Interjú a vancouveri téli olimpiáról hazatért Tófalvi Évával

– Milyen érzés volt bevonulni Románia zászlajával a kezében a vancouveri téli olimpia megnyitóján?
– Érdekes kérdés… Voltak, akik támadtak emiatt, mert mégiscsak magyar vagyok. Másrészt viszont, ha nemet mondasz a felkérésre, az sincs rendben. Vinni kellett…

– Milyen érzések kavarogtak Önben a verseny előtt? Izgatottság? Félelem?
– Nem, egyik érzés sem volt bennem. Most az egyszer nem volt gond az aggodalommal, egész nyugodtan érkeztem, versenyeztem. El akartam érni a célomat, ami sajnos nem teljesen sikerült.

– Mi volt a konkrét cél Vancouverben?
– Szerettem volna egy érmet, ami nagyon kevésen múlott, de sajnos nem jött össze. Talán ez az egyetlen dolog, ami zavar. De hát ilyen a sport: mindenki nem nyerhet, valakinek veszíteni is kell. De nincs kudarcélmény bennem.

– Mennyire elégedett az eredményekkel? Például a 4x6-os váltó tagjaként elért 10. hellyel, amely a romániai küldöttség legjobb vancouveri eredménye.
– Szerencsére aznap mindenkinek jól ment. A lányok nem voltak nagy formában az azelőtti versenyeken, de mindenki meg volt elégedve. Szerepeltünk már jobban is más versenyeken, de ez már egy elég jó helyezés.

– És akkor következzen az egyéni számokban elért helyezések kiértékelése. 15 km-es egyéni szám: 11. hely.
– Igen, ott ment el a negyedik hely, egyetlen lövésen. Azt nagyon bánom. Kell egy kis szerencse is hozzá. Mert ha visszagondolunk, két évvel ezelőtt ezt a próbát megnyertem egy Világkupa-futamon. De itt mindenki nagyon jól lőtt. Itt másodperceken dől el a verseny: ha valaki egy másodperccel jobban fut, akkor ő nyer.

– 7,5 km-es sprint: 14. hely.
– Ezzel teljesen meg vagyok elégedve, hiszen ennél többet ebben nem tudok kihozni magamból, nem a sprint az erősségem.

– 10 km-es üldözéses verseny: 19. hely.
– Itt ugye az történik, hogy ahogyan érkezünk első nap a sprinten, aszerint indulunk másnap, tehát akkora hátránnyal. Ott egyébként kettőt hibáztam, kétszer állóban, egy-egyet. De ha nem hibáztam volna, akkor sem kerültem volna sokkal előbbre. Az a nap egyszerűen rossz volt. Esett az eső, nehéz volt a hó is, meg a próba is. De meg vagyok elégedve, nem volt ezzel gond.

– Végül a tömegrajtos versenyszám, ahol 24. lett, 12,5 km-es távon.
– Igen, ezen nem ment a lövés. Kicsit rosszul is esett, mert igazi esélyem lett volna éremre, ha a lövés ment volna. De aznap valahogy nem tudtam koncentrálni. Nem is fáradtnak éreztem magam, hanem szabályszerűen nem tudtam odafigyelni. Máskor mindenre tudtam koncentrálni, de azon a versenyen egyszerűen szétszórt voltam. De ez mindenkivel megtörténik.

– Mit lehet tenni annak érdekében, hogy javítson a lőtéri hibaarányon, illetve a futáson?
– Igazából meg vagyok elégedve a lövésekkel – az utolsó próbán kívül. Hogy egyet hibáz el az ember a 20-ból, az rendben van. A futással pedig az volt a gond, hogy még mindig érződik a decemberi betegségem, megfázásom. Ott a 10 másodperc is számít. De nem lesz gond. Minden verseny után egyre jobbnak éreztem a futásom, tehát nem lesz baj.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Ha lejár a szezon, akkor pihenni szeretnék. Utaznék egy melegebb vidékre. Utána pedig természetesen újra nekifogok a készülésnek. Még két szezont akarok végigvinni – legalábbis egyelőre így látom, így érzem.

– Tehát a következő téli olimpián már ne számítsunk önre?
– Hát, hiába kiabálom világgá, hogy megyek, mert négy év hosszú idő. Meg attól is függ, hogy megy ez a két év, ami előttem áll. Ha nagyon jól megy, akkor beszélhetünk majd a folytatásról is.

– Milyen tervek, versenyek vannak erre a két évre kitűzve? Gyerekkori álma az volt, hogy világbajnok lesz…
– A világbajnokság mindenképp benne van, még mindig megvan az esély az éremre.

– Ha Tófalvi Éva világbajnok lesz, azonnal abbahagyja, vagy éppen ez fogja továbbra is motiválni?
– Akkor tovább megyek, ez már ilyen a sportban.