Gyurta Dániel – Tizenötmillió magyar olimpiai bajnoka

„Tisztában voltam azzal, hogy az olimpiai aranyhoz világcsúcs kell majd. Tudtuk azt is, hogy a többiek arra számítanak, hogy csak a végén robbantok, és megpróbálnak az én fegyveremmel legyőzni, ezért is tempóztam már az elején is erősebben. Ezúttal 100-tól 150 méterig volt a kulcspont – árulta el Gyurta. – Emiatt aztán taktikailag nagyon nehéz verseny volt. Az elején a két japán úszó nagyon megindult, és nem tudtam, meddig fogják végigbírni, mert ők már okoztak meglepetést a szélekről. Emiatt is kellett erősebben kezdenem, de az is benne volt, hogy ha túl erősen indulok meg, akkor a két angol jön rám a végén. Minden egyes mozdulatomat, minden tempómat meg kellet gondolnom, tökéletesen kellett kontrollálnom az úszásomat. Az utolsó 30 méter végképp kemény volt, a két angolt nagyon hozta a közönség, de a családomra és édesanyámra gondoltam és ez bevitt a célba”.

Csattanós válasz

A második londoni magyar arany szerzőjéből sok keserűség is felszakadt. „Csattanós választ adtam mindenkinek, aki nem hitt bennem, aki nem hitt a munkámban és az edzőimben. Nem volt szép, amit még tinédzserként kaptam. Az athéni olimpia után nem ment nekem, nagyon sokan leírtak. De két világbajnoki cím után sem éreztem azt, hogy engem ennek megfelelően kezeltek volna otthon. De nem is akarok többet foglalkozni ezzel, főleg, hogy sokan segítettek, mint Rózsa Norbert, akinek nyomdokaiba léptem ezzel a győzelemmel, vagy Balog Gábor olimpia ezüstérmes öttusázó – ők, és mások is az utóbbi fél évben szinte naponta felhívtak és tartották bennem a lelket. Biztos, hogy kellettek azok az időszakok is ahhoz, hogy mentálisan talán én legyek a legerősebb a mellúszó mezőnyben” – mondta Gyurta Dániel, aki nemcsak Rózsa Norbertet említette meg a nagy magyar úszók közül. „Nem csak az a nagy dolog, hogy olimpiát tudtam nyerni, de az is, hogy a pekingi finálé, azaz négy év óta veretlen vagyok. Ha jól tudom, Egerszegi Krisztinán és Darnyi Tamáson kívül ezt senki sem tudta megvalósítani, és emiatt is nagyon boldog vagyok. Az utóbbi időben Szécsi Tamás neve is háttérbe szorult, pedig én abból a műhelyből jövök, amit ő alakított ki, és Tamás bácsi volt az első ember az életemben, aki megmondta, hogy olimpiai bajnok lehetek” – tette hozzá a magyar úszó.

Dale Oen emlékezete

A dobogón állva Gyurta az égre mutatott, és bár nem árulta el, kinek szólt a gesztus, egy másik mondatából kiderült, hogy az áprilisban, szívinfarktusban elhunyt norvég Alexander Dale Oen felé tisztelgett: „Az olimpia aranyérem másolatát el szeretném küldeni Dale családjának. Remélem, segít majd nekik ez a gesztus feldolgozni a történeket. Biztos vagyok benne, ha nem történik meg a tragédia, ő nyeri a 100 méteres finálét.” A magyar úszó szerint a tökéletes felkészülés is elengedhetetlen volt.

„A felkészülésnek vannak különböző szintjei: alapozás, gyorsítás, formába hozás. A terhelésből folyamatosan vettünk le. Amikor kijöttünk Londonba, még voltak edzéseim, de már kezdtünk visszavenni, és a 200 mellre időzítettük a csúcsformát. Fontos volt a mentális tréning is, nagyon sok munka volt pluszban esténként, hogy begyakoroljak bizonyos paneleket, amelyek segítségével ki tudok küszöböli minden olyan pszichológiai nehézséget, ami egy olimpiai döntő esetében érhetnek.” - mondta.

Rióban duplázna

Mentális szempontból a felfokozott várakozásokból adódó nyomás kiiktatása is nagy jelentőséggel bírt. „Tudtam, hogy mindeni aranyat várt tőlem, de fontosabbak voltak a saját elvárásaim. A kitűzött cél életem legjobb ideje volt, és, ha lehet, akkor ez első helyet is hozzon nekem. Az utóbbi napokban rengeteg bátorítást kaptam, és sokat számított, hogy úgy tudtam versenyezni: tizenöt millió magyarért teszem, akiknek a szurkolását a hátam mögött éreztem attól fogva, hogy bemondták a nevemet”. A 23 éves úszó már a jövőre is gondol: a brazíliai ötkarikás játékokon még nagyobb örömet szeretne szerezni. „Az utóbbi három év munkájának köszönhetően a 100 méteres távon is nagyot léptem előre. Majdnem meg volt a dobogó, de ott a szerencse nem állt mellettem, viszont ezt 200-on visszakaptam. Mostantól azon dolgozom, hogy négy év múlva, Rióban két számon is az aranyesélyesek közzé tartozhassak” – ígérte a magyar úszósport 23-ik olimpiai bajnoka.

Kiss Csaba, London