„Itt rang férficsapatot edzeni”

– Meglepte, hogy újabb erdélyi csapat kereste meg a nyáron?

– Nagyon örültem a vásárhelyi ajánlatnak, ugyanis mindenképpen Erdélyben szerettem volna dolgozni, a magánéletem miatt. A mennyasszonyom sepsiszentgyörgyi, és nemsokára megszületik a fiunk, ezért itt akarok letelepedni.

– Mennyire alakult az Ön elképzelése szerint a csapat kerete?

– Az elején felmértük a csapat helyzetét, majd elsősorban arra törekedtünk, hogy a meglevő hazai mag mellé válogatott szintű román játékosokat igazoljunk. Liviu Dumitrut és Flavius Lăpuştét sikerült, velük nagyon elégedett is voltam. A légiósok közül Jujuan Cooley adott volt, mellé az én kérésemre érkezett Alekszandar Mladenovics, Jason Forte, Eddy Mayfield és Gytis Sirutavicius.

– Utóbbi kettő már nincs a csapatnál, viszont a klub közlése szerint csak egy, de kiváló külföldi kosarast szerződtetnek a helyükre. Milyen játékost szeretne megszerezni?

– Többféle elképzelés is van, de egyelőre még arról sem döntöttünk, milyen posztra igazolunk. Nézzük a piacot, hogy elérhető áron igazolhassunk, de nem szeretnénk elkapkodni a dolgot. A novemberben érkezett Dwight Lewis is csak hat meccset játszott még, tőle csak januárban várjuk a kiugró teljesítményt, és akkor is jó csapatunk van, ha senkit sem igazolunk. Egyelőre csak keressük az új embert, olyan játékosokat is figyelünk, akik már játszottak a román bajnokságban, és olyanokat is, akik újak lennének.

– Az eddig elért eredményekkel vagy a csapat játékával elégedett inkább?

– Az elért mérleget előre aláírtam volna. A korai eredményeink jók voltak, a bajnokság ezen szakaszában minden csapat építkezik még. A legtöbb európai bajnokságban más a divat, mint Romániában, folyamatosan lehet cserélni, változtatni a kereten szezon közben. A bajnokságban csak négyszer kaptunk ki, de a Piteşti, a Kolozsvár, a Ploieşti és a Medgyes ellen is volt esélyünk nyerni. A kupában a nyolc között vagyunk, egy esélyesebb, összeszokottabb kolozsvári csapatot vertünk ki, és a Balkán Ligában is nyertünk meccset. Pont ott vagyunk, ahol terveztük, ha a bajnokságban egy meccsel többet nyertünk volna, most maximálisan elégedett lennék. A játék már érdekesebb, de azzal is elégedett vagyok, hogy kialakult egy alapcsapat, amelyen már csak finomítani kell a tervezett igazolással és a taktikában. Néha azért elszállt a fantáziánk, mert újoncok vagyunk a nagycsapatok között.

– Az ősz végén két rangadót is elbukott csapata hazai pályán, pedig csak az egyik megnyerése esetén is az első helyen lehetne. Mi volt ezeknek a kudarcoknak az oka?

– A Ploieşti elleni meccs előtt hét közben Montenegróba utaztunk Balkán Liga-mérkőzésre, ezért nem voltunk igazán frissek és dinamikusak, bár három negyeden át így is vezettünk. A medgyesiekkel a végjátékban kétszer is vezettünk, aztán több játékos is rossz döntéseket hozott, ezért az utolsó hat támadás egyikét se fejeztük be kosárral. És hát ezek azért nálunk erősebb játékosállományú csapatok.

– Hogyan alakul a csapat programja a visszavágók kezdetéig?

– A játékosok január másodikáig kaptak vakációt, de erre az időre is kidolgoztunk számukra egyéni edzéstervet, amit teljesíteniük kell, a helyieknek Szászgáspár Barnabás kollégám ellenőrzése alatt. Az új év elején szeretnénk egy minitornán is részt venni, hiszen január 15-én már folytatódik a bajnokság.

– Három versenysorozatban is áll még a csapat, melyikük fog prioritást élvezni közülük?

– A bajnokság a prioritás, de ez szerintem minden csapatnál így van. A kupában a Craiova jön a nyolc között, szeretnénk a Final Fourba jutni, hiszen az történelmi siker lenne a vásárhelyi kosárlabda számára. A Balkán Ligában még 2-3 meccset szeretnénk megnyerni, főleg a hazaiakat, de ez a sorozat nem elsődleges. A bajnokság az igazi cél, ott legalább tíz győzelmet szeretnék még az alapszakasz végéig. Nyolc találkozón mi vagyunk az esélyesek, a másik hét ki-ki mérkőzés lesz.

– A kupa esetében gondoltak arra, hogy bejutás esetén megrendezzék a Final Fourt?

– Babonás vagyok, előbb jussunk el oda, csak aztán beszéljünk róla. Higgadt, körültekintő vezetőségünk van, amely elérhető áron biztosan tervbe veszi majd a rendezést, de feleslegesen nem kockáztat, ha licitálni kell a rendezésért. A papírforma szerint a Steaua, a Medgyes és a Ploieşti juthat még a legjobb négy közé. Az biztos, hogy ilyen szintű mérkőzések Vásárhelyen mindig telt ház előtt zajlanának.

– Milyennek látja a román bajnokság színvonalát?

– Pozitív a véleményem, mert amíg a női bajnokság egyre gyengébb, a férfiaké évről évre jobb. Három csapatnál, Ploieşti-en, Medgyesen és a Steauánál nagyon komoly költségvetés van, nálunk is mellénk állt a város, a megye és több üzletember, folyamatosan telt ház előtt játszunk. A Kolozsvár is nagyon erős, de az én szememben a Szeben és a Temesvár is nagy csapatnak számít, akárcsak a fiatal Várad. Csak a négy utolsó helyezett lóg ki lefele, ezért pár éven belül a román lehet a térség legerősebb bajnoksága. Magyarországon ma csak három külföldi lehet egy csapatnál, lebutult a bajnokság, kevesebb lett a néző. Romániában az öt légiós szerepeltetése nagyon okos dolog, mert nincs elég jó hazai játékos, és az utánpótlásversenyeket elnézve sajnos egyhamar nem is lesz. Itt rang férfi csapat edzőjének lenni.

– A sok jó csapat között mi dönthet a végső sorrendről?

– Télen minden csapat fog változtatni a keretén, döntő lesz, hogy ez kinek hogy sikerül. Sok függ attól is, a klubok hogyan tudnak gazdálkodni, és ott vannak még az olyan hozzáadott értékek is, mint például a közönség. A szerencse is tényező lehet, el kell találni a legfőbb eseményekre a csúcsformát, és elkerülni a sérüléseket. Nem lehet megjósolni a sorrendet, még a Temesvár is feltámadhat, pedig a kilenc vereségük nagyon sok.