Futball VB: gyöngéd spanyol győzelem

Várható volt, hogy az ibériaiak – akiknél ezúttal a támadósorban Villa mellett a kezdőben kapott helyet a sérüléséből felépült Torres is – nekirontanak ellenfelüknek a johannesburgi Ellis Parkban, hiszen nem csak a három pont volt a tét: a csoportelsőség megszerzéséhez nemcsak két győzelemre, hanem a legjobb gólkülönbségre is szüksége van az Európa-bajnoknak a H csoportban.

A spanyol rohamozás ennek megfelelően már az első percben elkezdődött. A nagy nekiiramodás első áldozata érthetően Valladares, a hondurasiak kapusa volt, ám először a Sergio Ramos térde alá került feje bánta. És nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Reinaldo Rueda hondurasi szövetségi kapitány is fogja a fejét, hiszen csapata képtelen volt kikeveredni saját térfeléről.

A spanyolok játszi könynyedséggel jutottak ellenfelük tizenhatosa előterébe, ahol barcelonás módra – a kezdőcsapatban a frissen igazolt Villával együtt öten kaptak helyet a katalán csapatból – azonnal elkezdődött a lekapcsolhatatlan tilitoli, a gyors ritmusváltások pedig rendre nagy veszélyt okoztak. A mezőnyfölényben játszó csapat ezúttal életveszélyes volt, a gól a levegőben lógott, s a jeget a 17. percben Villa törte meg, aki balról váratlanul, két embert faképnél hagyva betört a tizenhatosba, majd befelé cselezte magát, és estében kilőtte a hosszú felsőt.

Torres ezelőtt elpuskázott már egy ziccert, és az első félidőben további négy kiváló lehetőség során igazolta, még kell egy kis idő, amíg ismét felveszi a ritmust. „Őszintén szólva nagyon boldog vagyok, hogy végre pályára léphettem, de edzenünk kell még a Jabulanival, mert gondjaink vannak vele” – panaszkodott a játékszerre mérkőzés után a Liverpool csatára. Vele ellentétben a másik új spanyol kezdőember, a sérült Iniesta helyett lehetőséget kapó Navas több remek megoldást is bemutatott a jobb szélen, és fordulás után egy újabb jó beadása gólt eredményezett: a visszatett labdát Villa tűzte rá 18 méterről, egy védő lábán megpattant lövése pedig a léc alatt kötött ki.

A gól egy gyors ellentámadásból esett, ugyanis Honduras a második félidőben megpróbált már a támadással is foglalkozni. Ez pedig csak arra volt jó, hogy futószalagon szülessenek a spanyol helyzetek. Több veszélyes átlövést, illetve kiugratást követően a jó napot kifogó Navast csak szabálytalanul tudták megállítani a hondurasi 16-oson belül. A labdát Villa helyezte a büntetőpontra, ám a bal alsó felé irányított lövés után a mesterhármas ünneplése helyett csak a szitkokra futotta, hiszen a labda elkerülte a kaput.

A hiba nem változtatott a játék képén, a támadásba egyre több játékost szervezetlenül bevonó Honduras játékosai hátul csak kapkodták fejüket a mindezek ellenére sorozatban kimaradt spanyol helyzetek közepette. Vicente del Bosque spanyol kapitány már a Chile elleni sorsdöntő meccsre gondolva hamar megejtette cseréit. Ez nem kedvezett a spanyolok jól kitaposott utakon futó támadásainak: a hajrában fellélegezhetett a hondurasi védelem, ráadásul a közép-amerikaiak már több passzt is összekötöttek az ibériai térfélen. Az eredménnyel meglepő módon elégedett Spanyolország Villa révén még egy ziccert kihagyott, így csak 2-0 lett belőle.

Vicente del Bosque mindenesetre sajnálatát fejezte ki, hogy a helyzetek nagy része nem ment be, miközben Reinaldo Rueda nem vesztette el a hitét: mivel „minden egyes összecsapás egyedi”, bízik Svájc nagyarányú legyőzésében és a spanyolok Chile elleni vereségében.