Egypercnyi focival is lehet történelmet írni

Rustenburgban hamar kiviláglott a két csapat között a papírforma alapján lévő különbség – a Vanuatu és Új-Kaledónia elleni tétmeccseken szocializálódott, a vb-re több klubnélküli játékossal érkezett új-zélandiak számára sokszor még egy bedobás megfelelő elvégzése is gondot okozott. Ennek ellenére a labdabiztosabb, pontosabban passzoló szlovákoknak az első félidőben nem sikerült feltörniük az előretolt óceániai védelmet, amiben az óvatos játékuknak is szerepe volt.

A vb egyetlen újonca láthatóan abban bízott, hogy nagyobb megerőltetés nélkül is talál egy gólt, és ez be is következett a második játékrész elején, bár ebben a dél-afrikai partjelzőnek is szerepe volt. Az 50. percben Sesták jobbról érkező beadását Vittek 11 méterről fejelhette a jobb alsó sarokba, annak ellenére, hogy a passz pillanatában egy apró lépéssel, de beljebb állt, mint a labdáról lemaradó Reid. A gól alapvetően nem változtatta meg a játék képét, a továbbra is lanyha iramot a szlovákok diktálták, de csak néhány helyzetig erőltették a játékot, inkább az eredményt tartva akarták tartalékolni erejüket. A másik oldalon Ricki Herbert szövetségi kapitány cserékkel próbálta megerősíteni a támadószekciót, és az unalmas mezőnyjáték közepette az új-zélandiaknak sikerült is néhány ígéretesebb előreíveléssel eljutni a szlovák tizenhatosig. Ez azonban még nem vetítette előre az egyenlítés lehetőségét, ám a ráadáspercekben a szlovák védőknek talán már túlságosan is az ünneplésen járt az agyuk: a találkozó utolsó támadásánál Smeltz baloldali beadására Reid nagyon jó ütemben robbant be, és 7 méterről pontosan fejelte le a labdát a bal alsó sarokba.

Az óceániai együttes meglepetésgólja egyben Új-Zéland első vb-pontját hozta (1982-ben három vereséget hoztak össze), miközben a szlovák csapat csak saját passzivitásnak köszönhette, hogy nem győzött vb-premierjén. „A végeredmény kisebb sporttragédia a számunkra – ismerte el Vladimir Weiss, a szlovákok szövetségi kapitánya. – A mi csapatunk volt a jobb, de nem használtuk ki a lehetőségeinket. Ez is a futballhoz tartozik, fel kell dolgoznunk”. Ricki Herbert viszont nagyon örült annak, hogy edzőként sikerült neki az, ami 1982-ben játékosként nem. „Az is az álmom volt, hogy egyszer játékosként ott lehessek egy vb-n, de a mostani élmény még nagyobb. A mai döntetlen történetünk legjobb eredménye. Még két nehézsúlyú ellenféllel kell szembeszállnunk, és ma jó benyomást keltettünk” – közölte az új-zélandi tréner.