Kicsit őrültnek és vakmerőnek kell lenni a Budapest–Bamako-ralihoz

A Transilvania4Africa nevű csapat színeiben versenyző partiumi motorosok, Hiriczkó Sándor, Oláh László, Vajda Lóránd, illetve a magyarországi Nagy Zsolt barcelonai átszállással repültek a magyar fővárosból a marokkói Tangerbe, autós társaik (a szintén szatmári Szejke Vilmos Balázs, Szejke Vilmos Zsolt és Fodor Vladimir Ferenc) pedig Franciaországon keresztül húzták maguk után a kétkerekű járgányokat Spanyolországig, majd komppal jutottak el az afrikai kikötővárosba.

hiszen egy rossz mozdulat, és a jármű, illetve vezetője is súlyosan megsérülhet, vagy ahogy 2022-ben történt, eltévedhetünk, esetleg futóhomokba szaladhatunk. A kijárt nyomvonalról nem érdemes letérni, hiszen Afrikában a zebrákon kívül rengeteg akna is van. A kétnapos, közel 1200 km-es szakaszon Ichtből Boujdourun át Dakhláig mentünk, ahol a sivatagban sátraztunk és csak nedves törlőkendővel fürödtünk. Puritán, de hatalmas élmény volt” – részletezte Vajda Lóránd.

A következő, Bou Lanoar és a B2 Beach közötti szakasz kapcsán elmondta, hogy ennek jelentős része olyannyira a tengerparton halad, hogy csak napi egyszer, apálykor lehet áthaladni rajta, egyik oldali kerekekkel a homokban, másik oldalival a vízben. „Nekem ez a január 26-ai nap volt az utolsó a versenyben, ugyanis valószínűleg anyagfáradás miatt a hátsó lengéscsillapítóm eltört, így sajnos nem tudtam folytatni az utat. Oláh László barátom és versenytársam kihúzott motorral együtt a főútig, ahol némi stoppolás után néhány kedves helyi lakos 300 euróért elvitt Mauritánia fővárosába, Nouakchottba. Ezen a ponton már csak a három autós maradt, akik eleve kirándulni mentek, nem versenyezni, valamint László és Zsolt motoron. Sándor hősiesen jött a stoppos autó után motorral 500 kilométert, nehogy bajom essen, így mi ketten elsőként beérve a fővárosba pihentünk egy napot, várva, hogy a többiek is megérkezzenek” – idézte fel a kalandos utat Vajda Lóránd.

Ez a nap Sándoré volt, én a kísérőautóval mentem, eltévedtek a fiúk is, mi is, szükség volt benzinutánpótlásra, de kalandos és emberpróbáló kilométerek után megérkeztünk az aznapi célba, a baobab, ismertebb nevén majomkenyérfák alatti táborhelyre. Itt egy dologra kell figyelni, semmit sem szabad szem elől téveszteni, mert az éj leple alatt eltűnhet. Másnap Wassadou felé vettük az irányt, este a Gambia folyó partján táboroztunk, ahol szintén az a szabály, hogy ne hagyj semmit előtérben és erősen szorítsd, ami épp a kezedben van, ugyanis a lopások itt is gyakoriak, csak itt a tolvajok majmok, akik nem szégyellnek megharapni sem a zsákmányért cserébe” – magyarázta élményeiket a motoros.

A 2004-es évjáratú Toyota Land Cruiser kísérőautónk nem ért el helyezést, akik ezzel utaztak kirándulni mentek. A motorok egyébként KTM LC4 Adventure-ök, 700 ccm körül, Lászlóé és az enyém teljesen egyedileg megtervezett alkatrészekből, Zsolté és Sándoré nagyobb részt gyári, kisebb átalakításokkal” – osztotta meg az eredményt és a műszaki adatokat lapunkkal Vajda Lóránd.

Ehhez egy kicsit őrültnek és vakmerőnek kell lenni. A Bamakón részt venni sokkal veszélyesebb, mint amilyennek le lehet írni, de mindenképp függőséget okoz” –magyarázta Vajda Lóránd.