Elhunyt Karl Erik Böhn szövetségi kapitány

Karl Erik Böhnt 2011. augusztus 30-án nevezték ki szövetségi kapitánynak, megbízatása a 2016-os riói olimpia végig szólt. Ő volt az első külföldi szakvezető a magyar válogatott élén. Szaktudásával, közvetlen viselkedésével, humorával gyorsan a játékosok és a szurkolók kedvence lett.

Játékosként 126-szor szerepelt hazája válogatottjában. Visszavonulását követően edzőként dolgozott, először mint a norvég férfi válogatott másodedzője. Később a Drammen férfi és a Larvik női csapatát irányította, utóbbival ötszörös bajnok, KEK-győztes. Akkori élettársa, Heidi Löke győri átigazolása miatt menesztették, és ezt követően lett a magyar válogatott szövetségi kapitánya.

Egy fél szezon erejéig a Győr vezetőedzőjeként is dolgozott, és a klubbal Bajnokok Ligája-döntős, valamint magyar bajnok volt 2012-ben. Ebben az évben a válogatottal Európa-bajnoki bronzérmes lett.

Karl Erik Böhnnél 2013 februárjában diagnosztizáltak akut leukémiát. A szakember hat kemoterápiás kezelésen és egy csontvelő-átültetésen esett át, 2013 novemberében pedig úgy tűnt, sikerült legyőznie a betegséget, ám karácsony előtt kiderült, hogy leukémiája gyógyíthatatlan.

A csapatot a 2013-as világbajnokságon a Hajdu János, Siti Beáta kettős vezette.

Vetési Iván, a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke az MTI-nek úgy nyilatkozott: sokkolta a hír. Mint mondta: a szövetségi kapitányát veszítette el a válogatott.

Hajdu János, aki Karl Erik Böhn helyett megbízott kapitányként átmenetileg vezette a csapatot, azt mondta: mindenki bízott Böhn felgyógyulásában, még akkor is, amikor azt mondták neki, hogy gyógyíthatatlan beteg. Kiemelte: azzal a szándékkal vette át tavaly a csapatot, hogy idén márciusban visszaadja neki. Éppen ezért ugyanazzal a stábbal, ugyanazokkal a játékosokkal vívta végig a világbajnokságot – tette hozzá Hajdu János.

Böhn az elmúlt évben a nyilvánosság előtt folytatta harcát betegségével – blogbejegyzések segítségével adott tanácsokat sorstársainak.

„Azt tanultuk, hogy a boldogságot és az örömöt kell keresni az életben, míg a fájdalom és a nehézségek negatív dolgok. Szerintem ez nem így van, mindkettőt meg kell tapasztalnunk. Biztosan mondhatom, hogy az elmúlt évem tele volt kihívásokkal, fájdalommal és nehézséggel, különösen, amikor karácsony előtt megkaptam a halálos ítéletemet – fogalmazott utolsó írásában. – De január harmadikán úgy éreztem, most vagyok a legboldogabb és a legharmonikusabb. Nehéz elmagyarázni, hogy mi okozta ezt, de az átélt dolgok segítettek, hogy pozitívan viszonyuljak az élethez, és ne vegyek semmit túl komolyan. Mindannyian tudjuk, hogy egyszer meghalunk.”