Kinyílt a svájci bicska

Pedig a mérkőzés képe és a labdabirtoklási arány alapján ez a legkevésbé sem volt várható. A kezdő sípszó után azonnal a spanyolok vették át a mérkőzés irányítását, a svájciak – akiket edzőjük, Ottmar Hitzfeld úgy próbált hozzászoktatni a dél-afrikai stadionokban uralkodó „kaptárhangulathoz”, hogy vuvuzelával felfegyverkezett helyi szurkolókat is meghívott az edzésükre – szokásukhoz híven behúzták a svájci reteszt, és megpróbáltak kontrákból veszélyeztetni. Senderosék saját térfelük közepén húzták fel védelmi vonaluk első szakaszát, amely hatékonyan szűrte a spanyolok támadásait, akik csak ritkán, jórészt a baloldalon tudták feltörni a „riglit”. Így járt el a tizedik perc környékén Villa is, akit azonban a tizenhatoson belül már gond nélkül megfosztottak a labdától.

A félidő legnagyobb helyzetét Piqué hagyta ki, akit a tizenhatos jobb oldalán hagyott egyedül védője, majd miután megkapta a labdát, középre cselezett, de lövése elakadt Benaglio kapusban. A másik oldalon Ziegler szabadrúgásból próbálkozhatott, de Casillas is a helyén volt. A spanyolok ezt követően teljesen beszorították a svájciakat saját tizenhatosukba, de mindhiába: sem sok passzos játékkal, sem átlövésekből, sem beívelésekből, sem pontrúgásokból nem bírtak betalálni, pedig előfordult, hogy a svájciak hosszú perceken keresztül csak akkor értek labdához, amikor beleléptek egy passzba vagy egy lövésbe. (A labdabirtoklás 72 százalékos volt Xabiék javára).

Nem volt ez másként a fordulás után sem, a svájciak pedig büntettek: egy kontra során Derdyok ugrott ki, Casillas még tisztázott előle, de a labda Fernandes elé pattant, aki óriási kavarodást követően bevágta a Jabulanit a hálóba. A folytatásban a spanyolok eszeveszettül támadtak – Xabi Alonso kapufáig is eljutott –, a svájciak pedig védekeztek és kontrázgattak – Derdyok szintén kapufát lőtt –, de hiába volt Torres beállítása és az elképesztő hispán fölény, a helvétek hősiesen védekezve bezsebelték a három pontot.