban annak a Világkupán elszenvedett vereségnek is megvan a magyarázata. Egy jól összejött első félidő után hamarosan kiderült, az egyetlen edzés, amire a torna előtt alkalmunk adódott, korántsem elég, főleg nem egy megújuló csapat számára. Nemcsak számomra volt jóformán ismeretlen ez a csapat, de a lányok sem ismerték annyira egymást. Ehhez még hozzáadódott a kulcsemberek fáradtsága, különben nem alakul ilyen csúnyán az eredmény. De mindez valóban már csak a múlté, azóta két Eb-selejtezőt is megnyertünk Csehország és Azerbajdzsán ellen, és itt van még a Pannon Kupán elért három győzelem.

– Pálinger, Görbicz, Szamoránsky, hogy csak egy pár nevet soroljak azok közül, akikre nem számíthat a vb-n. Pótolhatók?
– Egy dolog biztos: nagyon fognak hiányozni. Mindháromról nyugodtan állíthatom, hogy világklasszis. Pálinger Katalin számtalanszor megmutatta, a világ egyik legjobb kapusa, Görbicz Anitánál pedig jobb irányítót alig lehet elképzelni. Szamoránsky is a csapat egyik kihagyhatatlan alapembere volt. Edzőként abban bízhatok, hogy az ő helyettesítésükre behívott kerettagok mindent megtesznek annak érdekében, hogy bizonyítsanak. Ugyanakkor meg vagyok győződve afelől, hogy lányaink, mint mindig, most is a végsőkig harcolni fognak.

– Hogy a végsőkig, az lehet, hogy egy picit túlzás, hisz a magyar csapat veszített már el jó néhány tétmérkőzést a hajrában.
– Ez így van, de semmiként nem azért, mert nem harcolt. Miért nem vizsgáljuk meg az ellenfelet is? Miért zárjuk ki, hogy az ellenfél nem lehetett jobb? Másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy az a magyar csapat előbb el kellett hogy jusson oda, hogy tétmérkőzést, döntőt játsszon.

– Melyik az a helyezés, amellyel a december 5-én kezdődő kínai vb után elégedett lenne?
– Említettem a mérkőzésről mérkőzésre mutatott, javuló összjátékot, ám a célokat a realitásból kiindulva kell megfogalmazni. Ez egy megújuló csapat; éppen ezért jelen pillanatban nem helyezésben gondolkodom. Azonban egy masszív védekezéssel, ha sikerül elkapnunk a fonalat, úgy érzem, a csoportból továbbjuthatunk. Onnan tovább pedig sok minden lehetséges.

– A sors keze már a csoportban összehozta a román gárdával. Különleges ambíciók fűtik majd ezen a mérkőzésen?
– Épp elég gondom és bajom van ahhoz, hogy ez külön foglalkoztasson. Ugyanakkor be kell látnom, hogy a román kézilabda rendkívül eredményes és gyümölcsöző időszakát éli. Nem hiába tartják sokan a világbajnokság egyik nagy esélyesének. Én nagyon tisztelem a román csapatot, és nem csak azért, mert hajdanán százharmincszor ölthettem magamra a mezét.