Csalódások és bukások

A szombathelyi kalapácsvető azonban igen rossz formában, „törékeny” technikával – erről árulkodik a négy hálóba vágott kísérlet – versenyzett hétfőn este, s még a dobogóra sem tudott felkapaszkodni. Utána mint űzött vad haladt át a „közös zónán”– amelyet a verseny utáni sportoló–újságíró beszélgetések céljából alakítanak ki a nagy versenyeken– szóba sem állva senkivel.

Tegnap reggelre azonban már kiszuszogta magát, s közösen igyekeztünk megfejteni a talányt. „Sajnos, egyelőre magam sem tudom az okát annak, hogy miért éppen az év legfontosabb versenyén ment a leggyengébben – kezdte Pars. – Előtte úgy éreztem, minden rendben lesz, aztán egyetlen dobást sem voltam képes tisztességesen végrehajtani. Hatalmas kudarcként élem meg ezt az estét.” A folyamatos technikai bizonytalankodást firtató kérdésemre így válaszolt: „Én nem tartom klasszikus technikai problémának. Arról van szó, hogy egész évben hasfalhúzódással kínlódtam, tudat alatt mindig féltem, hogy kiújul, s ezért csak ritkán voltam képes technikailag tökéletes dobásra. A szezon végén egyébként újabb orvosi vizsgálati kör következik, mert még mindig nem vagyok rendben.”

Pars szerint ilyen zuhanórepülés esetén az edző már nem nagyon tud hozzátenni bármi érdemlegeset, ezért nem ment ki a sportoló valamennyi dobása után konzultálni a lelátón ülő Németh Zsolthoz. „No meg aztán eddig mindössze néhány technikai edzést tudtunk együtt csinálni, ugyancsak a sérülés és a sűrű versenyprogram miatt. Remélem, hogy a következő évet már együtt készítjük elő” – fogalmazott a magyar kalapácsvető. És máris a legérzékenyebb témánál, Pars Krisztián korábbi edzőjének, a szombathelyi „dobópápaként” ismert Németh Pál év eleji halálánál tartottunk.

„Nagyon hiányzik, és szinte a fülemben hallom, miket mondott volna nekem, ha itt lehet Berlinben. A vele 12 éven át végzett munka azonban nem vész el, s remélem, hogy mentálisan is fel tudok nőni a feladathoz. A vb ugyanis azt bizonyította be, hogy képtelen vagyok elviselni a népes közönség jelenlétét, a nagy tétet, az esélyesség terhét. Az lesz a legfontosabb tennivalóm, hogy e tekintetben is felnőjek a feladathoz” – mondta el a 7. és 5. vb-helye után további helyet feljebb lépő, mégis hatalmas csalódást okozó magyar kalapácsvető. Az első apró vigasztalás egyébként tegnap érkezett: Athén olimpiai ezüstérmese, Kővágó Zoltán 65,82 méteres dobással a harmadik helyen jutott a diszkoszvetés döntőjébe.

Parsnál jóval nagyobbat bukott hétfőn este az orosz Jelena Iszinbajeva. A rúdugrás királynője nem vette komolyan a vb előtti utolsó versenyen kapott figyelmeztetést – Londonban 19-es veretlenségi sorozat után kapott ki a lengyel Anna Rogowskától –, s Berlinben is akkor akart kezdeni, amikor a többiek már kidőltek mellőle. Ennek szellemében 475 centiméteren kezdett, egy rossz kísérlet után 480-ra emelt, de ez sem ment neki, s így érvényes kísérlet nélkül hagyta el a vb-porondot. Rogowska viszont szorgalmasan vette az akadályokat, s viheti haza a váratlanul ölébe hullott aranyat. A világ ettől függetlenül inkább Iszinbajevára volt kíváncsi, aki nem szaladt el az újságírók elől, inkább filozofikusra vette a figurát: „Biztosan így kellett ennek történnie. Tanulni fogok belőle.”

Az orosz Gulnara Galkina más „stílusban” hasalt el. A 3000 méteres akadályfutás olimpiai bajnoka és világcsúcstartója hiába futotta idei legjobbját, eredménye csak a negyedik helyre volt elegendő, míg a 33 éves spanyol Marta Dominguez élete nagy álmát teljesítette. A kubai Yargelis Savigne által dominált női hármasugró döntőben a román Cristina Bujin 14,26 méterrel szerzett hetedik hellyel szállította a román küldöttség eddigi legjobb eredményét.

Szerző: Csinta Samu, Berlin